Milyen jogon tehetik ezt meg egy állásinterjún?

13:10-esnek csak annyit, h más kérdés az, ha az embernek közbejön vmi, és fel kell mondania, vagy váratlanul teherbe esik, és szeretné megszülni a gyermekét. De a kérdező tudja, h munkahelyet akar váltani, vagy szülni akar, szóval...

És egy cég jó esetben nem fél évre szeretne felvenni vkit, hanem évekre, hosszú távra. És tuti nem szívesen alkalmaznának vkit, ha tudnák, h fél év múlván újra végig kell csinálni vkivel az egész cécót.

Hát ez nagy szivás! A férjem is igy dolgozott évekig, hiába próbált váltani, egyszerűen nem volt cég (épitőipar és diplomás a férjem) aki alkalmazta volna teljes bejelentett összeg melett! Hát akkor inkább ez, mint hogy ne legyen munkád!

És azért itt néhányan vegyék figyelembe azt is,hogy a gyerek nem úgy jön, hogy gondolok egyet és terhes leszek. Nagyon kevesen esnek teherbe első próbálkozásra!

De ha már a cég tisztességtele, akkor ő miért ne mehetne szülni. Egyébként a gyerekről nem volt szó az interjún?

Bocs, de:

"ha keresnél nettó 185.000 Ft-ot, akkor a munkáltatónak összesen 385.000 Ft-ba kerülsz. "

Ez sánta. Helyesen: keresel 385.000 + a munkáltatónak valamennyi forintot, mert nem a két szép szemedért tart, hogy a 185.000 feletti részt ő fizesse. Szóval keresel 4-500.000 eft-ot, hogy hazavihesd kevesebb, mint a felét, 185.000 ft-ot.

Valamiből mind a szegény munkáltatónak, de főleg az állami ingyenélőknek élni kell...

Ezért nem zavar fent senkit, ha 80-ra is jelentenének be: az ő hasznuk akkor is lesz nagyjábóé annyi, mint amit kézhez kapsz (bejelentve). 1 dolgozik és 3-nak keres. (aztán lesz még áfa is, stb)

nem tudom mit nem értesz, amit leírtam számokat az korrekt. mind az adó és járulékokkal együtt összesen 380.000 Ft-ba kerülsz. tehát ez 200.000 Ft, a többi a nettó amit hazavihetsz.

ha nem keresel meg a cégnek havonta mondjuk 500.000 Ft-ot, akkor nem igazán éri meg senkinek sem.

A fizetésednek több mint a fele adó és járulék. hol igazságos ez? plusz ahogy mondod erre még rájön az áfa is.

A te problémád a népképviselet hiányában gyökerezik. Amíg az emberek évtizedek óta nem kívánják az érdekeiket keresztülvinni a törvényhozáson, addig e téren a jogi személyek (cégek=munkáltatók, stb.) nem ültek a babérjaikon.

Az államot sem az nem zavarja, ha nem lesz gyereked, sem az, ha nem lesz állásod. Az pedig végképp nem fog az eszébe jutni, hogy a munkaadók ilyen húzásait büntetni kéne, hiszen egész biztos lehetsz abban, hogy ők is munkáltatók, legfeljebb valami rokon nevén fut a dolog.

"nem tudom mit nem értesz" (ha nekem szólt):

Csak fogalmazási probléma van: a munkavállaló sosem "kerül" pénzbe (a közszolgákat ne soroljuk ide, ők a dolgozó, értékteremtő emberekből élnek és a foglalkozásuk leginkább a sarcok különféle jogcímeken való beszedése, újra(f)osztása): a munkavállaló hozza a pénzt.

Marx is szépen leírta, hogy az egyedüli értéktöbblet a munkáson érhető el. Alkalmazzák is: a válság okozása munkanélküliséget, azaz munkaerő-felesleget hoz, a felesleg (túlkínálat) pedig a munkaerő árait viszi le (miközben közgazdaságilag valakik nem keveset keresnek a fizetőeszköz inflációjának okozásával), méghozzá úgy, hogy a jövedelem reálértéke is zuhan. De a fogyasztók a megtermelt javakat reálértéken kapják vagy pedig olcsóbban, de egyre silányabb minőséget.

Így, végső soron egy kis kerülővel, de alá van támasztva, miért is teheti meg a munkáltató: valójában a korai első uzsorások és gazdagok (akik szintén munkáltatók voltak) által kidolgozott rendszerbe születünk-dolgozunk-halunk.