Amikor valaki felteszi a "milyen jogon" kérdést, esetleg fel is háborodik, nem gondol bele soha, hogy az alap valójában az anarchia lenne, a nyers természeti törvények és minden ettől eltérő már önmagában egy társadalmi konstrukció?

"Abszolút igazságosság nem létezik, ennél fogva még fokozatai sem. Minden kultúra azt gondolja igazságosnak, amelyben szocializálódik."

Ez jó nagy hülyeség.

A kultúrák között fennállnak bizonyos párhuzamok. Nem véletlenül.

"A gond ott van, amikor egyre nagyobb tömegek veszik premisszának, már-már vallási kinyilatkoztatásnak azokat a normákat, amelyekben élünk."

Nem. A gond a te fejedben van. Velük nincs semmi baj, hiszen az emberi társadalom a túlélés érdekében önszerveződik, ugyanilyen érdektől vezérelve önszerveződik az elefántcsorda is és a farkasfalka is.

Nem értek egyet azzal, hogy az “alap evolúciós állapot” anarchia lenne, egyszerűen azért mert a Homo Sapiens Sapiens azért lett sikeres (? kinek mi a siker), mert képes volt nagy tömegekben együttműködni, amire eddig semelyik más faj nem volt képes. Erre szolgál az elmeolvasás és az empátia képessége, egyik eszköze pedig a hierarchia - mindhárom amúgy más rokon fajoknál is megjelenik, különböző mértékben. Nem tudom, mennyire kéne visszamennünk az evolúciós fán, hogy találjunk olyan őst, akik hierarchia nélkül éltek.

Abszolút igazsággal meg a kultúrafüggőséggel egyetértek, meg azzal, hogy az absztrakció képessége különböző történeteket, szociális reprezentációkat szül különböző csoportokon belül. Ám azért itt is vannak az embernek vele született, evolúciósan kialakult preferenciái: averzió egy másik ember megölésére, lemondás a bosszúról az ártatlan egyedek segítése érdekében, az altruizmus nálunk is jelen van, gyerekekről való gondoskodás, stb.

Nevezhetünk mindent társadalmi konstrukciónak, de nem jelenti azt, hogy ez egy rossz dolog lenne, hiszen a Homo Sapiens Sapiens veleszületetten egy narratív lény: történeteket mond, történetekben gondolkodik. Ezt bizonyítja meg nem mondom hirtelen, hogy kinek a kísérlete, amiben egy videót vetítettek le, két négyzet és egy háromszög (ez sem biztos, lehet hogy két kör volt) mozgott egy bizonyos útvonalon. Amikor megkérték a résztvevőket, hogy mondják el, mit láttak, senki nem mondta azt, hogy két négyzet és egy háromszög mozgott. Mindenki történetben mesélte el: a két négyzet menekül a háromszög elől, fogócskáznak. Voltak, akik ennél jobban is kiszínezték: a két négyzet szeretők, és a háromszög szét akarja választani őket, stb. Narratívák, konstrukciók, absztrakciók nélkül nem tudnánk létezni, ez a tulajdonságunk a fajunk sajátossága. Azt viszont abszolút támogatom, hogy kérdőjelezzük meg ezeket a szociális reprezentációkat, és tudatosítsuk, hogy a jelentések, amiket dolgoknak adunk sokszor többet árul el rólunk, mint a dologról. Egy egészséges önkritika nem árthat.

Abban is egyetértek, hogy Isten meg a jog is egy konstrukció, egy narratíva, hogy tömegek együtt tudjanak működni, és hogy ebben a jelentésadásban a hatalmon lévők domináltak mindig. De attól még, hogy valami konstrukció, elengedhetetlen a fajunk természetes működéséhez, hiszen ez természetes képességünk, nem tudnánk máshogy működni. Őseink neveket és történeteket adtak a csillagoknak, hegyeknek, folyóknak, ezt sehogy sem lehetne kitörölni a fajunkból. Illetve, attól még, hogy konstrukció, még abszolút a valóságunk. Szép is lenne, ha átmennék a piroson gyalog, aztán azzal magyaráznám, hogy a kresz csak egy társadalmi konstrukció, mert a fizikai valóság az az, hogy egy vezető akármikor a fékre tud lépni. Ami fizikailag nem létezik, attól még abszolút létezhet az emberek fejében - ezt nem tudnám “üres” konstrukciónak nevezni.