A jogállamhívők (azaz a magyarok 90 százaléka) miért szeretik az emberek erkölcsösségét egy-egy kiragadott cselekedet alapján megítélni?

Ez hülyeség, kérdező!

Nem ettől lesz valaki "híve" a jogállamnak, hanem attól, hogy hisz abban, hogy olyan társadalomban jó élni, ahol nyilvánosak és megismerhetőek azok a normák, amelyek az emberek életét befolyásolják (jogbiztonság), ezeket a szabályokat, egy erre törvényileg (alkotmány- nálunk alaptörvény) felhatalmazott testület alkotja (joguralom), valamint az igazságszolgáltatás előtt minden emberrel egyenlően bánnak (jogegyenlőség).

Az, hogy te nem hiszel ilyesmikben, az más kérdés.

Egyébként, amiről beszélsz, annak semmi köze a jogállamhoz.

A legtöbb ember - tisztelet a kivételnek - azért ítélkezik egy - egy kiragadott cselekedet alapján, mert az átlagemberek nagy %-a így működik, így gondolkodik.

Nem vizsgálnak meg több tényt, nem különösebben gondolkodnak áttételesen (nem is biztos, hogy menne nekik...), nem elemeznek adatokat, egyéb körülményeket....

Ahhoz, hogy lásd a fától az erdőt, kell egy bizonyos IQ szint is....De azt is tegyük hozzá, hogy nem is nagyon van igény arra, hogy ne felszínesen gondolkodjanak az emberek.... így könnyebb az életük.

Henry Houdini mondta egyszer, hogy "amit a szem lát és a fül hall, azt az agy elhiszi...."

A legtöbb embernek ennyi épp elég. Nem nagyon tolják túl ezt az ítélkezés dolgot, és ennek az égvilágon semmi köze a jogállamhoz.

"A jogállamhívő az, aki szerint mindent szabad, ami nem törvenytelen."

A diktatúrákban is úgy ügyeskednek az emberek hogy amit nem tiltanak törvények azt legtöbbször megcsinálhatják. Független erkölcstől isteni törvényektől stb.

Ez jogállamtól független.

"A jogállamhívő az, aki szerint mindent szabad, ami nem törvenytelen."

Ez így ostobaság, látszik, hogy fogalmad sincs róla, hogy mi a jogállam fogalma.

Gondolom, azért került ez a két látszólag függtelen dolog asszociációba, mert nálunk valóban a rendszerváltáskor került jobban a média és a közönség figyelmélbe a jogállam fogalma ezen a néven, és éppen nagyjából ezzel egyidőben ,,oldották meg'' az államcsőd kérdését a népesség sebezhető részének lényegében feláldozásával, egyfajta triázzsal. A közönség ebből annyit láthatott, hogy akkoriban vált publikusan láthatóvá az utcákon való fagyhalál, eladták a munkásszállókat, a sebezhető embereket meg egyszerűen adósnak tekinthették, bár tulajdonképpen inkább áldozatok voltak, hiszen a népvagyon valami absztrakt értelemben az övék is lett volna. Hivatalosan meg a nyomor kérdését a renszerváltáskor sunyin áttolták a közvetkező nemzedékre, lényegében szabadjára engedték a mélynyomort, amely, közvetve ugyan de mindmáig tovább él.

Ennek következtében a tömegek kiábrándultak, és ennek nagyon áttételes következménye lényegében a mai NER és a state capture, és a további átláthatatlanság.

Ezek nagyon régi kérdések, lénygében már az ókori görögök is gondolkoztak hasonlóakon.