Mit csinálhat egy nép, ha a hatalmat gyakorlók megbolondulnak?

Ez nem ezen múlik. Nem kinyilatkoztatás kell, hanem elzavarás. Ehhez pedig nem jog, hanem kellő mennyiségű ember egybehangzó akarata kell.

Az 1848-as forradalom "jogszerűségét" kizárólag azok vitatták, akiket elzavartak. Csak éppen ők voltak erősebbek, mondhatni, nem érdemes támadni, ha a visszaütésbe belepusztulunk. Akkor inkább valami más módszert kell kitalálni.

De vegyük figyelembe: itt a döntő többség nem akar, de legalábbis nem mer senkit elzavarni. Ezért tartunk ott, ahol tartunk.

A nép semmit sem tehet, mert a nép nem gondolkodó élőlény.

Cselekvésre mindig csak a konkrét, egyes emberek képesek.

Kereshetik egymás társaságát próbálhatnak szervezkedni , támogathatnak egy becsületes ÉS karizmatikus személyiséget ( vannak ilyenek, csak nem nagyon ismerjük a nevüket, mert a hatalom gondoskodik róla, hogy a létezésükről se tudjunk azoknak, akik alkalmasak lennének egy ország vezetésre).

Végül pedig, egyes kiváló képességű emberek lemondhatnának a jólétről és karrierről és vállalhatnák, hogy állandó szegénységben és életveszélyben élve ( balesetek, politikai gyilkosságok) maguk köré gyűjtsék a népet.

Magyarországon egyik lehetőség sem vált valóra.