Mikor és hol tiltották be először az emberölést?

Igen, a 10-es válaszolónak igaza van abban, hogy kívülállót minden további nélkül meg lehetett ölni. Hiszen -- legyen szó bármilyen kultúráról -- általában csak a saját közösségük tagjait tekintették teljes értékű embereknek (pl. nagyon sok természetben élő törzs neve, mármint az önmegnevezésük egész egyszerűen annyit jelent, hogy "ember" -- vagyis mindenki más, aki nem ebbe a csoportba tartozik, nem ember, lesarkítva persze). De az ókori görög világban, de említhetjük akár az európai hódítás előtti indián kultúrákat, az emberáldozat szinte mindig az odavetődött vagy elfogott idegenekből állt, nem a saját közösség tagjaiból. (Az előbbiekben, ha csak valaki az egyik görög szigetről átment a másikra, akár csak hírvivőként, úgy, hogy nem vonatkozott rá vendégbarátsági "megállapodás", gyakorlatilag automatice kivégezték -- persze ez nem a klasszikus görög korban volt, hanem előtte. Az utóbbiban pedig pl. az aztékok vagy az inkák nem egyszer kimondottan azért indítottak hadjáratokat más indián törzsek ellen, hogy hadifoglyokat szerezzenek áldozatnak.) De pl. a maszáj harcosok beavatási szertartása is abból állt eredetileg, hogy más falvak népét kellett megtámadni és megölni (később a hatóságok nyomására ezzel felhagytak, és rituális oroszlánvadászattá "enyhítették" a beavatást), éppúgy, ahogy a spártai ifjaknak a helóták megölése.

Tehát az idegenek megölése sok kultúrában nemhogy megengedett, de egyenesen megkövetelt dolog volt. Ugyanakkor a saját törzsön belül tabu volt az emberölés, és ha mégis megölt valaki egy másik embert ugyanazon közösségen belül, akkor többnyire őt is kivégezték, nem tűrték el.

Nemrég olvastam -- de a fene vigye el, most hirtelen nem jut eszembe, hol --, hogy mind az ősi emberek, mind a korai civilizációk kezdetben nagyon békések voltak, rendkívül ritkán és csak nagyon kiélezett helyzetben alkalmaztak erőszakot egymással szemben, s amikor az éghajlat változásával bizonyos területeken elfogytak az éltető források (víz, élelem stb.), akkoriban alakultak ki ezeken a területeken a harcias, agresszív kultúrák, tehát azok a népek, akiknek már a kultúrájuk, identitásuk része volt a hódítás, és nem csak szélsőséges esetben választották a harcot. (Én személyesen nem tudom, mennyi ebben az igazság, mert a témához nem értek, az írás régészeti bizonyítékokat említ, mindenesetre érdekes.)

Ja, és még valami: sokan emlegetik a "szemet szemért, fogat fogért" elvet -- és szinte mindenki félreérti. Ez nem egyszerűen azt jelentette akkor, mint ahogy mi ma gondoljuk, hogy ha sérelem ért minket, akkor bosszút állhatunk/kell állnunk. Nem ez a lényege. Hanem hogy ha sérelem ért minket, akkor a bosszúnak nem szabad nagyobbnak lennie, mint a minket ért sérelem. Ha pl. ellopják egy birkámat, én nem hajthatom el bosszúból a tolvaj összes tehenét (hanem legfeljebb csak egy birkát). Ha megölik a fiamat, nem gyilkolhatom le bosszúból a gyilkos teljes családját és házanépét (csak esetleg magát a gyilkost). Szemet szemért, fogat fogért, de nem lehet szemet fogért. Vagy fogat szemért, na.

Tudom, ez a mi mai gondolkodásunknak furcsa lehet, de akkoriban, amikor az volt a szokás pl. a rómaiaknál, hogyha egy családban meghalt egy fiúgyermek, automatikusan azonnal kivégezték a ház ÖSSZES rabszolgáját, kivétel nélkül, teljesen függetlenül attól, hogy miért halt meg a fiú, és bűnösek voltak-e a rabszolgák vagy sem, nagyon is "haladónak" számított.