Miért gondolja bárki is, hogy alanyi jogon jár az örökség?
A szülők saját maguknak gyarapították a vagyonukat, és mivel az ő tulajdonuk, azt gondolom azt test vele amit akar. Ha nem akarja a gyerek(ei) re hagyni, akárkire is hagyhatja. De, néhányan azt gondolják, hogy jár nekik, mert jár... Sokan otthonba adják a szülőkez, mert már nyűg, és lusták gondoskodni róla, de a vagyonért két kézzel kapaszkodnak (majd).
Példa erre ez a kérdés, és a hozzászólások alatta. Az anya el és virul, de az örökség máris téma. A gyerek magasról tesz a szüleikre, nem is látogatja, de a vagyon az „jár“?
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..
18, abban teljesen igazad van, hogy nagyon korai még ezen gondolkodni, hiszen még él az anyja. De az, hogy a tesó már hosszú évek óta nem törődik az anyjával, az is egy, a hát... Nem egyenes és fer dolog. De „momdom“ a link csak egy példa, amiről eszembe jutott a téma.
19, olyan nem lesz, hogy elhagyjam, otthonba adjam. Legalábbis ameddig mozdulni, gondolkodni tudok, biztosan.
válasza:Sehogy sincs rendben.
Egy szülő tisztességesen felneveli a gyerekeit, (a linkelt példában már ez zűrös), aztán az időskori végehajrában nem a gyerek dolga a gondozás.
Számomra teljesen természetes, hogy a gyerekeimé minden,ami az enyém, ahogy most is. Most is az én házamban nevelem őket, de pont úgy otthonuk, ahogy nekem.
Ezt nem tudom másképp gondolni, még 40 év múlva sem, mert semmi nem változik, csak
öregszünk. Lehet 500kmre élnek majd a családjukkal, de ettől még a szülői ház az otthonuk
marad és eszembe se jutna bármi feltételhez kötni, hogy az övék legyen, ha már nem leszek.
válasza:Azt gondolom, akit szeretünk, azt nem hagyjuk el, nem hagyjuk cserben, mindent megteszünk érte amit csak tudunk. És nem hagyjuk el, nem tudunk két számunkra fontos szerettünk közt választani. Legalábbis én nem tudok, és nem is akarok. Ha pedig megtesszuk, akkor nem is szeretjük igazán. Akkor pedig érdemtelenül az örökségre. Vagyis, hogy ugye erről szó se lehet,hiszen el és a saját vagyonával azt csinál amit akar.
És de, ha eldob, nem adok neki semmit. Ha kimegy külföldre, tulajdonképp, elhagyott.
24, de meg fogom tudni oldani ameddig élek, mert meg akarom oldani. Miért, te mit tennél? Eldobnak az édesanyád, aki akárhohy is, de felnevelt...?
válasza: válasza:"Azt gondolom, akit szeretünk, azt nem hagyjuk el, nem hagyjuk cserben, mindent megteszünk érte amit csak tudunk. És nem hagyjuk el, nem tudunk két számunkra fontos szerettünk közt választani. Legalábbis én nem tudok, és nem is akarok."
Magasztos gondolat. Nagyapám Alzheimer kóros volt. A diagnózis után még 10 évet élt, az utolsót mozdulatlanul, kommunikációra képtelenül az ágyban fekve. Hárman mentek tönkre az ápolásába: a nagyanyám, anyám és a nagynéném. Depresszió, idegösszeroppanás. Nem egyszerű ám, amikor a férjed kerget nagykéssel a házban, mert nem ismer meg. Vagy ki kell cserélned apád xaros pelenkáját. Apádét, akire felnéztél egész életedben, aki legyőzhetetlen volt, mindenre képes volt. Most meg ott fekszik, üres szemekkel néz rád. Vagy épp a falról is le kell mosnod a cuccot, mert valahogy csak sikerült neki leszednie magáról és felkente q falra. Vagy csak simán vegighallgatni hogy neki milyen nagyszerű két kislánya van, de nem látta őket már évek ota- miközben ott vannak vele naponta... Amikor meghalt, közös döntés volt, hogy ez megegyszer egyikük sem csinálja végig. Nagyanyám pár évvel később otthonba ment, anyám is ezt tervezi, ha majd olyan korba es/vagy allapotba kerül.
válasza:nem tudunk két számunkra fontos szerettünk közt választani
Jaj, mekkora ömlengés... Én haláláig ápoltam az apósomat. Aztán amikor apukám beteg lett, én akkor kaptam a csípőprotézist, esélyem nem volt őt fekvőbetegként ellátni.
Te vagy nagyon buta vagy, vagy troll.
válasza:Ha kimegy külföldre elhagyott?!
Ez milyen gondolatmenet?
Rendben, ahogy kívánjátok.
Ha én bármi okból nem tudnám gondozni a szüleimet (már sajnos csap édesanyám), akkor nem kérnekék semmit sem. Akkor se ha lenne mit.
S tudjátok miért? Azért, mert cserben hagynám, és nem lennék arra érdemes. Odaadnám annak, aki gondozza helyettem is, és ha tudnék mennek és segítenek, ott lennék mellette legalább.
Viszont! Köpenék egyet, és aláállnék.
De nekem az jött át, hogy ti a gyereketek között is különbséget tesztek, és őket is simán beraknátok egy nevelő otthonba, mert beteg, és gondozni kell. Csak azért gondolom ezt, mert ha valaki egy szerettével (szüleivel) megteszi vagy megtenné, máskor, mással is.
Sokkal könnyebb azt az utat járni, a könnyebb, mint a nehéz hegyeseket.
Ha nem kel a szülő, ne keljen semmi se ami az övé.
Vagy szerintetek az rendben van, hogy el dobom a szüleimet, de amiért ő dolgozott meg, az meg kell, mert „jár“?
Tudjátok mi jár? A mosogatószer, na az jár. De az is csak akkor, ha azt választod, hogy m3gveszed, így az se alanyi jogon lesz a tiéd.
Jó lenne egy szülők védelmére hozott törvény,ami az érdemtelenül gyereket kizárja. És megvédi a gyerekeitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!