Hogyan dönt a bíróság arról, hogy egy jogos védelmi helyzet pontosan mikor szűnik meg, ez érzékelhető volt-e a védekező számára, tehát, hogy mikor kell abbahagyni a védekezést?

Hosszú lesz, amit írok, de nem ostobaság! Egyszer egy igazságügyi szakértővel is beszélgettem erről a kérdésről, de csak nagyon röviden, így nem jutottunk messzire.

Az alap problémám, hogy a védekezést időben egyáltalán nem lehet túllépni (ijedtségből sem). Ez viszont azt jelenti, hogy a védekezőnek támadás közben és halálfélelem állapotában folyamatosan arra kell figyelni, hogy van-e bármilyen körülmény, ami miatt neki azonnal meg kell állni, és már hozzá sem érhet a támadóhoz. Tehát egyik pillanatban hős, a következő másodpercben bűnöző.

A bírói gyakorlat az, hogy a jogtalan támadás akkor szűnik meg, hogyha ez a megszűnés a védekező számára is OBJEKTÍVE és KÉTSÉGET KIZÁRÓAN érzékelhető. De a konkrét esetekről mindig csak ilyeneket olvasni, hogy "a támadó meghátrált, a támadó felhagyott a támadással... stb." ennyi. További indoklást én még sehol nem olvastam.

Akkor a lényeg, két dolog:

1.) - Meghátrálás: a támadó hirtelen hátralép kettőt, maga elé teszi a kezét, és ez egy-két másodpercig tart, ekkor a védekező eltalálja. Nagy esély van rá, hogy csak a védekezés elől akar pillanatnyilag kitérni, és nem pedig befejezte.

- Hátat fordít, elkezd futni, és 1 másodperc múlva a védekező eltalálja. Ugyanaz!! Túl rövid idő. Lehet, hogy a védekezés elől tér ki. Jó pár lépést meg kéne már tenni, hogy kimondhassuk, kétségtelen, hogy abbahagyta, és menekül.

- Kínzás, csonkítás, több ember lemészárlása vagy terror támadás után egy elsétáló és fegyverét lerakó támadóra sem mondhatja senki, hogy tuti biztos, hogy már nincs veszély. Mert ilyen súlyú cselekménynél (szerintem legalább fél percig) mindenki azt fogja gondolni, hogy valaki máson vagy egy másik eszközzel rögtön folytatja.

2.) - A védekező elvárható REAKCIÓIDEJÉRŐL valamiért nem nagyon esik szó. Tehát, ha egy támadást utólag videón visszanézve megállapítható az a pillanat, amikor a támadásnak kétségkívül vége, akkor mennyivel KÉSŐBB van az a pillanat, amikor már elvárható, hogy a védekező az éles helyzetben ezt érzékelje? Mert az embernek reakció ideje is van. Éles helyzetben egy darab esély van! A felróhatóság miatt muszáj ezt figyelembe venni. Különösen azért, mert a túllépés nem gondatlan, hanem szándékos!!

- Ijedtségre ugyan nem lehet hivatkozni, de az ijedtség akkor is kitolja a reakcióidőt, rontja a helyzetfelismerést. Ha a védekező emiatt 2 másodperccel később fogta fel a támadás végét, akkor nem tudta és kész, így nem lehet felróhatóság szándékos bűncselekményért...

- Ezek a tényezők még jobban korlátozzák a helyzetfelismerést: alvásból felriadás, láz, hányinger, támadásban megsérülés

- CSOPORTOS támadásnál, ha az egyik annyira megsérül, hogy hozzá már nem lehet érni, de a többiek még ütnek, teljességgel lehetetlen felismerni a helyzetet. Ennek felvetése is eleve nevetséges.

- TRAUMÁS SOKK: Sosem láttam még jogos védelemnél olyat, hogy sokkos állapotról beszéltek volna, de kétségtelen, hogy az az anyuka, akinek kihajítják a kisbabáját a tizedikről, vagy az az ember, akinek lassan lefűrészelik a karját az nem felindul vagy megijed, hanem traumás sokkot kap, ami kóros elmeállapot. Elvileg büntethetőséget kizáró ok.