Örökösödésnél gyakran elő fordul az, hogy az egyik testvér jóhiszeműségből többet enged a másiknak szólván, hogy segítse, mivel rászorul?

Nem hiszem, hogy ilyen gyakran megtörténik, de lehetőség megvan rá.

(Ismerősöm javára a testvére lemondtak a lakás rájuk jutó részükről.)

Totál értelmetlen kérdés. Ehhez a jognak semmi köze. Örökösödésnél vagy van végrendelet, vagy az örökösödésre egyébként vonatkozó jogszabályok döntenek. Egy hagyatéki eljárásban nem egyezkednek a hatóság előtt az érintett felek a százalékokon. A hatóság a beszerzett adatok alapján dönt a hagyatékról, és az érintett két dolgot tehet: elfogadja vagy elutasítja a hagyatékot. Olyan nincs hogy pld. egy ingatlan örökölne két testvér, és ők kitalálják, hogy azt nem 50- 50%-ba akarják örökölni hanem 60 - 40%-ban.

Az pedig már az ő dolguk, hogy esetleg az ingatlan eladása után a rájuk jutó összegből mennyit adnak pluszban a másiknak.

Ahhoz meg végkép semmi köze hogy az örökösök milyen neműek.

Első kérdés: van végrendelet?

Jóhiszeműség helyett használjuk ebben az esetben a jószándék kifejezést, a jóhiszeműséget kicsit másra szokták használni.

Ennek semmi köze a nemekhez. Családon belül ne jöjjünk már ezzel!

Anyám a húgának a javára lemondott kb. a teljes örökségről, pedig kb. kiegyenlített volt az életszínvonaluk. Ketten testvérek, egy kertesház 50%-áról van tehát szó. (Én nem tettem volna a helyében.)

Apám javára az öccse mondott le a teljes örökségről, aki külföldön él. Hozzátartozik, hogy ő jó anyagi helyzetben él, meg sem érezné kb. az örökséget, és apám gondozta az anyját. (Én is így döntöttem volna a helyében)

Nálunk a pénzt elosztjuk egyenlő részben, de a lakásról az egyik testvér javára lemond a többi, mert ők már megkapták a lakhatáshoz való támogatást a szülőktől.

Szerintem inkább az a kérdés, hogy mi a valós helyzet:

>>> valóban rászoruló-e, vagy csak bolondot akar csinálni belőled? Önhibájából van abban a helyzetben? Igyekszik változtatni rajta, vagy csak naplopó?

-Ha nincs különösebb megélhetési gondja, akkor nem indokolt.

- Ha csk naplopó, akkor se nagyon adnék pluszba sokkal többet

- Ha viszont valóban mindent megtesz, akkor nagyon is.

- ha fogyatékossággal él, vagy beteg, és emiatt nehezen talál munkát, nagy eü kiadásai vannak, segédeszközök, (pl. villanykerekesszék, vagy hallókészülék, ami félmilla is lehet), akkor is

- ha mondjuk, adóssága van (pl. lakástörlesztés), akkor is

szóval rengeteg helyzet van, amikor úgy mérlegelnék, hogy adnék neki, és ha nekem ez nem egy jelentős összeg, neki meg az, akkor akár az egészről is lemondanék, de ha sérteget engem, és balhézik, hogy mondjak le, nos akkor rosszul jár.

>>> ki mennyire vette ki a részét a gondozásból? Ott volt-e akkor, amikor beteg volt

- Ha rá se nézett, csak amikor meghalt, akkor tartja a markát, akkor erősen elgondolkoznék rajta

>>> Hogyan kér?

- Ha mindenféle jogalap nélkül követelőzik, és sérteget, stb. akkor lehet, hogy figyelmeztetném, hogy mi jár neki, törvény szerint, és minden más az én belátásomon múlik, tehát úgy szóljon hozzám, és ha ez se hat, akkor megkeményíteném a szívem.

Tehát ahogy látod, ez inkább élethelyzet, és nem férfi-nő kérdése, és a százalék is gyakran lehet inkább tételes dolog: talán nem adnám el a lakást, hogy legyen hol laknia.

Tehát ha én milliárdos vagyok, öröklünk egy vályogházat, az öcsém hajléktalan lenne, akkor azt mondanám, hogy vigye az egészet.

De van egy életerős öcsém, aki soha életében nem dolgozott, és rá se nézett a szüleimre, de most balhézik, hogy neki több jár, mert én jobban élek, akkor lehet, hogy rövidúton helyre tenném. És ennek semmi köze ahhoz, hogy én is férfi vagyok.

Ahhoz van köze, hogy

- én milyen anyagi helyzetben vagyok

- ő milyen anyagi helyzetben van

- milyen a viszony közöttünk

- ki mennyit tett a szüleinkért

Leginkább olyat szoktak csinálni, hogy ház, nyaraló, autó, ingóságok stb. valamelyikéről lemond az egyik a másik javára. Persze lehet ezt kölcsönösen is, én lemondok a ház feléről, te meg a nyaralóéról stb.

Ha megtudnak állapodni, akkor ez sokat könnyít a későbbi ügyintézéseknél. Olyat nem szoktak, és nem is tudom, hogy lehet-e, hogy pl csak a ház felének egy részéről mondok le, és nem az egészről.

Szerintem van, ami a közjegyzőre tartozik, és van, ami nem.

Fontos viszont, hogy mindenről előre állapodjatok meg, és ne a közjegyző előtt veszekedjetek.

Lehet pl. úgy is megállapodni, hogy lakás fele-fele marad, de az illető haszonélvezeti jogot kap, ami élete végéig olyan, mintha az övé lenne az ingatlan, csak épp el nem adhatja nélküled, az árán kéne osztozkodni.

Vagy szívességből használati jogot biztosítasz neki, ha már összeszedte magát, akkor eladjátok a lakást, vagy kifizet, vagy együtt hasznosítjátok (pl. kiadjátok, és osztoztok a bevételen)

6-os

Nincs olyan hogy a hagyaték egy részéről lemondok. Vagy elfogadom az egészet vagy lemondok az egészről.

Aztán hogy utána egymás közt hogy adják/ ajándékozzák a különböző hagyatéki elemeket az már más kérdés ami nem a hagyatéki eljárás része.

Ez jogi oldalról nem lenne működőképes, tehát iylen biztosan nincs. Az örökséget a végrendelet (vagy annak hiányában az erre vonatkozó szabályok) alapján határozzák meg, azt vagy egészben elfogadni, vagy egészben elutasítani lehet.

Amire te gondolsz, az úgy lehet kivitelezhető, hogy ezután (a hivatalos örökösödési eljárás lezárulta után) egymásk özött megegyeznek, és pl. ajándékozás formájában átadják egymásnak bizonyos vagyontárgyaikat. De ez formálisan teljesen független az örökléstől.

De, pedig van ilyen.

Az örökös az eljárás folyamán az örökrésze egészéről vagy részéről lemondhat olyan másik személy javára, aki azt elfogadja. De nem bárki, hanem kizárólag örököstárs, vagy közvetlenül nem érintett örökös (tehát pl. örököstárs gyereke), ill. hagyatéki hitelező részére. Ilyen esetben, ha a közjegyző jóváhagyja a nyilatkozatot, az adott vagyontárgy már eleve az adott személy nevére kerül, mindenféle ajándékozás és egyéb nélkül.

Aki nem hiszi, keresgéljen a guglival így: "örökrész átruházása", vagy "hagyaték átruházása".