Milyen arányú a munkavállaló kártérítési felelőssége?

Azért nagyon nem mindegy, hogy mikor történt a figyelmetlenségből fakadó lekapcsolás.

Ha záróra után, akkor nyilván a többi munkavállalónak, és az ügyeletesnek sem állt már módjában ellenőrizni azt, így a teljes kárt a "kolléganődnek" kell megtérítenie.

Viszont szerintem nem az eladási hanem a beszerzési árat, ugyanis az eladási ár bevasalása már kárhaszon lenne, ami törvénytelen. Ha még nagyon kekec akarnék lenni, akkor kiszámolnám, hogy mennyi idő alatt lehet újat kitenni, ami nem tudom, hogy hogy történik: pl. egy másik hűtőből a raktárból, akkor gyakorlatilag nulla perc, tehát a forgalmazásban nem történt fennakadás, így további kár nem érte az üzemeltetőt, tulajt, akárkit. Ha a fagylaltot "Finnországban készítik", és az egész készlet leolvadt, és három hónap múlva érkezik a következő adag, ha most rendel, máshonnan meg nem lehet beszerezni, és csak ezt árulhatják, nos, akkor a kártérítés nagyobb, mert az üzlethelyiségnek és a dolgozóknak is vannak bérköltségei, rezsije, de a fagylaltozó a kolleganő miatt nem tud rendeltetésszerűen működni.

A történetből nem derül ki, hogy az ügyeletesnek milyen időközönként feladata ellenőrizni a hűtő hőmérsékletét, magyarán hány órakor, a "kolléganődnél" (nyilván nem te vagy az ;) ) sem tisztázott. Ha a véletlen lekapcsolás utána történt, akkor ő nem lehet felelős. Ha viszont felróható az, hogy az ellenőrzést elmulasztotta, akkor árnyaltabb a kép, lehet vitatkozni, de simán lehet, hogy a fagylalt annyi idő alatt már elérte azt a szintet, hogy tönkre menjen.

Lehet, hogy neki nem azért kell ellenőriznie, amiért nektek, hogy jó legyen a fagyi, hanem azért, hogy biztos, hogy ne adjatok el szart, és kukába kerüljön a kukába való, hiszen ellenérdekeltség lenne pont ilyen esetben. Ti eladnátok a szar fagyit is, hogy ne érjen benneteket kár, viszont a munkáltatót rommá büntethetik, rossz híre lenne...

Hát ez egyre furcsább.

Mivel papíron nem ez a beosztása, nem is kapott kiképzést, stb. simán lehet, hogy háríthatja a felelősséget. Ne ismerje el az anyagi felelősséget, és akkor bizonyítsa a munkaügyi bíróságon a munkáltató, hogy az illető felelőssége az egész. Addig nem vonhat le önhatalmúlag semmit a bérből.

Ahogy elgondolom, nem lesz kedve bíróságra, stb. menni, mert sok susmus van ott, és akkor ő is pácba kerülhet pl. a NAV-nál.

Ha nem fizeti rendesen ki a bért, akkor a rendőrséghez lehet fordulni. Ill. közjegyzőnél fizetési meghagyást lehet kezdeményezni.

Egyébként ha beismerés hiányában a munkáltató tehet feljelentést, ill. polgári pert, és közel se biztos, hogy nyerne, mert nem tudja bizonyítani, hogy ki milyen arányban felelős, ill. ő nem volt hibás (betanítás hiánya miatt) könnyen lehet, hogy inkább lenyelné az egészet, hiszen simán levonhatja a veszteségből, sőt, biztosítás is van a kárra valószínűleg.

Tehát én a helyetekben összefognék, és együtt azt mondanám, hogy vagy elfelejti ezt az egészet, és mindenkinek rendben fizeti a bért, és levonja a tanulságot, hogy rendesen kellett volna oktatni azt akit beállít, stb. (mert ha rajta nem tudja behajtani, akkor bepróbálkozik azon aki még ott volt), vagy együtt felmondtok, és kereshet más balekot, de az eddigi bért akkor is ki kell fizetnie. Ha nem fizeti ki a bért, levonja önkényesen a kárt, ill. ezzel fenyeget akkor azonnali hatállyal jogosultak vagytok azonnali hatállyal felmondani, és ha tényleg nem számol el, akkor fizetési meghagyást kezdeményezni. Szerintem ha ezt így kilátásba helyezitek, akkor meggyőzitek, hogy az a veszteség semmi. Főleg, hogy a valós kár nem 300 ezer forint, hanem csak az alapanyag, ami a maradék fagyinyi előállítható és a pár munkaóra, amíg kikavartátok a fagyit.

Szerintem van, csak a tulaj profitálni akar a káron.

Mondom:

1. Bizonyítania kell minden forintot, hogy mennyi kár érte

2. Bizonyítania kell azt, hogy ki a felelős

Ja és érdemes azt is megnézni, hogy mi van a szerződésben az anyagi felelősséggel kapcsolatosan, mert lehet, hogy semmi, és akkor is így járt.