Bíróságra? Hogyan? Bizonyíték ellenében?

150 ezerért nem biztos, hogy megéri bíróságra menni. Sok a perköltség, sok idő, és nagyon lassan halad az ügy. Ha megnyered, akkor az alperes fizeti a perköltséget (az ügyvéded díját nem).

Miért nem tanulják meg az emberek, hogy nem veszünk fel más helyett kölcsönt, csak akkor, ha tudjuk helyettük fizetni is szükség esetén. Mégis mit gondolt a haverod? Ha nincs pénze, akkor miből fog fizetni? 150 ezer egy családot nem húz ki a bajból hosszabb távra.

Ha a papirt a kölcsönkérö (a "haver"), a kölcsönadó (a barátod) dátummal ellátva aláirta két tanu (név, anyja neve, lakcim, aláirás) jelenlétében, amit ezek szintén aláirásukkal igazoltak UGYANAZON a papiron, akkor érvényes: tehát a papiron szerepelnie kell annak, hogy ki kinek adott kölcsönt, mennyit, és a két tanu aláirása.

Az viszont nem érvényes, hogy ha nem fizet, beviszik a rendörségre, ezt ugyanis magánszemély nem teheti meg, a kölcsöntéma meg egyébként sem rendörségi, hanem legfeljebb birósági ügy.

Mellékesen azért, mert nem adja meg nektek a tartozását, nem kerül semmi esetben sem börtönbe.

A biróságon kaphattok felvilágositást, hogy hogyan indithattok pert ellene, és mennyi perköltséggel számolhattok.

"illetve beszélgetések vannak még elmentve ami mutatja, hogy tényleg tartozik (már 500.000-el) ..."

Ez NEM bizonyiték, söt adott esetben azt büntetik meg, aki a beszélgetéseket rögzitette, mert ez büncselekmény.

Ami nekem hasznosabb volt, mint az eddigi összes iskolai oktatás:

8 évesen frissen kikelt gesztenyefa csemetékkel "üzleteltem" a szomszédoknak, mai áron kb 200 forintért. Nagyrészt azért vették meg, mert "de cuki kislány", mégis, az egyik szomszédasszony leültetett, adott egy üdítőt és lediktált egy két soros adásvételit, hogy ő X Ft-ért megvette, én eladtam a csemetét. Aláírás, dátum, ott levő rokonok tanúnak.

Szüleim először kiakadtak, hogy egyrészt adjam vissza apénzt, ne nyerészkedjek a szomszédokon. Akkor megmutattam, hogy de nekem papírom van róla. Átvittek a szomszédhoz.

Egyébként közgazdász volt és mondta, hogy egyrészt ő saját belátása szerint döntött a vásárlásról, másrészt amolyan gazdasági leckének szánta nekem, hogy barátságot és üzletet soha ne keverjek - természetesen nem azért iratta, hogy majd felnyomjon az apehnál, hogy 8 évesen nem adóztam a 200 ft bevétel után.

Szülők egy darabig néztek maguk elé, végül megköszönték neki.

A mai napig nagyon él bennem a sztori és tényleg belém vésődött, hogy papír nélkül senkinek semmit, kivéve, ha ajándéknak szánom.

Lekopogom, nem is volt még pénzügyi vitám senkivel sem.

Viszont a férjemmel már vesztem össze, amikor kétes üzletbe akarták belerángatni, hogy tegyen bele pénzt, én meg mondtam, hogy oké, írok egy támadhatatlan szerződést, onnantól áldásom rájuk. Jajj, ne mááár, félig rokon, jóbarát, ne papírozzunk. Mondtam neki, hogy nem érdekel, ilyen összegnél még velem is szerződést kellene írnia, nemhogy mással, ne keverjük a kettőt.

Egy fél éve milyen jól jött a papír, a végrehajtó ez alapján az összes "odalett" pénzünket visszaszerezte, teljesen jogszerűen.

150.000,-ért NEM TUD bíróságra menni. Felejtsük már el, hogy folyton bíróságra akar mindenki mindenért rohanni.

Fizetési meghagyás (ügyvédhez fordulhatsz vele, ő segít, vagy egyenesen a közjegyzőhöz), és ha az jogerőre emelkedett, akkor végrehajtás. Ha ellentmond az adós, akkor meg per lesz tényleg, ott majd lehet bizonyítani.

De ha SEMMI nincs lepapírozva, az érdekes lesz...

Ja, és 3. válaszoló: ha megnyerné a pert (mondjuk fiz. meghagyból azzá válik, mert ilyen összegért máshogy per nem lesz), akkor az ügyvédje költségeit is megítélheti a bíróság neki, és akkor az adós azt is megfizetné.

A fiz.meghagyba és a végrehajtási lapra is bele lehet írni az ügyvédi költségeket, és a végrehajtó is behajtja azt.