Ismertek olyan embert, akit csak azért nem öltök meg, mert büntetés járna érte?

Nem. Ha nagy igazságtalanság, kár, vagy fájdalom ér, gondolhat valaki ilyenre. De egészen más felindultság alatt erre gondolni, és józanul, racionálisan ilyen szándékot kizárólag a büntetés miatt nem végrehajtani. Ezt a két dolgot nagyon ne keverjük össze!

Emberi élet kioltása más ember által, az élet semmibe vétele, továbbá olyan önteltség, hogy valaki rendelkezhet más élete fölött (gondolom a kölcsönösséget már nem kedvelné az illető).

És ettől függetlenítsük azt az esetet, amikor egy ember akár egy másikra, akár a társadalomra nézve rendkívül veszélyes. Ezer mód van a társadalomtól való elkülönítésre, csak az fáradságos a halált kívánók szemében. Kétségtelen, hogy ez egyszerűbb, csak az okot nem csökkenti, vagyis a megismétlődés esélye ugyanakkora.

"De tudod, nem a büntetéstől való félelem tart vissza, hanem a saját lelkem, az élet szeretete, és tisztelete, mások elfogadása."

Ez még meg is lehet érteni. De akit büntetés tart vissza az szerintem nem is ember.

"De én nem hiszem, hogy képes lennék rá. Hacsak a gyerekemet nem bántaná valaki. Akkor viszont tennék a büntetésre."

Na látjátok? Ilyen egy igazi magyar EMBER!

Igen. De én nem megölném, hanem megkínozva kivégezném egy pár órás, vagy esetleg pár napos project alapján; azért, hogy átérezze azt a sok keserűséget, amit okozott nekem. :)

Csak a jog tart vissza, emberi érzelmeket már kiölte belőlem felé, ezért tudnám kivégezni, mint egy rongybabát.