Miért nem fogadható el, ha valaki parancsra ölt?
Tipikus példája ennek a náci Németország. De sorolhatnék még egy párat..
Ha én mondjuk egy százados vagyok abban a Németországban, a hatályos törvények értelmében inkább erény bizonyos csoportokat megsemmisíteni, sőt parancsot kapok rá.
Akkor mit tegyek? A parancsot morális, lojális okokból sem tagadták meg akkor. És Eichmann így védekezett: akkoriban egyetlen kibúvó lehetett a parancs alól. Ha fejbe lőttük magunkat.
Tudom, hogy nehéz kérdés.
Na jó, azért Eichmann éppenhogy parancsokat osztogatott, Nürnbergben meg kamázott egy jó nagyot, hogy mentse a bőrét. Századosokat nem ítéltek el egyet sem, ha parancsba kapták, amit tettek. Őket csak akkor, ha valami magánakciót csináltak.
Az más kérdés, hogy mostanság a Wiesental központ 98 éves jelentéktelen alakokra próbál ráverni mindent, de ők meg ebből élnek, az más tészta, meg álatlában nem is jön össze nekik.
Nem tudom mi volt a törvény a náci Németországban, de a magyar törvények szerint bűncselekményt parancsra sem szabad elkövetni. (Szabálysértést még igen.)
Vannak kivételek is: mentésnél vagy nagyobb vészhelyzet megelőzésénél - de ilyenkor ezek már nem is számítanak bűncselekménynek.
A parancsra ölés önmagában nem mentesít a felelősség alól - ez szerintem érthető is. Az viszont, hogy a parancs megtagadása halállal fenyeget, olyan kényszert jelent, ami kizárja a büntethetőséget.
Eichmann esetében ilyen kényszer nyilván nem állt fent. Ha nem lett volna ennyire véreskezű, maximum leváltják.
#2, Eichmannt nem Nürnbergben állították törvényszék elé, hanem Jeruzsálemben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!