Hogyan beszéljünk a holokausztról?

09:14, "ez a ne gondolj a rózsaszín elefántra effektus".

Ne aggódj, úrrá leszünk rajta, és egyedül maradtok a nyomorotokkal.

#20: "Ne aggódj, úrrá leszünk rajta, és egyedül maradtok a nyomorotokkal."

Ja, hogy már zsidó lettem? Ezt az ütőkártyát szoktátok kijátszani arra aki nem szidja őket. Értem. Szóval aki nem gyűlölködik az már zsidó?

"Szerintem az értelmes zsidók is tudják, ezt már nem lehet tovább adukártyaként kijátszani."

Így van. Ha Európa iszlamizálódik, az araboknak, négereknek ők már hiába mondogatják a holokausztot, hiába nácizzák, antiszemitázzák le őket, azok elintézik egy vállrándítással, esetleg orrba is vágják őket.

Csak az európai fehér ember tűri, hogy 70 évvel a háború után, a kollektív bűnösség jegyében olyan dologért büntessék, amit el se követett.

Ez pedig szembe megy az alapvető európai büntetőjogi normákkal.

Holokausztipar létezik, és fel kéne számolni.

Az átkosban akkor lehettél sikeres, ha filmet készítettél Leninről, ha verset írtál Sztálinról.

Zelk Zoltánból sose lett volna országos hírű költő, ha nem dicsőíti Sztálint, Rákosit a verseiben.

Ma ugyanez a helyzet, csak a holokauszttal.

Tuti recept az Oscar-díjhoz.

És tudomásul kell venni, mindenkinek:

az áldozat áldozat, függetlenül hogy milyen génjei vannak.

"Ugyanúgy, ugyanolyan részvétet érzek minden ártatlan áldozatért"

Engedtessék meg, hogy a saját szeretteim halála jobban fájjon, mint a sarki fűszeresé, a saját nemzetem tragédiája, mint másiké, saját népem történelme, mint másé.