Ha valakinek a tartozása a bank felé magasabb, mint a megterhelt ingatlanának értéke, érdemes lehet hagyni bebukni a hitelt?

A bank nem jótékonysági intézmény. Aki nehezményezi, hogy a felvett összegnél többet kell visszafizetnie, az legközelebb spóroljon arra, amire szüksége van!

Minden ember a saját döntéséért tartozik felelősséggel. Csak ez nálunk még nem divat. Mi a felelősség tologatásában vagyunk nagyok.

„aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ad fizetési halasztást, melyek a neki vagy egy harmadik engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni, vagy fokozni alkalmasak, vagy oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik” ...

"Az egyszerű uzsorának büntetése 1-6 hónapig terjedhető fogház és 100-1000 forintig terjedhető pénzbüntetés, s mint fakultatív mellékbüntetés, hivatalvesztés. A minősített uzsoránál a fogházbüntetés 2 évig, a pénzbüntetés 4000 forintig terjedhet, a fent említett mellékbüntetés kötelező, s azonfelül a bűnös a községből, ahol az uzsorát elkövette, ha nem oda való illetőségű, ha pedig külföldi, az országból kiutasítható. "- Az 1883. évi XXV. törvényben az uzsoráról.

Hiába, azóta fejődött a világ...

Az 1883-as törvényben szó nincs kamatváltozásról. Általánosságban jelenti ki,hogy " ...olyan kikötések mellett hitelez... " - márpedig az árfolyamváltozásból eredő kockázatot teljes mértékben az adósra hárítani, kimeríti ezt a definíciót. (Azt én sem hiszem, hogy számítottak volna ekkora esésre, de ahogy bebiztosították magukat, minden esetre ... ügyes.

Az "egyoldalú szerződésmódosítás" (nonszensz), már csak hab a tortán.

Jó, hogy nem mész vissza a középkorig. Ha jól dereng, ebben a topicban olvastam, valaki már írt róla, hogy a bankok sem zsebből adták a devizahitelt. Ugyanazon az árfolyamon vették fel ők is, akkor mi a veszett francért nyelték volna be a különbözetet? Nekik ugyanolyan feltételekkel kellett visszafizetni. Ha az ügyfélnek kedvezményt adnak, azt nekik kell kifizetni. Emlékeztetőül mondom, hogy a bank nem jótékonysági intézmény. Komolyan nem értem hol éltek ti.

A bankok egy módon biztosították be magukat; szerződésbe foglalták, hogy az árfolyamingadozásból származó különbözet az ügyfelet terheli. Mondjuk el kellett volna olvasni a szerződési feltételeket és eldönteni, hogy kell vagy nem. Nem utólag kell pillázni és verni a tamtamot. Ezt a legkönnyebb. Követelőzni és anyázni és mindenki szemét aljas csaló, mert a szegény ügyfél lusta volt olvasni.

Nem követelőztem és nem anyáztam (77%-os válaszok).

Elismertem, hogy a bankok a törvény szerint jártak el, de azt is, hogy a konkrét esetben (amitől jól elkanyarodtunk), a hagyatékot visszautasítani szintén nem lépi túl a törvényes kereteket.

A bankokról, sokadszor:

Talán nem kellett volna a fedezetnél nagyobb tőkét hitel gyanánt kihelyezni.

Most meg azon sírnak, hogy az adós halála után csak hagyatékának értékéig kapják vissza a pénzüket?

(Plusz persze azt, amit még életében törlesztett.)

Ja kérem! Miért nem olvasták el a Polgári Törvénykönyvet?

1883 messze nem a középkorban volt, az már bőven a kapitalizmus időszaka. Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy míg eleinte a törvények a többséget - az állampolgárokat - védték, ez azóta nagyon rossz irányba változott.

Míg kezdetben a bankok a hiteleikkel a fejlődés motorjaként a társadalmi fejlődést szolgálták, mára uralmuk alá hajtották ezt a társadalmat.

Még valami. Ez nem egy topic, vagy fórum. Ez egy oldal, ahol kérdéseket lehet feltenni, amelyekre mindenki válaszolhat.

Itt is feltettek egy kérdést, arra érkeztek válaszok. Az egyik válaszoló, gyakorlatilag megpróbálta félrevezetni a kérdezőt (az "adósság örökölhető" szöveggel), ez robbantotta ki ezt a vitát, ami tulajdonképpen illegális, mert az oldal szabályzata külön kitér arra, hogy "Ne a válaszokra válaszolj, hanem a kérdésre! Mások válaszáról a véleményed a lefelé és felfelé mutató nyilak segítségével (azaz a válasz értékelésével) közölheted!".

Nem is értem az egészet. Magamat azért nem, mert mit erőlködöm itt? Érintett nem vagyok (maximum szolidáris a gyengébbekkel), meggyőzni úgysem tudok senkit.

A "másik oldal" motivációja megint nem világos, mert valami elképesztő vehemenciával védik a bankok érdekeit.

Van abban igazság amit mondanak, de van olyan is aki szemrebbenés nélkül, többször is elismétli ugyanazt a téves, rég cáfolt álláspontot, mintegy győzködve a Kérdezőt, hogy semmi esélye.

Igen, jól dereng, valóban elhangzott:

"Egy-egy banktól eltekintve ők is chf, vagy épp eur-ban vették fel azt az összeget az anyabankoktól melyet folyósítottak az ügyfeleiknek. "

A dolog szépséghibája az az "Egy-egy banktól eltekintve", tehát nem mind. Én is hallottam olyan botrányról, hogy a külön elszámolt valutaváltási díj mögött, nem volt semmiféle valuta. Egyszerűen csak a svájci frank értékén számolták a hitel pillanatnyi értékét.

Ha esetleg rám célzol, mint másik oldal, akkor rossz helyen jársz.

Nem vagyok bankos, csak pénzügyi területen dolgozom. Nem szándékozom védeni a bankokat, de szó nélkül sem tudom hagyni, amikor azt látom, hogy valaki a saját kis elkpépzelései nyomán meggyőzi magát, hogy itt a bank volt a szemét és előadja a mártírt.

Az öröklésről nem beszéltem, csak megláttam a vitátokat.

Magánszemély adóssága örökölhető, de csak az örökség értékének határáig. Ha az örökös lemond az örökségről, akkor nincs tartozása.

A bankok az ingatlan hitelbiztosítéki értékének 80%-ig nyújtottak és nyújtanak fedezetet. Ez teljesen reális. Nem haladta volna meg a tartozás az ingatlan értékét, ha a forint-CHF/forint-eur árfolyam nem szalad el. Megint a bankokat kárhoztatod, csak mert valakit kell és nehogymár én legyek a hibás! Nem kell mindent elhinni a politikának!

Az az "egy-egy bank" tudtommal a dédelgetett otp volt. Csak éppen Magyarországon van kb 300 bank. Ebből patkánykodott egy. Ezért kell most felsőbb utasításra mindet utálni? Ne vicceskedjünk már!

Én nem állítom, hogy kizárólag a bankok lettek volna hibásak, hogy a helyzet idáig fajult.

Nyilván az ügyfelek is két kézzel kaptak, az akkor még nagyon kedvező feltételekkel nyújtott svájci frank alapú hitelek után.

Számítani lehetett árfolyam ingadozásra - mint kockázati tényezőre - ezt minden valószínűség szerint közölték is az ügyfelekkel.

Azt, hogy ez ilyen mértékben elszabadul - úgy vélem - egyik fél sem gondolta volna.

Amit nem tartok fairnek, az az aránytalan kockázatmegosztás (jó ezt még meg lehet magyarázni, hogy akkor nem kellett volna megkötni a szerződést), ami szerintem elfogadhatatlan az az egyoldalú szerződésmódosítás. Ezt hogy lehetett engedélyezni (állami szinten)?

A szerződés lényege nem az, hogy írásban rögzítjük a feltételeket? Ha azt tartalmazza, hogy a feltételek bármikor módosíthatók (ráadásul csak az egyik fél részéről!), akkor milyen "rögzítésről" beszélünk?

A mártírkodást én sem szeretem. Sem az adósok, sem a bankok részéről. :)

Sok mindent írhatnék még, de fentebb leírtam már mindent. Ha nincs kedved visszaolvasni, semmi gond. Jövő héten megjelenik könyv alakban. :D

(megj. Valamikor réges-régen, dolgoztam biztosítási üzletkötőként. Ott én is tapasztaltam, hogy ha rosszul alakultak a dolgok, az ügyfelek kígyót-békát kiáltottak a biztosítóra, hogy ők ezt sem tudták, meg azt sem tudták.

Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy mindenkit teljes körűen tájékoztattam (nem is voltam valami sikeres :), de ők szemrebbenés nélkül a szemembe hazudtak. Nem kárhoztatom őket. Azt hiszem maguk is elhitték, hogy be lettek csapva...)