Jó megoldás lenne?

elég primitív módszer

Iránban létezik olyan, ha a hozzátartozó megbocsájt akkor nem lehet kivégezni

Az, hogy a büntetőjog nem a személyes bosszúk eszköze

senkit nem érdekel, hogy megbocsájtottak-e a hozzátartozók, nem befolyásolja a büntetést. Arra való, hogy, ha lehetséges visszavezesse a bűnözőt a társadalomba, akár enyhébb büntetéssel is, ha nem lehetséges, akkor minél több időre elzárja a társadalomtól.

Lényeg, hogy a társadalmat védik vele, nem pedig a hozzátartozóknak lesz jobb tőle.

Praktikus kérdés:

Ha az áldozatnak több gyereke van, akkor ki döntene? Ha már csak unokák vannak, de abból rögtön kilenc, akkor egynek is vétójoga lenne, vagy többségi elven menne?

Ha az egyetlen vétózó meghal, akkor kiengedhetik mégis?

Genya kérdés:

Mi lenne, ha a hozzátartozók is utálták az elhunytat, és már a tárgyalás másnapján követelnék az elkövető kiengedését, de minimum a büntetés mérséklését?

Erkölcsi kérdés:

Megölik egy hozzátartozódat. Mennyire lenne kellemes, ha 25 év múlva újra bíróságra kellene járnod, újra feltépni a sebeket? Mennyire járulna ez hozzá az áldozatok hozzátartozóinak megnyugvásához?

Jogelméleti kérdés:

Mennyire jogállami megoldás, hogy gyakorlatilag a vád képviselője dönti el, hogy mi legyen az elkövetővel? Nem egy pártatlan személynek kellene inkább dönteni, esetleg a családtagok véleményét meghallgatva is?

Világnézeti kérdés:

Azt, hogy ki mennyire hajlandó megbocsátani, azt a személyes habitusa, a világnézete, az, hogy a "szemet szemért" vagy a "másik orcádat" áll hozzá közelebb fogja eldönteni. Tényleg ezen múljon az elkövető sorsa, nem pedig egy pártatlan döntésen, ami azt is próbálja kitalálni, hogy maga az elkövető változott-e például a 25 év alatt?

"Továbbra is a bíróság döntene,"

Nem, ha a hozzátartozónak vétójoga van, akkor a hozzátartozó is dönt.

"Miért önmagában az a tény, hogy kiengedik, nem tépi fel?"

Lehet. De ha bíróságra kell járnod, és foglalkoznod kell az üggyel, és döntened kell az elkövető sorsáról, az biztosan.