Milyen jogi feltételei vannak az interjúztatásnak?

Kérdező: Röviden ha nem ad rá engedélyt, akkor nem használhatjátok fel a felvételt, vagy a felismerhetetlenségig el kell torzítani a képét és a hangját is, de jobb ha erről is engedélyt kértek tőle, hogy ilyen formában használhatjátok-e. Mindenképp szükséges a nyilatkozó engedélye a felvétel elkészítéséhez és a közzétételéhez is (Bár ezt a kettőt külön választani média esetén nincs értelme, mert ha engedélyezi, hogy megjelenjen, akkor abban benne van az is, hogy el is készülhet). Pontosan meg kell adnotok, hogy hol és milyen céllal fogjátok felhasználni, mi is az, amihez hozzájárul.

Pl. nem hazudhatod azt, hogy egy jobboldali tévének készül a felvétel, miközben egy baloldali tévén fogod leadni, mert ezért simán beperelhet és meg is fogja nyerni a pert.

Ha valaki nagyon biztosra akar menni, akkor aláírat róla egy hozzájáruló nyilatkozatot, hogy ő az ekkor és ekkor, itt és itt, ilyen témában készült felvételnek az ezen és ezen a felületen történő megjelenéséhez hozzájárul.

Viszont mivel egy ilyen nyilatkozat sokkal több személyes adat kezelésével járna, mint amennyi magához a felvételhez szükséges, ez nem praktikus és nem is szükséges. A legtöbb tévé nem is szokta alkalmazni a hozzájáruló nyilatkozatot. Már csak azért sem, mert még aki hajlandó is válaszolni a kérdésekre, az is meggondolja magát, amint elé dugsz egy jogi szöveggel egy nyilatkozatot, hogy írja alá. Rögtön azt fogja mondani, hogy ő inkább akkor nem válaszol, keressetek mást helyette - és mindenki más is ezt fogja mondani, mert egészen más megállni pár percre és válaszolni, mint nyilatkozatot írni bármiről, ami neked ráadásul nem is olyan fontos.

Egyébként meg felesleges is a papírozás, ha van egy kamerád, mert bőven elég, ha belemondja a kamerába, hogy hozzájárul, hogy a felvétel az adott helyen megjelenjen. Ez egy teljes értékű szóbeli hozzájáruló nyilatkozat, látszik a felvételen, hogy ugyanaz mondja, aki később nyilatkozik is nektek. Ebből a nyilatkozatból leginkább az a fontos, hogy bizonyítható legyen, hogy tudja, hogy hol fog megjelenni az anyag és ahhoz járult hozzá, nem valami totál más dologhoz.

Ez a klasszikus tévés helyzetben azért egyszerűbb, mert azzal, hogy a tévések az orrod alá nyomnak egy mikrofont, amire rá van írva az adott tévé társaság neve is és felteszik neked a kérdést, hogy "Mondja el az X tévé nézőinek, hogy mi a véleménye Y témáról!" és te válaszolsz a kérdésre, azzal ráutaló magatartással megadod az engedélyt, hogy a felvételt elkészítsék és közöljék. A helyzetből teljesen egyértelmű, hogy te egy tévé interjút adsz annak az X tévének és az a felvétel abban a tévében fog majd megjelenni. Mivel a cég neve feltűnően rajta van a mikrofonon, nem nagyon tud a bíróságon megállni egy olyan érvelés, hogy de én nem hittem, hogy a tévé le fogja adni...

Ha a kérdésről nem készül felvétel (vagy törlitek utólag) és a mikrofonon sem látszik a tévé csatorna logója, ami egyértelművé teszi, hogy a nyilatkozónak tudnia kellett, hogy a felvétel ott fog megjelenni, az megnehezítheti némileg az utólagos bizonyítását, hogy ti valóban arról tájékoztattátok a megszólalót, amire a felvételt végül ténylegesen felhasználtátok.

Viszont ha korrektül elmondjátok, hogy miért és hova készül a felvétel, mire és hogyan fogjátok felhasználni és aztán korrektül, ezzel összhangban is jártok el, akkor nem valószínű, hogy ebből bármilyen vita lesz később. Főleg, ha a téma sem valami necces, kínos politikailag érzékeny téma, ami miatt valaki gondba kerülhet, és emiatt megbánhatja, hogy nyilatkozott, ami miatt reklamál nektek.

Nem jogi, hanem praktikus tapasztalat, hogy az utca embere interjúknál nem célszerű azzal indítani a beszélgetést, hogy bemutatkozol, engedélyt kérsz, és ne is azt kérdezd meg, hogy hajlandó-e nyilatkozni. Ennek minősített esete, amikor valaki azt kérdezi, hogy "Nem nyilatkozna nekem?" A nem választ sosem adjuk a másik szájába, ha igent szeretnénk hallani. Sőt, sokkal jobb, ha fel sem tesszük azt a kérdést, amire válaszolhat nemet.

Szólítsd le a kérdéssel az embert, hogy "Mit gondol arról, hogy..." Így az alany rögtön tudja, hogy mi a kérdés, amire választ vársz. A kérdés alapján tudja eldönteni, hogy arról akar-e veled beszélni. Ha végig kell hallgatnia egy hosszú felvezetést, akkor általában már a köszönésnél leállítanak, mielőtt még kiderülne, mit is akarsz tőlük. Ha nem akar válaszolni, akkor úgysem fog. Ha viszont a kérdésed elindítja a gondolatait és meg akarja osztani a véleményét róla, arra ez a direkt nyitás jóval nagyobb esélyt ad neki (meg neked is), hogy a kérdésre válaszoljon.

Van, akinek ilyenkor úgy beindul a beszélőkéje, hogy lelőni sem tudod, hogy elmondhasd, hogy hol fog megjelenni, amit mond, de ez általában ritkább és ilyenkor is mindenképp meg kell tenned egy ponton. Sajnos benne van a pakliban az is, hogy hosszan beszél feleslegesen, majd a végén közli, hogy "jaaa, hát ott inkább mégsem szeretné, hogy megjelenjen". Olyankor elment az időd és kuka a felvétel. Arra figyelj, hogy ilyen felvételt ne is használjatok. A többség általában úgyis visszakérdez, hogy "na de mégis hol fog megjelenni". Ez egy jó alkalom, hogy elmondd, hogy X podcast számára készítünk felvételt, szeretnénk megtudni, hogy az emberek mit gondolnak Y témáról, önnek mi a véleménye?"

Általában érdemesebb igen/nem eldöntendő kérdések helyett (egyetért vele, jó ötletnek tartja, szereti, utálja?) inkább kiegészítendő kérdéseket feltenni (mi a véleménye, mit gondol róla, milyen érzést kelt benne, ki, mikor, mit, hogyan, miért), mert ezek jobban használhatók egy anyagban, bővebb kifejtésre késztetik az embert egy szavas válasz helyett. Attól függően, hogy hasznos hang-e az anyagban a kérdés, vagyis a kérdező is be lesz-e vágva, vagy csak a válasz, általában érdemes megkérni a válaszadót, hogy kerek egész mondatban válaszoljon és a válaszából a kérdés is derüljön ki. Vagyis ne csak annyit mondjon, hogy "igen, egyetértek vele, szerintem ez nagyon fontos", hanem az legyen a válasz, hogy "Szerintem nagyon fontos, hogy a kérdés kiderüljön a válaszból, mert így önálló idézetként is jól használható, nem kell a kérdést is bevágni elé."

Az már inkább sajtóetikai szabály, de törvényi hivatkozásokat is lehet rá találni (pl. becsületsértés, rágalom, stb), ami alapján büntethető lenne, hogy nem használhatod a felvételt a valóságtól eltérő tálalásban, a kontextusából kiragadva. Nem változtathatod meg a szerkesztés során, hogy nagyon más értelmet nyerjen a megszólaló válasza, mint ahogyan ő azt eredetileg gondolta.

Pl. Ha megkérdezed valamiről és ő azt mondja, hogy egyetért vele, később meg valami másra kérdezve azt mondja, hogy azzal nem ért egyet, akkor nem vághatod meg úgy a válaszát, mintha igent mondana arra, amire ő valójában nemet mondott.

Kapcsolódó etikai téma, hogy egy utca embere típusú anyagnál nem illik a véleményeket teljesen egyoldalúan begyűjteni, vagy egyoldalúan használni őket. Még ha esetleg nagyon nehéz is találnod olyat, aki a vélemény spektrum másik oldalán helyezkedik el, illik legalább néhány ellenvéleményt is bemutatni. Szinte lehetetlen olyan témát találni, amiről mindenki ugyanazt gondolja és nincs senkinek ellenvéleménye. Nem elegáns egy anyagot úgy torzítva megszerkeszteni, hogy úgy tűnjön, mintha mindenki egyetértene és fel sem vetődik ellenvélemény. Ez olykor kifejezetten nehéz feladat, de illik legalább törekedni a kiegyensúlyozott tálalásra.

Az is minimum necces, ha a nyilatkozó ad egy hosszabb választ, amiben egy "egyrészt igen, másrészt nem" típusú választ lapsz, te meg csak azt a részét használod, ami a te szándékaidnak megfelel és teljesen kihagyod a véleménye másik felét. Különösen, ha az anyagodban az ellenvélemény egyáltalán nem jelenik meg, tehát úgy csinálsz, mintha mindenki teljesen egyetértene, miközben vannak ellenvélemények is, csak te hallgatod azt el. Lásd az MTVA története a Duna-parti dugóval:

[link]

Kevésbé utca embere helyzet, és az is inkább sajtóetikai, de jogi vonatkozású kérdés, hogy a tájékoztatásnak illik kiegyensúlyozottnak lenni és ajánlott az ellenérdekelt feleket kölcsönösen megszólaltatni. Ha X állít valamit Y-ról, akkor nem etikus csak X véleményét lehozni, anélkül, hogy Y álláspontja is megszólalna.

[link]

#1 Alapvetően nem mond annyira rosszat, de mégsem teljesen pontos. A GDPR egy általános adatvédelmi szabályozás, ami lényegében csak annyit ír elő, hogy engedély kell a személyes adatok kezeléséhez.

Az ilyen interjú és egyéb média megjelenési helyzetekre szerencsére létezik egy nagyon konkrét és egyértelmű szabályozás, ami a GDPR-el teljes mértékben összhangban is van:

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről:

"2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]

A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen…

g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]

(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.

(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén."