Te engedélyeznéd a "kegyes halált"?

1. Az öngyilkosság is gyilkosság. Az ok itt mindegy, hogy pl. nem tudja fizetni a számlákat, vagy beteg.

2. Nagy felelőtlenség volna bárkit is megölni azelőtt, hogy az valóban megbánta volna az életében elkövetett bűneit, gondolni kellene a következményekre, legyen az következő élet vagy mennyország/pokol.

A fentiekből következően csak akkor engedném, ha

- a beteg maga kéri, nem pedig a rokonsága, és felkészült a halálra

- ha már valóban csak a gépek tartják életben. A szándékos méreginjekciót nem tartom etikusnak.

Ha lenne is eutanázia, mégis ki végezné el? Az orvos helyében nem vennék részt egy beteg halálában, ha pedig más végezné el az szimpla gyilkosság. Magatehetetlen beteg pedig nem tud magával végezni.

Könnyebb az mondani, hogy legyen, mint valóban végrehajtani.

Szerintem a passzív eutanázia törvényes magyarorzségon. De nincs ennél kegyetlenebb. Kb miontha egy hoszsúra nyújtott folytogatás lenne.

Én ezt úgy tudom elképzelni hogy az illető amíg még nem beteg önkéntesen és akár tikosan nyilatkozik erről. Lehet erről egy nyílván tartást vezetni. És amikor baleset éri vagy súlyos beteg lesz, ha csak megnem gondolta magát, mert esetleg viszonylag magánál van akkor szerintem abszolút etikus.

az eutanázia máshol sem egyzserű.

Jobb helyeken egy hoszpisz házba kerül, jó körülmények között ápolják fél éve van eldönteni a dolgot, egy bizottság vizsgálja ki az esetét, ez lehet hogy még hosszabb ideig tart, és ha még él a döntés idején végre hajtják. Aztán még meg kell találni azt az orvost aki hajlandó ingyen végre hajtani (mert ugye nem lehe ezért pénzt kérni) Addig szenved, de legalább van fény az alagút végén. ez vonatkozik a gyógyíthatatlan és nagy fájdalmú begekre. De pl egy kómásnál más a helyzet.

Papám szószerint akkor ment el, amikor a mamám elengedte, amikor azt mondta: "Mindegy csak már ne szenvedjen tovább"

Nagyon hosszú volt az ő szenvedése, egyzserű öregség volt, de nagyon csúnya. azóta meg csinálja a drámát, hogy "jajj én ápolnám ha még itt lenne" nem szeretem ezt a színjátékot. egyzser megmondtam neki, hogy nekem ilyeneket ne mondjon nekem, mert ha a papamég élne akkor az nem jelentene mást, cska azt hogy ő is meg a mama is szenvedne, és akkor talán már ő is bele rokkant volna, azt pedig semmiképpen nem szeretném.

Persze, nagyon szép azt mondani, hogy igen, de ki hajtja végre? Milyen körülmények között? Hány embernek kell hozzájárulnia?

Az én véleményem az, hogy csak a passzívot engedném, csak akkor ha a beteg magánál van, ő kéri és még egy legalább 3 tagú szakértői bizottság egyöntetűen úgy nyilatkozik, hogy nincs reménye a gyógyulásra. Mondjuk aztán nem tudom, hogy ki vállalná el, ezt a gyakorlatilag hóhér szerepet az orvosok közül.

30 - 40 ével ezzelött még a nem lett volna a válaszom, de a mai világba ahol még az egészségesnek se akkarnak lehetöséget adni kevés a való színüsége annak hogy hosszú életüek legyenek.

Ugyis oda kerülnének ha nem is konkrétan "templom elött megfagynak az emberek" elöbb utobb oda kerülnek hogy még csak nem is kegyes halálal halnak meg és senkit nem büntettnek meg érte. Igen hozzá járulnék.

"Te engedélyeznéd a "kegyes halált"?"

Ami azt illeti, én a "kegyes életet" engedélyezném, mert ami most van, az rosszabb a halálnál...