Mikor kaptak a nők a férfiakéval egyenlő választójogot Magyarországon?

1918-ban az I. néptörvény kimondta, hogy a nők akkor választhatnak, ha

valamely hazai élő nyelven írni és olvasni tudnak, ha 24. életévüket

betöltötték, és legalább 6 éve magyar állampolgárok (1. paragrafus). A

választói jog automatikusan a választhatóságot is jelentette (2.

paragrafus). A magyar nők teljes választójogának első megadása a

Tanácsköztársaság idejére esett: 1919. április 2.-től minden 18. életévét

betöltött férfi és nő szavazati joggal bírt. 1919 után azonban eme jogaikat

újra korlátozták, és az 1925:XXVI. [93] illetve az 1938:XIX. törvény szigorú

megszorításokkal élt a női (és férfi) választójog tekintetében. (Kovács

Judit kutatásai szerint azonban még a választásra jogosult nők közül is csak

kevesen éltek e jogukkal a 20-as, 30-as években, [94] amely tény

alátámasztja a századelőre vonatkozó fentebbi megállapításainkat a kérdéssel

kapcsolatos viszonylagos érdektelenség vonatkozásában.)

Forrás:

[link]

Lemaradt a vége:

Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog Magyarországon 1945-ben lett bevezetve. Nem alkalmaztak semmiféle cenzust. Mindössze az állampolgársági feltételt hagyta meg a törvény, illetve az országon belül lakáshoz kötötte a választójogot.

Forrás:

[link]