Ez járható út, ha nem akarja, hogy örököljön?

"Amúgy mi a baj a színlelt eladással?"

Amíg ki nem derül, hogy színlelt, addig semmi. Utána jöhet az ajándékozás megtámadása + NAV adócsalásért.

Amíg az új tulaj nem rakja ki az utcára, hiszen új tulaj, ráadásul fizetett is érte, addig is semmi.

Berta Wooster:

Teljes mértékben igazad van. Erkölcsileg természetesen az lenne a normális ha először megpróbálnának segíteni neki, hogy kikerüljön a függőségből. A kérdés nem arra vonatkozott, hogy mit kéne tenni az alkoholista gyermekkel, hanem arra, hogy hogyan lehetne őt az örökségből kitúrni.

A színlelt szerződéssel a baj az, hogy színlelt. A törvényes örökös meg fogja támadni a szerződést és nyerni is fog a perben. Itt pedig már a színlelt vevő hiába tátja a száját, hogy dehát ő egy iszákos valaki. Ha a szerződés színlelt nem történt ellentételezés, akkor vagy kifizeti az összeget, vagy átadja a dolgot. Egyébként valaki írta is, hogy a NAV össze is csapná a tenyerét örömében! Így is lenne!

@ 14.:

"Teljes mértékben igazad van. Erkölcsileg természetesen az lenne a normális ha először megpróbálnának segíteni neki, hogy kikerüljön a függőségből. A kérdés nem arra vonatkozott, hogy mit kéne tenni az alkoholista gyermekkel, hanem arra, hogy hogyan lehetne őt az örökségből kitúrni."

Tudom, hogy a kérdés mire vonatkozott. Csak eszembe jutott mindaz, amit leírtam. (Meg még egy csomó minden, amit nem írtam le. :D)

Nekem az azóta érkezett infók után is furcsa a helyzet: Öt éve nem látták egymást a szülőkkel, mert a lány nem megy hozzájuk. – Igen ám, de mindig kettőn áll a vásár. Bizonyára oka van annak, hogy így alakult, de a kapcsolat megromlásában, az elidegenülésben valószínűleg mindkét fél hibás valamelyest. Persze nem állítom 100%-ra, hogy így van, de nekem az ilyen esetekben valami mindig nagyon sántít. Meg lehetett volna beszélni a félreértéseket, problémákat, ha törekedtek volna rá; plusz akár a szülők is látogathatnák a saját gyereküket, nem csak azt kellene várni, hogy majd ő megy hozzájuk.

Plusz ha nem kommunikálnak, akkor honnan lehet tudni, hogy a lány nem akar felhagyni a züllött életvitellel? Ki, hányszor és hogyan próbálta meg motiválni őt? Valóban _minden_ lehetőséget megpróbáltak?

De nem ragozom tovább, úgyis felesleges: még ha mindkét fél részéről meglenne az akarat a helyzet rendezésére, valószínűleg akkor sem lenne kis meccs egyiküknek sem.

Ismertem személyesen is lecsúszott alkoholistákat és egyéb szenvedélybetegeket, akiknél kevés volt az akarat a változásra; ill. beszéltem személyesen is egy hajléktalannal, akinek (sok társához hasonlóan) "jó úgy", és még sorolhatnám a negatív példákat. De van egy pár pozitív példa is azért.

Na, jó, most már tényleg eldugultam. :)

Kedves kérdező!

Van olyan jogi fogalom, hogy egyenlőtlen szerződési feltételek. Na ez pont ilyen. Ha 100 000 forintért adok el egy 10 milliós házat, akkor polgári jogilag egyenlőtlen feltételek álltak fel a szerződés megkötésekor. Büntetőjogilag ezt a helyzetet hívják pénzmosásnak. Kerülendő!

Hát, ez így elég gáznak tűnik; nehéz lehet ilyet átélni egy szülőnek. :(((

Bár én azt gondolom, hogy normális szülő-gyerek kapcsolatban nem jutnak el idáig az emberek; ill. jó családi háttérrel rendelkezők között lényegesen alacsonyabb az esély, hogy alkoholistává váljon valaki. Mert alapon nem az italba menekül, ha valami nehézséggel kell szembenéznie, vagy ha valami tragédia éri, ha támogatólag állnak mellette a rokonok.

Egyébként nem tudok mást, mint amit eddig már leírtak: lehet próbálkozni többféleképpen is, de törekedni kellene a törvényes út betartására. 100%-os garancia meg nincs semmire.