Ikerházban lakunk. Az ivóvíz vezeték a szomszéd pincéjén keresztül jön be a házba. Elutazott, és hogy ne fogyasszon semmit, elzárta a pincéjében a vizet.. Így nálam is megszűnt a víz. Mit tehetek?

DK-snak

Kétségem sem volt afelől, hogy gyűlölöd. Miért is ne. jellemző egyes politikai köröknél. Örülök, hogy minősítesz, így én is megtehetem, bár nem kenyerem, jobban kedvelem a racionalitást.

Ennek jegyében: itt két dolgot szétválasztanék. 1 van egy vízelzárási probléma, amely minden tulajdonsága ellenére minimum erősen egyoldalú – mindent meg lehet oldani, ha akarjuk. A nyaraló szereplő ezt nem akarja. Lehet, hogy tagadná, de akkor is így van. 2. van egy általános helyzet, amit én züllöttnek neveznék, és sok köze van a politikai állapotokhoz. Ki nem zárom, hogy ilyen körülmények között létezik normális hatósági eljárás, de az esélye ennek nullához közelít.

Tehát most próbálj tartózkodni a csúsztatásoktól! Igen, köteles azt tenni, mert alapvető dologban hibázott. nem egy vadidegennel szemben, hanem vele évek óta (abszurd) szerződési viszonyban állóval. És nem köteles bejárást biztosítani az ingatlanjába úgy általában és normális körülmények között, de ebben az esetben igen.

De bizony van minősítése a „betörésnek” a meg sem történttől a súlyos esetig. ezt a körülmények döntik el. És ne térjünk el a tárgytól ostobaságok felé, a szomszéd vízhez való jogát kívánja helyreállítani, nem a jövő héten, hanem azonnal. Nem egy utca számára, hanem kizárólag a családja számára.

Nem képzelem, hogy a rendőrség feltöri, éppen ezt mondtam akkor is, ha másképp állítod be. A járőr a te képzeleted szülötte, tehát hagyjuk. A hatósághoz fordulni lehet. A folytatás a hatóságot képviselő személytől függ. Adott estben egy jegyző összes lehetősége megállapítani a törvénytelenséget és felszólítani a feleket a rendezésre. Kicsit hosszabb, mint a nyaraló magától hazajön. A jegyzőnek nincs intézkedési jogköre. És a mai állapotok mellett ha nem muszáj, nem is akar. Túl veszélyes.

Ami a vízmű díját illeti: a vízmű egy főmérőtulajdonossal köt szerződést. A főmérőhöz lehet almérőt csatlakoztatni, ekkor pontosan két eset van: az almérőt a főmérő tulajdonosának engedélyével bejelentik a vízműnek, amely ezt hitelesíti, innentől az almérő külön szerződésben áll a vízművel, miközben a főmérő mindkét fogyasztást és díját látja, de semmi köze az almérőhöz. A másik eset, mikor „csak úgy” tesznek oda egyet. Ez esetben ehhez a vízműnek semmi köze, a két fél megegyezhet ahogy akar, magánjogi szerződés (ha van), kettejük dolga, ebbe senki más, mint kérelem alapján a bíróság szól bele. A jegyző biztosan nem, hiszen magánjogi szerződésben nem tud törvény sérülni. Abban az is állhat, hogy „A” megengedi „B”-nek a fogyasztást, és még ő fizet „B”-nek. Ez nem törvénysértés, legfeljebb hülyének nézik „B”-t.

A leggyorsabb és legfájdalommentesebb megoldás, ha a kérdező erőteljesen de barátságosan fellép a partnerével szemben. Ha nem tud vele zöldágra vergődni, közli vele, hogy akkor kénytelen bemenni és jogát önkényesen érvényesíteni. Hogy ez bűntény-e? Egy nagy fenét!! De hatalmas feneket keríteni lehet neki. Ez két ember torzsalkodása, és a két ember hozzáállásán múlik az eredmény. Ha a kérdező nem elég rámenős, hanem félős, akkor ne kezdeményezzen, tűrjön. Ugyanis a későbbi vitában is lemossák a pályáról. Ha rámenős, ugyanez fordítva lesz. Azt kell ebben látni, egy végletesen félrecsúszott eset, ami ha nem megy barátsággal, akkor csak erővel lehet megoldani, vagy a megoldás a helyzet elszenvedése.

Nem kell nekem elhinni semmit, de ha van bátorsága a kérdezőnek, a végeredményt majd elmeséli, és akkor eldől, a tények kit és mit igazolnak.

#43-nak:

Az a baj veled, hogy nem vagy képes felülvizsgálni az elképzeléseidet, behelyettesítve magad akár a szomszéd, akár a kérdező helyébe.

Az "alapállás", semleges, jogi szempontból:

Adott két ingatlan, két tulajdonos, mindkettő "kakas a maga szemétdombján".

A vízóra, meg egyéb xarságok ebből a tekintetből irrelevánsak, a tulajdonjoghoz és birtokvédelemhez semmi közük.

Ha én lennék a szomszéd, ő pedig erőszakkal behatolna az ingatlanomba, a legelső lépésben feljelenteném birtokháborításért, amit sehogy sem úszna meg. Magát a cselekményt elkövette, az hogy konkrétan miért követett el JOGSÉRTÉST, az útszéli kutyát sem fogja érdekelni. Az eljárást érdemben nem befolyásolná.

Ezután kamerát helyeznék fel, kikötném a vizét, és lesben várnék akár napokig. Amint megjelenne felszólítanám a távozásra. Nem vagyok köcsög, kapna esélyt, pedig nem volnék köteles rá. Nem érdekelne hogy mit magyaráz a víz kapcsán, én ismételném a kezemben egy ütésre alkalmas eszközzel, hogy hagyja el az ingatlant.

Egyészen az első, irányomban tett lépéséig. Mentő, rendőrség, és még ŐT BAXNÁK MEG! A "vizes" nyomora még mindig nem érdekelne senkit, mert az csak magyarázat a bűncselekményre, amit elkövetett. De a cselekményt elkövette.

Ezt hívják törvényi TÉNYállásnak.

És jogilag semmi nem jogosítja fel törvénybe ütköző cselekményre. De ha egy gondolatmenet erejéig ezt megengedjük, akkor pedig az a probléma, hogy a saját víz kérdésének megoldása is AZ Ő FELELŐSSÉGE, tehát az ő nemtörődömsége vezetett a kialakult helyzethez.

SEHOGY nem jön ki jól, ha támad.

Ismét #43-nak:

Tehát összegezve:

Az a tény, hogy bármikor beköttethetné magának a vizet és megszüntethetné a függőségét a szomszédtól, bármiféle támadási lehetőséget kizár. Minden tekintetből önhiba.

Bármi hivatalos panaszra ezt a választ kapná. Semmi akadálya, hogy ő maga megoldja a kérdést.