Mi biztosította egy őskori törzsfőnök, egy ókori fáraó, egy középkori király és egy újkori miniszterelnök hatalmát?

A fáraóét és a királyét a törvény (melyet nem az úgynevezett nép írt, hanem az értelmesebb réteg), ezért működött jól.

A miniszterelnökét és a törzsfőnökét a tanulatlan csődtömeg, amelyet mai szóval népnek neveznek - tulajdonképpen nekik büszkeség ehhez tartozni.

Az őskori törzsfőnök általában mágikus hatalom birtokában állt, ezért tiszteletét az emberek magától értetődőnek vették.

Az ókori fáraó hatalmát az elején szintén a vallás, később konkrétan a papság, ez is vezetett a teokratikus államhoz.

A középkori király hatalmát a mindenkori pápa szentesítette; IV. Henriknek érdemes utánanézni. Amit a Gerivel műveltek, az nagyon vicces. :DDD

Az újkori miniszterelnök hatalmát a népakarat által a törvény biztosítja.

Na jó, nem bírom ki, elmesélem, mit leveszekedtek. :D

Invesztitúraharcok... Azok a régi szép idők. xD

Na, szóval Henriket még nem koronázták meg, de már keménykedett VII. Gergelynek. Megfosztotta a méltóságától. Na Gerinek se kellett több, kiátkozta Henriket az egyházból. :D

Ajjaj... Gondolkodik magában Henrik... Mit kéne csinányi? :D

Keresi, kutatja, Canossában utoléri. :D

Ezt nevezik Canossajárásnak. Bocsánatot kér a jó hatalommániás küklopsz a pápától, ő jó keresztényhez méltóan megbocsát. :D

Henrik ezután megostromolja Rómát, a pápa egy cuki népet hív segítségül, akik feldúlják a várost. :)

Itt a vége, fuss el véle. :DDD

Imádom a törit ^^ :D

Akit érdekel: 16/meleg

Ja, még annyi, hogy ez a sztori IV. Henrikkel és a pápával kicsit bonyolultabb, itt csak nagyon a lényeget emeltem ki. Ez egy nagyon kemény hatalmi harc volt, az invesztitúraharcok itt kezdtek el komolyabban elharapódzni, aminek aztán időlegesen III. Ince által lesz vége a IV. lateráni zsinaton 1215-ben.

Aztán meg kell még ezzel a sztorival kapcsolatban említeni a Dictatus Papae-t, ami egy csöppet sem kertelő pápai deklarátum volt, melyben Róma kimondta az egyháznak való alárendeltséget minden világi szervezetet illetően.

Ugye ez az egész invesztitúramizéria az észak-itáliai területek fölötti hatalomért folyt, gyakorlatilag az egyház és a világi hatalom egyetlen komoly egymásnak feszülése a felvilágosodást leszámítva.

Ezeken kívül a feudális rendet hivatott a katolikus egyház megerősíteni, szintén érdemes III. Incének utánanézni ezzel kapcsolatban.

Jaaa, igen... :D

Akkor mi ez az invesztúra? :D

Az invesztúraharcok tulajdonképpen azt jelentik, hogy az egyház és a világi hatalom az ún. invesztitúrajogért, vagyis az egyházi méltóságok megválasztásának jogáért harcoltak.

Mondjuk a modern fejünkkel, hogy "ááá, mit számít az?"

Nagyon is sokat. Ahhoz ugyanis, hogy valaki király lehessen, de jure nem volt szükséges az egyházi szentesítés, azonban a gyakorlat nem ez volt. Akkor fogadták el a királyt, ha a pápa szentesítette az illető uralmát.

Aztán a IV. lateráni zsinatot megelőzően az 1122-ben elfogadott wormsi konkordátum időleges enyhülést hozott. Az invesztitúrajogot megosztották: a pápa adta egyházi jelvényként a püspököknek a gyűrűt, a király a jogart.

Az egyház lemondott a hűbérbirtokokról, átadta azt az uralkodónak. Ezt kötötte ugye V. Henrik és II. Callixtus pápa.

Meg vétettem egy hibát: pápai dekrétum, nem deklarátum.

De ez csak időlegesen hozott ugye enyhülést, mint említettem, mert III. Sándor pápa és Barbarossa Frigyes között a harcok ismét kiéleződtek.

De már tényleg befogom. xD

Szép estét. :)