Elveheti az apa a gyereket ha nem vagyunk házasok?

#19 Amikor megláttam a pozitív tesztet... hát...senkinek nem kívánom. Utána egyből mentem dolgozni, és alig bírtam lenyomni a napot ezzel a tudattal. Az első gondolatom az abortusz volt, bármi, csak muljon el ez a szörnyű stressz amit érzek és legyen vége a remalomnak. Izgultam, hogy mennyire fájna az abortusz, de végül az sokkolt le, mikor utána olvastam, hogy mit csinálnak a magzattal mikor kiszedik. És azonnal éreztem egy ellenállást magamban, hogy ilyet nem hagyhatok megtörténni. Akkor utána jött az, hogy oke, akkor örökbeadás.. de azt és vegigporgettem magamban mint opció és rájöttem azt sem bírnám ki, lelki roncs lennék, hogy van valahol egy gyerekem és nem tudom mi van vele. Végül azon kezdtem el dolgozni, hogy megtalálni minden lehetőséget és segítséget, hogy velem maradhasson.

És hát igen, megnehezitettem az életem, de még mindig ezt érzem helyes döntésnek. Nem hinném hogy olyan jó évekkel később ptsd-ben szenvedni az abortusz miatt, vagy gyotrodni amiatt, hogy a gyerekem más neveli én meg lemondtam róla.

Ilyenkor azon gondolkodom, hogy a pasiknak miért ilyen könnyű lemondani a gyerekről? Értem én, hogy nem volt szerelmes belém stb és csak szórakozott, de akkor is az ő gyereke van a világban valahol. Ennyi erővel engem sem kéne megviselnie ha elvetetem, mert szerelmesnek én sem voltam még az, de többet akartam. Szóval nem szerelem baba, mégsem tudtam eldobni.

De ha még szerelem gyerek is, akkor is a pasik sokszor lelépnek és kilépnek a párkapcsolatbol. Nem tudom felfogni hogy tud valaki ilyen immunis lenni egy gyerekre.

A nők sajátos undorító oldala is megvan... Nem mondtam hogy nincs rájuk példa. Én is megtepnem azt legszívesebben, aki viszont direkt felcsinaltatja magát aztán benyogi, hogy csak ennyit akart sorry, majd lelép terhesen.

Vagy igen, az előbbi, amit te mondtál.