Ha a törvény előtt mindenki egyenlő, akkor mi módon hatalmasabb a törvény, mint akit alanyaként állítanak be mások? Vagy: a bíró döntését, hatalmát mi terjeszti ki az előtte megjelentek fölé (megfordítva: feljogosítás hiányában)?

Talán rossz a kérdés, vagy csak egyszerűen a jog nagy tudorai képtelenek jogszabályokkal, konkrétumokkal válaszolni.

Ill. a válasz lényegében arról szól, hogy egy embernek semmiféle joga nincs, ha egy, a szabályokat önmaga alkotó hatalommal áll szemben. Kivéve azt az esetet, amikor igazáról egyéni kezdeményezéssel meg nem győzi azon földrajzi területen élő más egyének többségét, mely esetben ezen többséggel már csupán a hatalom párbeszédre vonatkozó feltételeit kell teljesítenie mindannyiuknak és egy adott témában hangot adhatnak. Ha a hatalom által szabott feltételek nem teljesülnek, úgy a többség vagy az egyén ezen kísérlete a hatalom által akár bűncselekménynek is minősíthető és ez így jogszerű.

A vitaindító kérdés elméleti, az egyén szemszögéből való megközelítés. A válaszok jellemzően a hatalomban való érdekeltséget tükrözik, kiindulási alapjuk önmaguk igazolása. A hatalom azért legitim, mert olyan szabályokat alkottak, melyek azzá teszik és mert az egyének nagy része nem fogja fel - velük ellentétben - ennek jelentőségét.

A kérdés alapján fel sem merül az, milyen okból van a bíróságon az elméleti alany, viszont annál fontosabb megmagyarázni, hogy miért nem lehet más, mint alárendelt.

Persze némi személyeskedni próbálás és fölényeskedés becsúszott, pedig lehetne arra is válaszolni ekkora tudománnyal megáldva, hogyan fér össze a "törvény előtt mindenki egyenlő" meg pl.:

"A törvény nem alany. Tehát attól, hogy előtte mindenki egyenlő, a törvény maga még nyugodtan állhat minden alany felett. "

A törvényt adott csoport hozza létre tagjainak szabályozására. Amennyiben ez a csoport pl. tagjainak egyéni szabadságjogait semmibe veszi és ezt szabályokkal erősíti meg, ugyan miért akarná az egyén azt, hogy ezen szabályok szerint tegyenek közötte és a hatalom között igazságot?

12-08 06:21

Nem különösebben életszerű összehasonlítani az egyén lehetőségeit és jogait a törvényhozó testületével, mely -picit kibővítve- magába foglalja a végrehajtó testületeket is. Az egyén számára illeték és egyéb feltételekhez és a jogi lehetőségeinek megismeréséhez szűkre szabott válaszadási határidőkkel szemben gyakorlatilag korlátlan lehetőségekkel rendelkezik az ellenoldal, továbbá adott esetben a feltételeinek teljesítése egyenlő a ráutaló magatartással.

A választásról kár említést tenni: mi van, ha az ellenkezője bizonyításáig valaki az alkotmányban foglalt "nép"-nek tekinti magát élni kíván a közvetlen hatalomgyakorlás jogával, pontosabban senki javára nem hajlandó erről lemondani? Nyugodtan válaszolhatod, hogy a szava nem számít semmit és a "többség" akarata érvényesül, ha tetszik, ha nem. De ezzel kimondod, hogy nincsenek jogai az egyénnek, hanem az egyén a "köz" rab-szolgája.

Én nem kampányolok, tekintettel arra, hogy kérdést tettem fel, amire kaphatnék 1. jogszabályra hivatkozó, 2. vagy nem hivatkozó, egyéb okfejtést tartalmazó választ. Utóbbi típus a vélemény kategória, ami pusztán azzal, hogy az enyémtől esetleg eltérő, még nem feltétlenül győz meg.

"Nyilván nem akarná, de miért is alapítanának egyének olyan csoportot, amely "semmibe veszi a jogaikat"? Az életszerű példa hiányzik. A politika és a jog gyakorlati tudományok, nem nyakatekert és üres példákról szólnak."

Nem az egyének, hanem a képviselőik teszik. Vagy az életszerű, hogy az egyének szavaztak meg népszavazással pl. mentelmi jogokat, szabad kezet, stb. és nem szavaztak meg közvetlen számadásra való kötelezettséget, v. azt, hogy adott párton belüli képviselőjük az ő érdekükben és nem pedig a párt előírása szerint szavazzon? Pár példa, de magad minderre azt feleled: milliók állnak mögötte. Mögötte állás: tudatlanságból (értesülés=tiltakozás lehetőségének hiánya), gondatlanságból, netán érdekből való hallgatólagos jóváhagyás (ráutaló magatartás)? Ez kb olyan, mint az, hogy a törvény nem ismerése nem ment fel... Tehát ennek alapján: az értesülés hiányából fakadó elmaradt tiltakozás ill. ennek pótlólag való cselekedete nem mentesít a korábbi hallgatással "kifejezett" beleegyezés következménye alól?

Én elsősorban az egyenlőséget szeretném meglátni, nagyon szívesen olvasom részben azt, hogy Neked minden rendkívül megfelel úgy, ahogy most van, részben pedig olvasnám, hogy amennyiben mégsem, úgy milyen esélyt látsz érdekeid érvényesülésére az alkotmányos jogaidra való hivatkozásban, ill. a választásokon való részvételben, különösképp, ha a többség (pl. eltartottak= nyugdíjas, köz....valaki, segélyből élő, offshore tulaj) véletlenül ezen általad sérelmezett pontban a számodra kedvezőtlen, számára előnyös helyre tesz X-et.

A törvény előtt mindenki egyenlő. Kivéve, ha egyén vs. "köz" (bár, ha be kéne idézni a tárgyalásra, a "köz" részére hova küldenék az idézést?), egyén vs. végrehajtó testület, egyén vs. jogi személy, stb.

Megértem az álláspontod, de azt is látom, hogy cseppet sem érdekel, hogy valóban egyenlő legyen a jog előtt mindenki.