Hogy szól a 2010. évi 245. sz. Bírósági Határozat?

Csak az összefoglaló címét találtam meg a linkelt oldalon, a szövegét nem. Talán kiindulópont lehet:

245. A gépkocsira vonatkozó adásvételi szerződés szempontjából lényeges körülmény az, hogy a gépkocsi valós állapota megfelel-e annak amit – egyebek mellett – a szervizkönyv tartalmazott.

[link]

BH2010. 245

A gépkocsira vonatkozó adásvételi szerződés szempontjából lényeges körülmény az, hogy a gépkocsi valós állapota megfelel-e annak amit - egyebek mellett - a szervizkönyv tartalmazott [1959. évi IV. törvény 210. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdés].

2001 decemberében az alperes - 1 790 000 forint irányáron eladásra hirdette meg az interneten a tulajdonát képező Renault Megane típusú személygépkocsit. A hirdetés szövege szerint az autó 160 000 km-t futott, magyarországi szervizkönyvvel, gyári alumínium felnivel, motoros tetővel, Rt. felszereltséggel rendelkezik és kifogástalan állapotban van. A felperes a hirdetésre jelentkezve a megtekintést követően 2002. április 28-án 1 645 000 forintért megvette a gépkocsit, a szerződés szerint az eladó tájékoztatta a vevőt annak műszaki állapotáról és a jövőben előforduló hibákért szavatosságot nem vállalt.

Az alperes a gépkocsi második tulajdonosa volt, azt 1999. október 7-én vásárolta. A szervizkönyvbe 1997. február 6-án, 1997. december 11-én, 1998. december 11-én, 1999. július 20-án, 2000. március 18-án, 2000. december 13-án, 2001. április 10-én és 2001. október 3-án bejegyzett munkák a szakszerviz nyilvántartásában nem szerepelnek. A 2001. október 3-ai bejegyzés szerint a gépjármű futásteljesítménye 150 320 km volt, míg a 2002. április 20-ai szerint 118 962 km, majd a 2002. május 9-én 162 050 km.

A felperes a megvásárlást követően, 2002. május 9. napján a gépkocsit egy Renault márkaszervizbe vitte 160 000 km-es revízióra és fékbetét cserére. Ezt követően ősszel kimosták a gépkocsi hűtőjét, kicserélték a gyertyákat, 2003. évben hátsó lengéscsillapítókat és első rugót cseréltek és két alkalommal ismételten kimosták a hűtővíz rendszert. 2004. évben fékfolyadék, vezérműszíj, motortömítés, kuplung, féktárcsa, fékbetét cserére és motorjavításra került sor. A felperes 2004. május 20-án szerzett tudomást a Renault márkaszerviztől arról, hogy a korábban elvégzett javítások nem mindenben egyeznek a szervizkönyv bejegyzéseivel, majd 2004. december 11-én közölte az alperessel, hogy a szerződést meg kívánja támadni. A gépkocsiban ekkor már 230 000 km volt. 2005-ben a felperes kicseréltette a csomagtartó teleszkópját, a motortartó gumibakot, a gázolajszivattyút, a fékbetéteket és javíttatta az adagolót. 2007. évre az autó 273 563 km-t futott.

A felperes keresetében előadta, hogy a szerződés megkötésekor az alperes megtévesztette, mert az átadott szervizkönyv nem a valós adatokat tartalmazta és a gépkocsi futásteljesítménye több volt, mint amit a km óra állása mutatott. A gépkocsi nem volt kifogástalan állapotban, arra a megvásárlást követően jelentős összegeket kellett költenie, a valós tények ismeretében az autót nem vagy lényegesen alacsonyabb áron vásárolta volna meg. Kérte ezért az adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását és az alperes kötelezését 281 130 forint és 2004. június 9. napjától járó kamatainak a megfizetésére azzal, hogy amennyiben az eredeti állapot már nem állítható helyre, a szerződés hatályossá nyilvánítása mellett az értékeltolódás kiegyenlítését és mindkét esetben az alperes perköltségekben való marasztalását kéri.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a per megindításakor a felperes már három éve használta a gépkocsit, azzal több mint 40 000 km-t tett meg és azt eleve jelentős futásteljesítménnyel vásárolta. A megtámadási határidőt a felperes elmulasztotta, de az alperes nem is tud felelősséget vállalni a szervizkönyvi bejegyzésekért, amelyeket egyébként a felperes - kellő gondosság mellett - már korábban is ellenőrizhetett volna, míg a km óra állás egy alkalommal nyilvánvalóan elírásra került.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek közt létrejött adásvételi szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította és kötelezte az alperest arra, hogy fizessen meg a felperes részére 422 250 forintot és 217 605 forint perköltséget, valamint az állam részére 98 700 forint le nem rótt eljárási illetéket.

Az ítélet indokolása szerint a valótlan tartalmú szervizkönyvi bejegyzések és az eltérő futásteljesítmény a felperes megtévesztését eredményezte, ennek folytán az adásvételi szerződés érvénytelen. A felperes 2004-ben értesült a márkaszerviztől arról, hogy a szervizkönyvben négy olyan bejegyzés is található, amelyekről munkalap - ami nélkül a szerviz javítást nem végez - nem került kiállításra, ezért igényét a megtámadásra nyitva álló határidőn belül érvényesítette. Tekintettel arra, hogy a gépkocsit közel hat éve a felperes használja és szükség esetén javíttatta is, az eredeti állapot jelentős érdeksérelem nélkül már nem állítható helyre. A ki nem küszöbölhető értékaránytalanság a használt gépkocsi jelentős értékcsökkenéséből ered, amely külső, egyik félnek sem felróható, objektív tényező. Az elsőfokú bíróság ezért az 1/2005. PJE határozat alkalmazásával az eredeti állapot helyreállítását mellőzve, az adásvételi szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította. Ítéletével oly módon gondoskodott a szolgáltatások egyensúlyáról, hogy miután az alperes 1 645 000 forint vételárhoz jutott, ha ebből 422 250 forintot visszafizet a felperesnek, akinél 800 500 forintos átlagértéken ott marad a gépkocsi, abban az esetben mindkét fél 1 222 750 forintos értékhez jut. Az alperes ezen az összegen felül az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperes költségeit és a le nem rótt illetéket megtéríteni.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet egészében elutasította, mellőzve az alperest marasztaló rendelkezéseket. Kötelezte a felperest az alperes részére 98 700 forint elsőfokú és 148 000 forint másodfokú költség az állam részére 98 700 forint eljárási illeték megfizetésére azzal, hogy egyéb költségeiket a felek maguk viselik.

A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság által megállapítottakat azzal egészítette ki, hogy a szervizkönyv a gyártó által vállalt jótállás igénybevételére jogosító okmány, amelynek a jótállási idő leteltét követő vezetése nem kötelező. Az alperes tulajdonszerzésekor a gépjárművön már csak a korrózióvédelemmel kapcsolatos jótállás állt fenn, aminek körében azonban csak a gyártástól számított hat évnek van jelentősége, a megtett km-nek nincs, ezért a javításkor a kilométeróra állását - ellenőrzés nélkül - bemondás alapján tüntették fel. A szerződés megkötésekor a szervizkönyvet a felperes megkapta, a bejegyzésekről megbeszélést az eladóval nem folytatott és azzal kapcsolatos kikötés sem került a szerződésbe. Tekintettel arra, hogy a szerződés megkötésekor a felperes külön információt nem kért arra vonatkozóan, hogy a jótállási idő fennálltát követően milyen munkálatok kerültek elvégzésre és bevezetésre a szervizkönyvbe, megállapíthatóan ennek a felperes nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Kellő gondosság mellett azonban - ha ezt fontosnak tartja - 2002. május 9-én a gépjármű márkaszervizben történt átvizsgálásakor a nyilvántartásából a szervizkönyv adatait már ellenőrizhette volna.

Mindezek alapján a felperesnek a szükséges információkat már 2002 májusában meg kellett volna szereznie, ezért az ezen időponttól számított egy éven belül gyakorolhatta volna megtámadási jogát, igényét azonban a megtámadási határidőt elmulasztva csak 2004. december 11-én közölte az alperessel.

Mindezen túlmenően a kereset annak érdemi vizsgálata esetén sem lenne alapos, mert a szerződés eredményes megtámadásának feltételei sem álltak fenn. A beszerzett szakértői véleményből megállapíthatóan a jelentkező hibák a gépkocsi korának megfelelő, természetes elhasználódásából eredtek, és nem nyert bizonyítást az a tény sem, hogy a futásteljesítmény magasabb lett volna a km számláló által jelzettnél. Ezt a szakértő csupán valószínűsítette, de a szervizkönyvből megállapíthatóan az autóban 2002. október 3-án már 150 320 km volt, amikor 2002. április 20-ai munkalapon tévesen 118 962 km-t tüntettek fel, majd ezt követően 2002 áprilisában az autó 160 000 km-es óraállás mellett került értékesítésre. Mindez, összevetve a szerviz alkalmazottjának tanúvallomásával amely szerint az óraállást ilyen esetben bemondásra tüntetik fel, nem bizonyítja, hogy a kilométeróra visszaállításra került volna és azt sem, hogy erről az alperesnek tudomása volt. A szakvélemény szerint egyébként a becsléssel megállapított futásteljesítmény esetén a gépkocsi forgalmi értéke összesen 75 500 forinttal lett volna kevesebb a szerződésben kikötött vételárnál, amely különbség nem tekinthető lényegesnek. A szerződés megtámadásának eredménytelensége folytán nem volt alkalmazható az 1/2005. PJE határozat, de az elsőfokú bíróság által alkalmazott elszámolás egyébként sem felelt meg az abban foglaltaknak. A teljes elutasító döntésre tekintettel a felperes köteles a perköltségek viselésére.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Kifejtette, hogy a szervizkönyv vezetése valóban nem kötelező, de azt az alperes is fontosnak tartotta és a javasolt szervizintervallumoknak megfelelően pecsételtetett a könyvbe. Nem került feltárásra a felek szervizkönyvi bejegyzésekkel kapcsolatos tárgyalása, de a személyes előadásuk szerint kifejezetten beszéltek az egyes alkatrészek cseréjéről. A felperes nem átvizsgálási céllal vitte a gépkocsit 2002. május 9-én a szakszervizbe, ekkor még nem is merültek fel gyanút keltő hibák, ezért csak az időszakos szervizelést végeztette el. Az alperes magyarországi szervizkönyvvel hirdette az autót, amelynek a felperes is kiemelt jelentőséget tulajdonított, ezért a megállapított tényekkel ellentétes a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontja. A jogerős ítélet tehát mind az elsődleges, mind a másodlagos indokolása tekintetében téves értelmezésen alapul, ezért sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Hivatkozott arra is, hogy miután az alperes a fellebbezési illetéket nem rótta le a fellebbezését hivatalból el kellett volna utasítani. Ennek elmulasztásával és a fellebbezés érdemi elbírálásával a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

Helyesen utalt a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a szervizkönyvben szereplő bejegyzések valóságtartalmával kapcsolatban - a márkaszerviz bejegyzése, bélyegzője, illetve a gépkocsi állapota alapján - nem kellett volna gyanút fognia, ezért semmi oka nem volt arra, hogy 2002 májusában, amikor egy másik szervizbe, 160 000 km-es revízióra vitte a gépkocsit, a korábbi bejegyzések valóságtartalmát is ellenőriztesse. Ebből az okból csak 2004. évben fordult az R. Kft.-hez, majd ehhez képest egy éven belül, 2004 decemberében közölte a megtámadást az alperessel, tehát igényét az arra nyitva álló határidőn belül érvényesítette. Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 210. §-ának (1) bekezdése alapján tévedésre alapítva a szerződés megtámadása akkor vezethet eredményre, ha a tévedést a másik fél okozta, vagy felismerhette és az lényeges körülményre vonatkozott.

Az a gépkocsi, amelyet a gyári előírások szerint folyamatosan szervizelnek jobb állapotú, megbízhatóbb és így nagyobb értékű, mint egy elhanyagolt, bizonytalan előéletű példány. A szervizkönyv eredetileg valóban a gyártó által vállalt jótállás igénybevételére jogosító okmány, de annak folyamatos és megfelelő vezetése - a jótállási idő leteltét követően - annak igazolására szolgál, hogy a gépkocsit továbbra is az előírásoknak megfelelően karbantartották. A vezetett szervizkönyv megléte tehát a vételi szándék kialakítása során egy a gépkocsi állapotára és a rendszeres karbantartásának az igazolására szolgáló fontos bizonyíték, amelyből következtetések vonhatóak le az adott gépkocsi műszaki állapotára vonatkozóan. Az adásvételi szerződés szempontjából azonban a lényeges körülmény az, hogy a gépkocsi valós állapota megfelelt-e annak, amit - egyebek mellett - a szervizkönyv mutatott.

A perbeli esetben semmi olyan meghibásodás, többletkiadás nem merült fel, amely arra utalt volna, hogy a megfelelő és rendszeres - a szervizkönyvben jelzett időpontokban szükséges - karbantartás elmaradt. A gépkocsi a korának és a 160 000 km-es futásteljesítményének megfelelő állapotban volt, a felperes által igazolt költségráfordítások - a szakértői vélemény szerint is - kizárólag olyan javítási és karbantartási munkákból eredtek, amelyeket minden gépkocsinál rendszeresen el kell végezni. Figyelemmel kellett lenni ennek vizsgálata során arra is, hogy a felperes egy igen magas futásteljesítményű gépkocsit vásárolt, amelynek már magas a természetes amortizációja.

Mindezek alapján az állapítható meg, hogy az alperes a gépkocsi állapotára, a rendszeres szervizelésre vonatkozóan a felperest nem tévesztette meg, legfeljebb annyiban, hogy a munkákat melyik szerviz végezte el. A gépkocsi korának és futásteljesítményének megfelelő, olyan állapotban volt, mintha ezeket a karbantartásokat a szervizkönyvnek megfelelően és szakszerűen elvégezték volna. Ennek ellenkezőjét a felperes nem tudta bizonyítani, és ebben a körben jelentőséget kell tulajdonítani annak is, hogy a vételt követően rövid idő elteltével a 160 000 km-es revízió során a szakszervizben a karbantartás hiányát minden bizonnyal észlelték volna.

Helyesen értékelte a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat oly módon, hogy nem került igazolásra a kilométeróra visszaállítására vonatkozó felperesi előadás. A szervizkönyvben folyamatosan - normál ütemben - emelkedő kilométeróra-állás került rögzítésre egészen a 2001. október 3-ai bejegyzésig, amely szerint az autóban 150 320 km volt. Ezt követően decemberben a felperes ezzel összhangban 160 000 km-rel hirdette meg az autót és így is adta el 2002. április 28-án. Ezen két időpont között került feltüntetésre egy alkalommal - 2002. április 20-án - a 118 962 km, amely a szakszerviz alkalmazottjának tanúvallomása szerint is bemondáson alapuló feljegyzés volt és nem illeszkedik az ezt követő adatokhoz sem, mert kérdéses milyen módon került nyolc nap alatt a gépkocsiba több mint 40 000 km. Önmagában tehát ez az így tévesnek tűnő bejegyzés nem szolgálhat bizonyítékául az alperes beavatkozásának. A beszerzett szakértői vélemény is erre a következtetésre jutott kifejtve, hogy ha manipuláció történt, az nem az alperesnél, hanem még az előző tulajdonosnál lehetett. Ez azonban puszta feltételezés, mert ezt alátámasztó bizonyíték nem merült fel, ebben az időszakban még ilyen jellegű, eltérő szervizkönyvi bejegyzésre sem került sor. A tényleges és a szakértő által becsült magasabb futásteljesítményű gépkocsi forgalmi értéke között egyébként 75 500 forint volt a különbség, amely a teljes forgalmi értékhez viszonyítottan lényegesnek valóban nem tekinthető.

A Pp. 239. §-ába foglalt rendelkezések nem teszik lehetővé a fellebbezésnek a Pp. 130. §-ának (1) bekezdése szerinti vizsgálatát oly módon mintha a fellebbezés keresetlevél lenne. A keresetlevélnek a Pp. 121. §- ának, míg a fellebbezésnek a Pp. 235. §-ában foglaltaknak kell megfelelnie, ezért ha a fellebbezésen a fél elmulasztja az illeték lerovását, e vonatkozásban a Pp. 237. §-a értelmében hiánypótlásnak van helye. Amennyiben erre nem került sor és a beadványt sem utasították el, az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 74. § (2) bekezdése alapján leletezés terhével kell a felet az illeték lerovására kötelezni. A fellebbező alperes fellebbezési illetéket fizetett, csak nem a kellő mértékben, ezért a másodfokú bíróság a kifejtetteknek megfelelően járt el és kötelezte az alperest - leletezés terhe mellett - a hiányzó illeték lerovására. A fellebbezés érdemi vizsgálatával tehát csupán annyiban mulasztott, hogy nem korábban hívta fel az alperest erre, így nem gondoskodott a teljes fellebbezési illeték kellő időben történő megfizetéséről. Nem valósított meg azonban olyan szintű jogszabálysértést, amely kihatna az ügy érdemi elbírálására, és a jogerős határozat megváltoztatásához, vagy hatályon kívül helyezéséhez vezethetne.

A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokolásbeli eltérések mellett a jogszabályoknak megfelelő és érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20.770/2009.)