Ha egy NEM körözött valaki sikeresen megszökik a francia idegenlégióba, s a családja keresi, onnét kikérhetik?

Ha nagykorú, akkor nem kell megszöknie oda.

Jelentkezik egy toborzó irodában, és kész.

Sehonnan nem kérhet ki a családod ha elmúltál 18 és nem vagy fogyi.

Oda is ha jelentkezni akarsz akkor kellenek okmányok, szóval 18 előtt esélyed sincs arra, hogy felvegyenek.

# Micsodát?

Ha 18 elmúltál akkor te döntesz arról hova mész.

Ha nem vagy 18 akkor meg nem lehetsz a légió tagja.

Mi nem érthető?

Persze anyukád megjelenik, és szól az ezredesnek, hogy azonnal engedjék el a kisfiát. Utánna a hangosbeszélőn bemondják, mint a strandon, hogy "Pistikét anyukája várja a kapunál".

Az ezután valószinűsíthető eseményeket, csak Rejtő Jenő idézettel lehet leirni.

(Rejtô Jenô: Az elátkozott part)

- Ez maguknál díszlépés? Ha meglátja az ezredes úr, azt mondja majd nekem: Mon

chef Potrien... hová settenkedik ilyen nesztelenül ez a század?

Az őrmesternél sűrűn szerepel az előrelátható párbeszéd az ezredessel. A

jóhiszemű ezredes ezekben a képzelt beszélgetésekben általában félreérti a

század gyakorlatozását. Olykor az egész peloton mibenléte homályos kissé

előtte.

" Mondja, kedves Potrien - kérdezi majd álmélkodva, - kik ezek az éltes mosónők

katonaruhában?...

Ilyenkor jótevőnk, Potrien`őrmester, előre látja, hogy védelmünkre kel majd.

,, Ezek újoncok, mon commendant, de véletlenül kerültek ide, mert a háziorvosuk

bebeszélte, hogy a Fort St. Therese-ben van a hülyék intézete...

Az ezredes ilyenkor ahogy Potrien előre látja sokáig gondolkozik, elnézi a

ténfergő pelotont és azt proponálja, hogy bocsássák a szerencsétleneket a város

rendelkezésére lóápolás vagy vakvezetés céljaira.

De Potrienben van szív. Igéri nekünk, hogy nem egyezik majd bele ebbe a

csúfságba. " Ezt a szégyent ne hozzuk rájuk, mon commendant. Még egy ideig

vesződöm velük, azután ne szenvedjenek tovább:~halomra lövetem őket."

Az ezredest meghatja a katonáit védő őrmester atyai hangja, és azt mondja majd

engedékenyen:

Hát ahogy gondolja, Potrien, csak ne sok golyót pazarolni rájuk. Kár az

ólomért. "

Ezt az őrmester belátja és elfogadja a szükségmegoldást: kiköti valamennyit a

napra, és otthagyja, amíg meghalnak a lustaságtól. Ez olcsó és tanulságos lesz.

Mialatt erről beszél, dübörögve menetelünk.