Az elévülést meg lehetne szüntetni a büntetőjogban?

Az ilyen kifejezések, mint a "normális" meg a "civilizált" annyira szubjektívek. A mi nyugati világlátásunk szerint nyilván a nyugati országokra lehet alkalmazni ezen jelzőket, viszont ez egy rendkívüli módon Európa-centrikus (vagy, mivel a római jog is előkerült, kontinentális Európa-centrikus) nézet, amely a mai világban nem fenntartható. Arról nem is beszélve, hogy a Common Law nem is a római jogon alapszik, például.

A probléma azzal van, hogy hajlamosak vagyunk a saját nézeteinket, értékítéletünket objektívként elfogadni, és így "oldani" fel az ilyen kérdéseket.

Nem, Kelsen óta tudjuk, hogy a jogtudományban nincs helye az ilyen jogon kívüli, szubjektív értékítélet alá eső ismérveknek. Tehát, a válasz: igen, meg lehetne szüntetni az elévülést. A kérdés az, hogy ez megérné-e.

Még mielőtt megvádolnának mindenféle Jobbik- és Fidesz-szimpatizálással, közölném, hogy szerintem az elévülés egy hasznos, praktikus jogintézmény. Viszont semmiképpen nem nevezném a "normalitás" és "civilizáció" conditio sine qua non-jának.