Magyarországon a 80-as években két fiatal bűnözőt ítéltek halálra. Az egyik némán tudomásul vette az ítéletet. A másik sírt, könyörgött, majd elájult. Te hogyan viselkedtél volna? 61/F

Attól függ. Milyen bűnt követtem el, tudható volt-e a következménye, mennyire volt fair a tárgyalás.

Ha végig tudtam mit teszek és mi lehet a következménye, akkor csöndesen belenyugszom. Tettem valamit és elbuktam.

A tudatos vereség csöndes.. nem pedig ilyen:

[link]

Nem gondolok bele. Abban az időben mikor hazánkban még volt halálbüntetés, akkor sem tilosban parkolásért szabták ki, hanem minősített emberölésért.

Nekem más kérdés jut eszembe:

Hazamész és a feleséged/kisgyereked torka átvágva, megerőszakolva a lakás feldúlva, tiszta vér minden. Mindent elvesztettél akiért dolgoztál, akit igazán szerettél.

Mit tettél volna, némán tudomásul veszed, vagy sírva őrjöngsz, téped a hajad?

Nem tudom, nem voltam még ilyen helyzetben :D

Életszakaszonként máshogy; volt hogy féltem az életem, volt hogy nem érdekelt, szóval attól függ épp akkor melyikben lettem volna.

Elfogadtam volna, már tudom hogy ha a rendőr bevisz, nem érdemes könyörögni semmiért mert úgyis azt csinálnak amit a törvény előír, én is voltam már 5 napot bezárva, nem volt jó, de letelt.

Ha neki áll bőgni valaki egy ítélethozatalon, magából csinál hülyét.

Egyedül attól félnék hogy az injekció után fájdalom kíséretében aludnék el, ennél még az is gyorsabb lehet ha fejen lőnek valakit

24F

Már nem azért,de ez a kérdés hülyeség....

És tuti nem vagy 61