Miért van az, hogy következetesen önsorsrontó vagyok, és csak utólag fogom fel a döntéseim súlyát?

Nem akarom leírni a teljes sztorimat, az túl hosszú lenne, de leírom röviden a lényeget: volt két egyetemi képzés, amik között választhattam. Az egyik számomra baromi unalmas, nem érdekel (van pár jó dolog benne, de nem akarok ezzel foglalkozni a későbbiekben), a másik pedig nagyon érdekelne, de külföldre kellett volna hozzá menni, ahol már egyszer éltem huzamosabb ideig, és nagyon rosszul éreztem magam.

Én, bár csomó lehetőséget kaptam, itthon maradtam. És ez most rettenetesen nyomaszt, mert most puskáztam el az utolsó lehetőségemet is. Most már végig kell csinálnom, amit itthon elkezdtem. Magyarán szándékosan kárhoztattam magam egy engem nem érdeklő szakra és diplomára, amivel amúgy elvesztek 3 évet is. Ha kimentem volna, akkor lettek volna nehézségeim, de valószínűleg utólag nagyon jó döntésnek bizonyult volna. Csak nem tudtam felülkerekedni a félelmeimen.

Ostoba voltam, és nem mertem kockáztatni, pedig igazából nem lett volna vesztenivalóm, hisz passziváltathattam volna, és akkor az itteni képzés megvár. ÉS szerintem végig tudtam volna csinálni. De valamiért zsigerileg volt egy erős félelmem. Úgy érzem, nem hoztam jó döntést. Mire elkezdhetek egy új alapképzést 24 éves leszek (egy évem van hátra a mostaniból, a másikat kinn elölről kezdtem volna), és bár elvileg még fiatal vagyok, valahogy úgy érzem, itt minden év számít. És mostanában nem ez az egyetlen döntés, amit elhibáztam. Valahogy mintha nem tudnék tiszta fejjel gondolkodni. Másfelől viszont, ha kimentem volna, talán azt éreztem volna elhibázott választásnak. Mindig úgy működik, hogy meghozom a döntést, utána pedig mondhatni automatikusan az ellenkező döntés tűnik vonzóbbnak. Választok, és rögtön megbánom. Mindig a negatív oldalt látom meg először. Mit kellene tennem? Egyszerűen szégyellem az egész életemet. Többre lennék képes ennél, de most csak az van előttem, hogy végigvergődjek még egy évet olyasmivel, ami nem is érdekel. Úgy érzem, 24 évesen talán túl öreg leszek már egy BA elkezdéséhez. Viszont kiráz a hideg attól a gondolattól, hogy úgy éljek, hogy nem azt tanultam, amit akarok. Elegem van a kompromisszumokból. Mit javasoltok?