Rágalmazásnál és becsületsértésnél a Btk 229 abszolút kizáró tényező a bcs megvalósulásához?

Nem nem.

Ha egy becsületsértésről van szó, akkor az elkövető mondhatott bármit, csak akkor van esélye / lehetősége bizonyítani az állítása igazát, ha azt a közérdek vagy más erős magánérdek indokolja (229. § (2)). Egyébként is, ezt a bíróság rendeli el, nem a vádló / vádlott valamelyike dönt úgy, hogy akkor most ő szeretné bizonyítani az állítást. (És az, hogy melegnek neveznek valakit, megvalósítja a becsületsértést, és ez nem közérdek, tehát fölösen bizonygatnád, hogy tényleg az.)

Gyakorlatban viszont magánvádas bűncselekmény, tehát neki kéne vádolnia a becsületsértéssel, és nem hiszem, hogy nyilvános tárgyaláson szeretné kivesézni a szexuális beállítottságát, így szerintem engedd el a dolgot, nem lesz belőle semmi.

hát barátom, erre rápacsáltál.

semmi helye nincs a bizonyításnak, te ugyanis nem azt mondtad, hogy passzív homoszexuális, hanem egy sértő jelzőt használtál.

majd legközelebb előbb gondolkodsz és utána pofázol...

Akkor csapó2 (az első vagyok):

A Btk. 229. §-a azt jelenti, hogy a bíróság - ha úgy gondolja jogszerűnek - elrendelheti kötelezően (indítványra vagy hivatalból is) a valóság bizonyítását, és amennyiben ez sikeres, nincs más választása, mint felmentő ítéletet hozni (automatikusan nem büntethető az illető).

Az egy teljesen másik kérdés, hogy egy becsületsértéses ügynél a bizonyítási eljárás - alapesetben - úgy működik, hogy az állítás valóságtartalmát bizonyítani / vizsgálni kell, ilyenkor azonban kétesélyes a kimenetel (elítélés / felmentés), a normális ügymenetben nem kötelező automatikusan felmenteni.

nincs olyan bíróság ami azt fogja kijelenteni, hogy ő k***ög.

max. azt állapíthatnák meg, hogy passzív homoszexuális. amivel, legalábbis számodra két gond van:

1. a szexuális orientáltság személyes adat, amit neked nincs jogod nyilvánosságra hozni, tehát eleve bukta a dolog.

2. te nem azt mondtad, hogy passzív homoszexuális, hanem egy olyan jelzőt használtál, ami pejoratív és azért használtad, hogy mások előtt rossz színben tüntesd fel.

akkor jársz a legjobban, ha nem bizonyítod be, hogy az, mert akkor legalább a személyes adattal visszaélést megúszhatod...

mint mondottam volt, előbb gondolkozz, aztán járasd a szádat...

Átfogalmazom: Btk. 229. §-t ha alkalmazza a bíróság, vagyis előírja, hogy a valóság bizonyítása kötelező - a végkimenetel érdekében - és ezt megalapozottnak találja, akkor itt bárki a fejére állhat, fel kell menteni az elkövetőt.

Ez egy opcionális törvényhely. Olyan szempontból választható, hogy a bíró / bíróság erre hivatkozva hallgat meg minden más bizonyítékot / vesz súlyba minden bizonyítékot. Ez neki(k) nem kötelező. Ha nem alkalmazza a Btk. 229. § (2)-ét, akkor el is ítélheti, fel is mentheti az elkövetőt, amennyiben a valóság nem nyer bizonyítást.

Alapból, alapesetben egy bescsületsértéses ügy bizonyítási eljárása ("érdemi tárgyalása") úgy működik, hogy az állított tény valóságtartalmát a bíróság megvizsgálja, és azután dönt.

Lefordítva: Ha a bíróság a Btk. 229. §-át alkalmazza ÉS NYER az a cucc, akkor bárki a fejére állhat fel kell menteni! De ha ez nincs, ezt nem alkalmazza - előzetesen - a bíróság, akkor bármi lehet a vége, felmentés és elítélés egyaránt.

Csak a kérdésre szorítkozva: NEM, a 229. § nem mentesít semmi alól ÖNMAGÁBAN.