Szerintetek el kell-e törölni következetesen a születési előjogokat? Lehet-e több vagy kevesebb joga valakinek attól függően, hogy kik voltak a szülei és milyen státuszba született?

A világ túl nagy és sokrétű ahhoz, hogy egy egységes állammá váljon egy világkormánnyal, egyenlő jogokkal, kötelességekkel, azonos adórendszerrel, szociális ellátórendszerrel...

Mindig lesznek különbségek, érdekellentétek, politikai viták és háborúk is.

Mindenkinek azonos joga van. Attól, hogy valaki gazdag és tud venni a gyerekének egy drága telefont attól még nem lesz több joga a gyereknek.

Vagy milyen jogokra gondolsz amivel az egyik csoport rendelkezik a másik nem?

"Miért gondolják egyesek, hogy etikus és elfogadható ember és ember között különbséget tenni?"

VAN különbség. Nyilván te arra gondolsz, hogy olyasmiben, amiben nem kéne legyen különbség, még ha van is. Ez lehetetlen, de törekedni kell rá. Ennél többet senki se várhat e tekintetben.

"Miért gondolják egyesek, hogy etikus és elfogadható mesterséges határokkal akadályozni, hogy bárki bárhol letelepedhessen?"

Ezt csak kénytelenek vagyunk elfogadni és elnézni, hogy nem lehet másképp. Az erőforrások egyenlőtlen eloszlása (ami szintén természeti adottságokkal kezdődik) a legmélyebb oka ennek is. Panaszaival kérjük forduljon Istenhez!

A következő bekezdésed szóról-szóra stimmel a nézeteimmel. Aztán hirtelen:

"Hiszek abban, hogy az emberiségnek össze kell fognia és létre kell hoznia a Földi Egyesült Államokat"

Képtelenül nehézkes és természeténél fogva fals eredményhez vezet. Nem kellenek államok, viszont kellenek kisebb-nagyobb régiók, különben képtelenség egymással harmóniában működő, jól koordinálható egységeket képezni.

A többit, amit írsz, nemigen tudom átélni. Erős akadálya a "joggyakorlat globális szabványosításának", hogy minden kormányzatban ott az a bizonyos húsosfazék, amihez még ha nem is jut valaki, csak a közelébe, akkor is esélyes, hogy a saját pecsenyéjét akarja sütögetni, nem a világ mindenki számára élhetővé tétele lesz a cél. De ha mégis, akkor is mindenkinek eltérnek a preferenciái, eltér a vélemény, eltér a neveltetés. De ha ez se, akkor is mindenki mást tanult az életében, lesz mindig "A molnár, a fia meg a szamár" effektus, mindig lesz, aki megmondja a frankót, hogy mi minden miért nem úgy jó, ahogy van, hanem épp egy másik marhaság kéne helyette, aztán pár év múlva vissza az egész.

A jelek szerint az emberi nem számára egyedül a tökéletlenséget szabványosították nálunk nagyobb erők.

Az egyenlőség a legtermészetellenesebb elképzelés, amit az emberiség valaha kitalált. Még az állatvilágban is létezik hierarchia, olyan alapon, hogy ki eszi meg a másikat. Ha azt mondod, hogy ezek különböző fajok, akkor nézd meg az oroszlánokat: saját fajukon belül kialakult hierarchia szerint élnek. Az alfahím dönti el, mi lesz a falkában.

Mondhatnánk persze, hogy mi sokkalta értelmesebbek vagyunk, nem kell a természetre hallgatnunk és legyen egyenlőség. Vajon hányan haltak már meg azért, hogy egyenlőség legyen a Földön? Nem csak a kommunizmusra kell itt gondolni, bár kétségkívül az mutatta meg igazán, mennyire lehetetlen egy ilyen vállalkozás. Állítólag a béke testvéri tábora volt, gyakorlatilag a Magyar Néphadsereg és a román haderő farkasszemet nézett 1988-89-ben, háborúra készen. Amint a Szovjetunió meggyengült, az előtte állítólag teljesen szabad népek (az Ukrán SzSzK-nak még az ENSZ-ben is volt szavazati joga!) pedig azonnal elszakadtak, több helyen, főleg a Kaukázusban, véres háborúk követték az eseményt.

Ami a világállam kialakulását illeti, ez jelenleg bizonyosan nem több, mint álmodozás. A világban mindig vannak centrális és perifériális területek, ez ad dinamikát a változásokra. Az, hogy a nyugati demokrácia a világ minden részén alkalmazható eszmerendszer (mint Fukuyama jósolta a történelem végéről) megbukott. Se Afganisztán, se Irak nem lett stabil demokrácia, ahogy sikeres állam sem. Ezeken a területeken nincs hagyománya a plurális demokráciának, ezért maguktól nem fogják soha bevezetni. Legfeljebb a fegyverek erejével lehetne ezekre az államokra rákényszeríteni, de mint a példák mutatják, ez csak addig megvalósítható, amíg a megszállás tart.

És hogy ne csak a világpolitikáról essen szó, a belső társadalmi dinamika alapja is az egyenlőtlenség. Valakinek több van, jobb az élete, ezért az egyén maga is igyekszik ezeket a javakat megszerezni. Esetleg politikai mozgalomban vesz részt, ami az érdekeit képviseli. Az egész demokrácia alapja, hogy vannak eltérő érdekek, amelyeket aztán különböző erők képviselnek. Más akar egy városi zsidó értelmiségi nő, mint például egy falusi keresztény fizikai munkás férfi. A teljes egyenlőség megszüntetné ezeket, vagyis magát a demokrácia létjogosultságát is.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet az egyenlőtlenségeket mérsékelni. A világtörténelem erről a mérséklődési folyamatról szól. Mindenki megkapta a közös minimumot az emberi jogok eszméjének köszönhetően. Azonos jogok mellé azonban soha nem fognak azonos lehetőségek is járni. Minek hajtson valaki egész életében, ha aztán ennek gyümölcsét nem a saját gyerekei fogják élvezni? A társadalom ugyanolyan stagnálást élne át, mint a szocializmus korában.