16 éves személy lehet tanú egy szerződésnél?

A cselekvőképesség az ember azon képessége, hogy jogokat és kötelezettségeket szerezhet. Itt milyen jogról van szó? A tanúzás sem jogviszonyt nem keletkeztet, módosít vagy szüntet meg.

A felelősség maximum kártérítési jognál értelmezhető, ilyen esetben aligha. Önmagában az, hogy gyámság alatt áll, nem jelenti azt, hogy nem érzékelheti a külvilág eseményeit és mivel a tanúval szemben kizárólag annyi a követelmény, hogy az aláíró személyazonosítására képes legyen, illetve észlelje, hogy az okiratot előtte írták alá vagy az aláíró aláírását előtte sajátjaként ismerte el, nos, ehhez végképp nem szükséges cselekvőképesség.

De nézzük a Pp. rendszeréből: tanúzási képesség és okiratok. Hogy lehet az, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú egyébként tanúként kihallgatható? Ugyanarról a tényről lehet tudomása a bíró előtt a kihallgatás időpontjában, míg az okirat tanúkénti aláírása alatt nem? Ugye a Pp. 196. § sem rendelkezik a tanú cselekvőképességéről, márpedig egy eljárásjogi fogalomhoz (okirat tanúja) egy anyagi jogi fogalmat rendelni (cselekvőképesség) nem lehet, kivéve, ha előbbi akként rendelkezik (perbeli cselekvőképesség).

pen-dragon, valójában a válaszod elolvasása után lázas keresésbe kezdtem, hogy magam is választ találjak a kérdésre, de egy kommentárban, BH-ban, PJE-bem BED-ben, egyedi határozatban, jogszabályban sem találtam olyat, hogy a tanú csak cselekvőképes lehet (kivéve házasság ill. végrendelet tanúja). Szóval én csak némi gondolatébresztőnek szántam most az írásom, de ha valaki mutat egy kommentári idézetet vagy valami bírósági határozatot, akkor meg vagyok győzve, de addig muszáj erősen kételkednem.

"valójában a válaszod elolvasása után lázas keresésbe kezdtem, hogy magam is választ találjak a kérdésre, de egy kommentárban, BH-ban, PJE-bem BED-ben, egyedi határozatban, jogszabályban sem találtam olyat, hogy a tanú csak cselekvőképes lehet (kivéve házasság ill. végrendelet tanúja)."

Hát, akkor biztos lehet 4 éves is, nem? :o)

"A felelősség maximum kártérítési jognál értelmezhető, ilyen esetben aligha."

A tanú felelőssége abban áll, hogy aláírásával igazolja(burkolt nyilatkozattétel), hogy az előtte aláírók valóban azon személyek, akik a kontraktust kötik, valamint azt, hogy a szerződéskötés dátuma ténylegesen az az időpont, ami a szerződésen is szerepel.

Ezen nyilatkozatai a tanút felelősséggel ruházzák fel és persze elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben. A tanú a nyilatkozatainak helytállóságáért büntetőjogilag felel.

"és mivel a tanúval szemben kizárólag annyi a követelmény, hogy az aláíró személyazonosítására képes legyen, illetve észlelje, hogy az okiratot előtte írták alá vagy az aláíró aláírását előtte sajátjaként ismerte el, nos, ehhez végképp nem szükséges cselekvőképesség."

Ez elkerülte a figyelmemet, sajnos csak írásod elejét ill a végét olvastam el.

A tanúnak felelőssége van azon dolgok vonatkozásában, amelyeket tanusít. Ez a felelősség büntetőjogi következményekkel járhat (okirathamisítás). Nyilvánvaló, hogy a tanú irányában elvárásként fogalmazódik meg, hogy belássa önnön szerepét és képes legyen annak maradéktalanul megfelelni.

Erre egy cselekvőképességében korlátozott vagy képes, vagy nem, azonban ha cselekvőképes, akkor nemlegesség esetén visszautasíthatja a felkérést, míg egy korlátozottan cselekvőképes, kiforratlan személy kétséges, hogy ezt megteheti, illetve megteszi-e.

Belátható, hogy korlátozottan cselekvőképes ember, ahogy a saját vagyonával sem rendelkezhet, szerződéseket nem köthet (max. bagatell ügyletek), nem képes ilyen feladatra.

"A cselekvőképesség az ember azon képessége, hogy jogokat és kötelezettségeket szerezhet. Itt milyen jogról van szó?"

Semmilyenről. Itt kötelezettségról van szó.

"Hogy lehet az, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú egyébként tanúként kihallgatható? Ugyanarról a tényről lehet tudomása a bíró előtt a kihallgatás időpontjában, míg az okirat tanúkénti aláírása alatt nem?"

Persze, de mi ebben a furcsa?

Hivatalos eljárásban a tanú szubjektív észleleteit osztja meg a hatósággal. Azonban ez, a tanúvallomás, nem válik szentírássá.

Az okirati tanúzás esete más, ott az okiratot teljes bizonyító erővel ruházza fel a tanú.

"A tanú felelőssége abban áll, hogy aláírásával igazolja(burkolt nyilatkozattétel), hogy az előtte aláírók valóban azon személyek, akik a kontraktust kötik, valamint azt, hogy a szerződéskötés dátuma ténylegesen az az időpont, ami a szerződésen is szerepel.

Ezen nyilatkozatai a tanút felelősséggel ruházzák fel és persze elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben. A tanú a nyilatkozatainak helytállóságáért büntetőjogilag felel."

Itt polgári (anyagi jogi) jognyilatkozatról van szó, ami a nyilatkozattevő oldalán tudatos és célzatos anyagi jogi joghatás kiváltására irányul. A tanú semmilyen ilyen nyilatkozatot nem tesz, mert a tanúzás joghatása (ami nem is célzatos) az okirat bizonyító ereje, amelyet a Pp.-ben mint eljárásjogi törvényben szabályoznak, azaz nem anyagi jogi joghatás. Ha itt valóban polgári jogi kötelezettségről lenne szó, akkor ugye ez a kötelezettség kikényszeríthető, azaz a kötelezettség jogosultja mint anyagi jogi igényt is érvényesíthetné és perelhetné a tanút, amely tárgyban a bíróság marasztaló ítéletet hozhat. Ez teljesen abszurd.

Az pedig, hogy szűk körben büntetőjogi felelősséggel tartozik, a cselekvőképesség szempontjából lényegtelen, hiszen két külön jogág intézményeiről beszélünk. (hozzáteszem, hogy 14. életév betöltésétől rendelkezhet a szükséges belátással a bcs vonatkozásában).

A deliktuális/kontraktuális felelősség pedig nem oka, hanem okozata a jogellenességnek. A magatartás (tanúzás) nem azért jogellenes, mert fennáll a felelősség, hanem azért áll fenn a felelősség, mert jogellenes (felróható, okokozatiság, stb.). Ezért felesleges a felelősséggel mint fogalommal operálnunk, mert annak előfeltétele a jogellenesség, amely a felelősségtől független, így mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy maga a kiskorú tanúzása jogellenes-e. Hozzáteszem, hogy a deliktuális/kontraktuális felelősség feltétele nem a cselekvőképesség, hanem a belátás (Ptk. 6:544. §).