Kabaré a magyar házassági és válási jog?

Köszönöm a válaszokat.

Pár Törvényt ideidéznék, mert úgy láttam, többen - tisztelet a kivételnek - egyéni érdek alapú és nem törvénykövető véleményt hangoztattak a válaszukban (nagybetűs kiemelések tőlem):

"PTK 4:24. § [Együttműködési és támogatási kötelezettség]

(1) A házastársak HŰSÉGGEL tartoznak egymásnak; kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni."

Amennyiben a PTK rövidítésben a T a Törvény szó és a K a Könyv, akkor a Törvénykönyvben lévő passzusok törvényeket írnak le, amelyek betartása a Törvény szerint büntetés terhe mellett(?) kötelező és akkor a hűtlenség törvényszegés. Ez ellen mond már maga a PTK is, mivel a házastársi válási kezdeményezés indokai közül a hűtlenséget kihagyta (kabaré). A BTK (Büntető Törvénykönyv) szerencsére ismeri a Hűtlenség fogalmát, mint büntetendő cselekményt:

"BTK Hűtlenség

259. § Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntett miatt két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Hoppá! De hiszen ez egészen más hűtlenség! Az ország iránti hűség fontos, a személy iránti nem? (Kabaré)

Tehát megállapíthatom, hogy a "PTK 4:24. § [Együttműködési és támogatási kötelezettség] (1) A házastársak HŰSÉGGEL tartoznak egymásnak" passzus betűi kéménybe korommal írt szavak, a Törvény ezen szavai megsértésének SEMMILYEN jogi következménye nincs, nemhogy büntetése. Akkor meg minek? (Kabaré)

"PTK 4:1. § [A házasság és a család védelme]

(1) A törvény védi a házasságot és a családot.

(2) E törvény alkalmazása során a családi és az egyéni érdek összhangját biztosítva kell eljárni."

(1)-hez: Magát a létrejött házasságot - a házasság intézményét - tartja védendőnek a törvény. Tehát az együttmaradást.

(2) A házasság védelmén túl védi a (házastársak közös) családi érdekét is és ezzel ÖSSZEHANGOLTAN a házastársak EGYÉNI érdekeit is, nyilván nem az egyikét a másikéval szemben. Ha nem kölcsönös akaraton alapszik a válás, akkor összehangolásról nem lehet beszélni, csak kompromisszumos döntésről, ahol szerencsés, ha az előnyök és hátrányok is mindkét fél egyetértésével a lehető legkielégítőbben kiegyenlítésre kerültek. Ez vagyoni téren erőteljes bírói munkát szokott igényelni, az erkölcsi, 'lelki', 'nem anyagi jellegű' előnyök/hátrányok kiegyenlítéséről hajlamos a bíróság elfeledkezni :). Tehát a Bíróságnak joga van megsérteni a felperest, vagy az alperest, ilyen részrehajlás mentességet igénylő, kiegyensúlyozottan kezelendő esetben, mint a házasfelek elválasztása. (Kabaré)

"PTK 4:4. § [A méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve]

A családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmét figyelembe véve kell rendezni."

Bár ez az anyagi téren evidens passzus működik(?) (az említett USA 'nőtartás' szerint kifejezetten a gyengébb anyagi helyzetű fél érdekét védve történik az elválasztás,) a "gyengébb fél védelme" érzelmi téren sokszor csorbát szenved, a félrelépő felperes érzelmileg megerősödve, a megcsalatott - megbocsátó - alperes érzelmileg meggyengülve távozik a bíróságról, hacsak nem követte az egyik hozzászóló tanácsát: kezdeményezze a válást ő.

Nagyméretű tanulmányokat tudnék írni arról, milyen lelki sérülésekkel, és azokból eredő, akár emberéletet veszélyeztető tettekkel jár az, hogy a válási törvény nem tiszteli a PTK-t és az erkölcsi, érzelmi, lelki oldal semmibevételével milyen egyenlőtlenségeket, sérüléseket, meg nem szolgált előnyöket okoz. Mindennek mellékhatása a sok, erkölcsi mintáiban sérülten felnövő, elvált szülőkkel rendelkező gyermek. Nem állítom, hogy nincsenek kivételes gyermekek is, de akiket én ismerek, azok sérültek. Ugyanakkor valószínűleg egy "holtomiglan, holtodiglan" tartó egyházi házasság is lehet évek után feszültségekkel terhes, és gyermeki lelket/testet is megnyomorító. Mindez abból ered, hogy a házasfelek és azok környezete az évek során változik, és az induláskori, mindkét felet kielégító helyzet félrebillen. Ezért én nem is az akkori döntésük kényszerítő hatását tartom hibásnak, hanem a nem kellően hosszú távra tekintő házasságkötési szándékukat, rossz helyzet előrebecslő képességüket. Hirshcler mondta: a tartós házasság titka a tartós értékek cseréje. A kék szem kék marad évtizedek múlva is, míg a karcsú derék valószínűleg nem. Ehhez tenném hozzá, hogy fontos mindkét fél részéről a tolerancia és mások - főleg a gyermekeik - érdekének kiemelt figyelembevétele.

Szerencsére az egyéni érdekérvényesítést, szabályok, törvények semmibevételét a közlekedési rendőrség emelkedett tételekkel bünteti :)

Köszönöm, ha elolvastad.

#11: Munkaügyben ismert a felmondási idő és én még anno végkielégítést is kaptam, hogy a munkavállalónak legyen ideje új munkahely után nézni és anyagilag ne lehetetlenüljön el. Ismeri még a Munkatörvénykönyv a Rendkívüli felmondást is, de ehhez a munkavállaló rendkívüli törvénysértése kell.

Az én házasságos példámban éppen a sértő akar felmondani :)

"Ha nem lehetne egy házasságból kilépni a másik fél akarata ellenére, akkor az súlyosan sértené az egyén önrendelkezéshez való jogát. Miért kellene a másik félnek nagyobb hatalmat, több jogot kapnia? Mert az úgy nagyon nem jogegyenlőség, ha valakit gyakorlatilag megfoszthat a másik fél a jogaitól kénye-kedve szerint."

Az én önrendelkezési jogomat is piszkosul sérti, hogy nem hajthatok olyan gyorsan, amivel megítélésem szerint még biztonságosan tudok közlekedni.

Éppen hogy nem kap az nagyobb jogot, aki a házasság fenntartását, azaz a vállalt kötelezettség betartását igényli mindkét fél részéről.

A váló fél kéri mindig a fennálló státusz quo megváltoztatását, tehát ő kér több jogot, amit a Bíróság igénybevétele is demonstrál.

#1: "Ez így rosszul hangzik, de van egy kérdésem:

Miért nem akar válni az alperes?"

Válasz: el akarja kerülni a megaláztatást és még gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy a válást valójában a másik fél rosszasága kényszeríti ki. (Nehogy má' a farok csóválja a kutyát...)

"Én váltam, minden vita nélkül, közös megegyezéssel. Mivel én kezdeményeztem, fizettem a perköltséget (őrült összeg volt, asszem kb. 30e Ft), egy tárgyalás alatt letudtuk." Szerintem a felperes éves keresetére rúgó összeggel jobban tudná szolgálni a PTK 4:1. § [A házasság és a család védelme] az (1) pontját:

(1) A törvény védi a házasságot és a családot.