Trianon, Párizs valóban törvényes, legitim volt, jogilag és más eszközökkel meg lehet változtatni?

Huhh. Na igyekszem sorban reagálni.

A Magyar Királyság (az OMM részéről) a háború lezártát jelentő Padovai fegyverszünet követően pár nappa, 1918. november 16-án kiáltotta ki függetlenségét a monarchiától, és született meg ezzel az első Magyar Köztársaság. Ekkor a béketárgyalások még el sem kezdődtek. A kiegyezés elképesztően sokat jelentett ebben a kérdésben. A kiegyezéssel hagytuk jóvá, hogy nem megszállt és elnyomott nép és állam vagyunk a Habsburg Birodalmon belül, hanem közösen, a magyar fél egyetértésében létrehoztuk az osztrákokkal az Osztrák- MAGYAR Mornachiát, ahol az uralkodó, a KÜLÜGY, a HADÜGY és a pénzügy közös döntéshozatali kör volt. A lényeges elemeket kiemeltem. Jogilag egyenrangú ország voltunk az Osztrák Császársággal, habár jó érvként hangzott Apponyi beszédében, hogy legfeljebb hatást gyakorolhattunk a külpolitikára, hiszen gyakorlatilag osztrák kézben maradt, a magyar kormányt csak meghallgatták ezekben az ügyekben. Ezzel szemben, viszont minden körülöttün újonnan létrejött állam, amelyeknek sokkal befolyásosabb kapcsolatai voltak Párizsban és londonban, már évtizedekkel Trianon előtt terjesztették a (szegről- végről igaz), elnyomó, agresszív állam képét a Magyar Királyságról. Ezek a féligazságok, másfelől rágamak nagyban hozzájárultak a trianonkori hozzánk állásban. Habár a háború győzteseiként nem is lehet megnevezni az említett cseheket, szlovákokat, veszteseinként éppen annyira nem, hiszen olyan népcsoportok voltak, akiknek nem volt beleszólásuk nemhogy a monarchia, de még Magyarország belügyeibe sem. Egyetlen népcsoport volt, aki a Magyar országgyűlésben döntéshozatali pozíciót tölthetett be etnikai alapon, ez pedig a horvát volt, akiknek későbbi egyéni érdekeit szintén nem vették figyelembe, hiszen Szerbia kárpótlásaként a délszláv államba olvasztották be őket. A román külügyről csak annyit, hogy sosem jártak élen a következetességben, viszont nagyon jól alakították a jogi ügyeiket saját államuk gyarapítása érdekében az egész múlt században. Itt már meg is ragadom, hogy a jog és az etika/igazságosság két teljesen külön fogalom, amiknek csak elméleti síkon van közük egymáshoz. Maga a Csehszlovák államfő fogalmazza meg ezt a hozzáállást a legjobban (Edvard Benes) "Én egyáltalán nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok. S ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében és személyes érdekemben."

Területi követeléssel kapcsolatban csak annyit, hogy mindenki számára világos és konkrét területi követelésekkel rendelkezet mindegyik állam, csak Románia később aláírta azt a titkos megállapodást a monarchiával , miszerint nincs területi követelésük. Ez francia kérés volt a románokkal szemben, és ennek alapján ígérték nekik oda Erdélyt egészen a Szatmárnémeti- Arad vonalig. Itt ismét jól használták a jog eszközeit, hiszen csak a támadást tiltotta meg számukra aaz egyezmény, nem pedig a megszállást, amit rendfenntartásra hivatkozva meg is tettek 1918-19-ben, és egyes román csapatok ezért vonulhattak egészen Győrig.

A szerződésnek annyi volt a pillanatnyi célja, hogy a béke és az országhatárok stabilitása érdekében etnikai alapon osszák fel Közép- és Kelet Európát, csupán azért, hogy a németeket megfosszák bárminenű szövetségestől a későbbiekben, és franciabarát államokat alakítsanak ki, erős katonai fölénnyek a térségben. Akkor még senki nem gondolt arra, hogy a megkötözött Németország húsz évvel később szövetséges nélkül is játékszerrel igázza le fél Európát alig egy év alatt...1939-re pedig olyan gyökeresen megváltozott az Európai helyzet, hogy a korábbi szövetségi rendszerek teljesen értelmüket vesztették.

A szerződés ratifikálása: Nemzetközi jogi értelemben csak az állam létét, nem pedig az országhatárokat kellett elismerni (bár a második vh óta több nemzetközi szerződéssel már ezt is garantálják, tanulva az első vh-t lezáró békeszerződések hibájából (másik dolog, hogy azóta több, sokkal erősebb nemzetközi szervezet is őrködik ezen egyezmények felett)). A szerződés szövege csak azokat az államokat nevezi meg szerződött félként, amelyek politikai értelemben közvetve avgy közvetlenül hadban álltak az OMM-el. És akkoriban nem is a terület elvétele, sokkal inkább a szerződés gazdasági, politikai, hadügyi következményei voltak fontosak, lásd Japán példáját, akiket annyira nem érdekelt az európai politika, hogy a tárgyalásokon is csak addig vettek részt, amíg Mandzsúriáról volt szó. Utána mondhatni olvasatlanul írták alá a szerződéseket, mint békedelegációs tag, hiszen Németországgal hadban álltak.

Jól tudod, atkinai betelepítést nem engednek. (gondolom itt az 1949-esre gondolsz) Viszont a Csehszlovákiai magyarok áttelepítése egyrészt hivatalosan lakosságcsere- egyezmény volt, másrészt a genfi egyezmény ratifikálása előtt történt. Más területen sem tartották be a kisebbségi törvényeket, még a sajátjaikat sem (ma sem), de ezek sosem kaptak nemzetközi visszhangot, akkor viszotn igen, amikor az 1920 előtti magyarorsítás miatt (részben jogosan, bár túlzóan) panaszkodtak a román és cseh vezető személyek a nyugati nagyhatalmaknál.

A párizsi béke nem a trianonira épült. Nem említi a Trianoni szerződést, csupán annyit, hogy "Magyarország határai az 1937-es határai az 1937 december 31-i állapotok szerint állíttatnak vissza a következő módosításokkal:" (Oroszvár Dunacsún, Horvátjárfalu elvétele). Az, hogy ez hivatkozik arra a határra, amit mellékesen az 1920-as Trianoni szerződés állapított meg, az már egy érdekes jogi fordulat, azonban bármit is kezdünk trianonnal, nem változtat azon, hogy magyarország határai de facto a fent nevezett időpontban olyanok voltak amilyenek. Nem véletlenül nem azt írták, hogy a Trianoni szerződésben foglaltak szerint állíttatnak vissza, hiszen akkor ha azt megtámadják jogilag, akkor érvénytelen lesz a 47-es párizsi is.

A következő bekezdéshez csak annyit reagálnék, hogy véleményem szerint lehett volna etnikai szempontból igazságosabb, földrajzi, gazdasági szempontból pedig ésszerűbb határokat húzni.

Az, hogy a Kun Béla vezette kormány mennyire gyengíti le az ország haderejét belügy, nem tartozik a franciákra, és határrendezés szempontjából is irreleváns, mondhatni egyéni szoc. probléma. Az itt tartózkodó román és csehszlovák csapatokat pedig több alklaommal is felszólították a demarkációs vonalak mögé távozásra, az, hogy ezt nem vették figyelembe, szintén nem játszott szerepet a határvonalak meghúzásában.

Csehország egyidős Magyarországgal, csak ők később a Habsburg Birodalomban örökös tartomány voltak, pont ahogyan minket is próbáltak beolvasztani. Trianon jelenlegi formáját akkor kerülhettük volna el, ha nem történik meg az a kiegyezés, amivel mi (ahogyan írtam is) társállamként vettünk részt egy monarchiában. Itt mindig a de jure formát kell nézni. De jure a külügyünk, a hadügyünk közös volt az osztrákokkal, így nekünk is felelősségünk van a háború kirobbantásában. Az más, hogy de facto nem annyira, hiszen a Tisza kormány tiltakozott a szerbiai osztrák intervenció és az ultimátum ellen is, de hazánk csak befolyást gyakorolhatott a monarchia külgyeire, hiszen osztrák kézben maradt, csak jogi értelemben volt 50-50 százalékban közös.

Népszavazásokat sehol máshol nem tartottak, az USA éppen emiatt vonult ki a béketárgyalásokról, hiszen Wilson elnök ragaszkodott a népszuverenitáss elvéhez, amit sehol nem hajtottk végre. Egyértelművé vált számára, hogy a tárgyalás nem szolgál mást, mint Franciaország és Nagy Britannia nagyhatalmi bozíciójának bebetonozását. Ebben nem akart részt venni az USA. A népszavazások nem szolgálták volna ezeket az érdekeket, és a történelmet mindig a győztesek írják.

Többibe nem szeretnék belekötni, hiszen megcáfoltam mindent, olvasd el kérlek figyelmesen újra. Nem épült a trianonira az 1947-es párizsi szerződés, és nem szükséges a határváltozásokat a világ összes országának ratifikálni, mint ahogy a második világháború utánig sehol nem is volt ez szokás.

#18

Más az, ha egy megszállt ország nemet mond a háborúra, majd lefejezik a vezetést, és saját megszállói hatáskörben eröszakkal belevisz a megszálló fél, mint az, hogy alakul egy saját vezetés a megszállt országban, akik önszántukból önálló országként szövetségre lépnek a megszállóval.

Ez a nagy különbség pl franciaország és magyarország háborúbeli megítélése között.