Csak szerintem nem normális dolog, hogy a legfelső bíróság így fogalmazott? (lent)
Most az adott ügy nem lényeg, idézet és a forrás itt van:
"Ugyanakkor szórakozóhelyen, felek közötti nézeteltérést követő, egyik fél általi és a helyiség közös elhagyását célzó felszólítás másik általi elfogadása, mindkét részről annak egyetértő kifejezésre juttatása, hogy a köztük lévő vitát tettlegességgel, ezért jelenlévők (tanúk) nélkül kívánják eldönteni.
A helyiség közös elhagyását célzó kihívás és annak elfogadása ellentmond annak, hogy a kihívás tartalma kimerülne kizárólag párbeszédben."
Én értem, hogy a kocsmai bunkókat akarja ez kijelentés lefedni, de ennyire durván nem általánosíthat egy legfelső bíróság, ezzel kb az emberiséget égették le. Ez a véleményem.
Hogy miért?
- A "nézeteltérés" nem jogi kifejezés, és egyáltalán nem feltételezhetünk ennyiből testi sértései szándékot. Az intelligensebb embereknek van nézeteltérésük, a kocsmai barmok pedig sértegetik egymást.
Amúgy az adott ügyben az egyik fél kitartóan anyázott majd beszélgetésre kihívott egy higgadt személyt, aki mindvégig csitítani próbálta őt. Ennek semmi köze a "nézeteltéréshez". (végül a másodikat elítélték)
Kifelejtették továbbá, hogy:
- szórakozóhelyen hangos a zene, (az emberek jellemzően berekednek, és ideiglenesen tompul a hallásuk). Egyértelmű, hogyha vitázni akarnak, érdemes kimenni,
- Magyarországon csak kinn lehet dohányozni, állandóan ki-be járkálnak a vendégek,
- pont a cigizés miatt tele van a bejárat is tanúkkal!
- A benti tömegnyomor is eleve zavaró lehet ha meg akarunk tárgyalni egy konfliktust.
Koncerten tánc közben kilököm valakinek az italát, aki káromkodik egy-kettőt, majd mutatja, hogy menjünk kintebb, egyértelmű, hogy megyek, mert illik megbeszélni, hogy véletlen volt és hogy kifizetem az italát.
A legfelső bíróság kijelentése szerint itt volt egy "nézeteltérés", az egyik fél kihívta a másikat, a másik ment utána.... ha az egyik üt nincs is jogos védelem...
A felszólítás/elfogadás kifejezés is érdekes. Ha valaki fenyegető magatartást tanúsít, és felszólítja a másik felet, az nem "elfogadja". Mint ahogy ha felszólítaná (fenyegetve) hogy adja át az értékeket, akkor sem mondjuk, hogy a másik fél odaadta ajándékba neki a telefont.
Na esti műszakos már munkába állt.
Nem vagy jogász igaz? mert ugylátom nem értesz hozzá, de úgy látom nem sok jogi dokumentumot olvastál még...
Hát ez a kérdés totál zagyvasag. Kiemelsz egy bekezdést egy bírósági döntésből, aztán azt rosszul értelmezed és a döntés más részéből is szemezgetsz.
Nem állította egyik bíróság sem, hogy a nézeteltérésből egyértelmű a testi sértési szándék.
És tegyük hozzá, hogy az általad nyugodtnak titulált személyt korábban hivatalos személy elleni erőszak miatt elítélték, és arra, hogy felé ütöttek az volt a reakciója, hogy tapétavágóval többször felé szúrt, például a nyakát is felsértette. Tehát amiatt elítélték azt nem nagyon említed, és nehezen hiszem, hogy nyugodt személy.
Egy kúriai döntés felépítése pedig olyan, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos rész után jön a kúria döntése, azelőtt a korábbi bíróságok döntései és a tényállás van, tehát amit te kúriai döntésnek hiszel az nem az.
Ez volt az indoklás lényege. Ezzel bizonyították és indokolták, hogy kölcsönös és egyidejű támadás történt. Ezért emeltem ki ezt a részt.
De miért értelmeztem rosszul az idézetet?
Egyébként a tényállás is kimondta, hogy ez esetben a második személy csak csitította az elsőt. De kétségtelen, hogy aki tapétavágóval járkál kocsmázni és egy hullarészeggel kimegy, az verekedni szándékozik. És az ítélet is kétségtelenül helyes. Csakhogy az indoklás ellehetetlenít egy rakás egyéb helyzetet.
Ha netán legközelebb egy valóban veszélytelen ember védené meg magát, aki tényleg szóban próbált volna megoldani valamit, az adott bíró majd felmutathatja ezt, a mostani határozatot, hogy "tessék itt van, ha meg akartok vitatni valamit, nem mehettek ki a tömegből és a hangzavarból, mert akkor nem tudjuk értékelni a jogos védelmet, sajnáljuk, viszonlátás."
Annál nagyobb baj, hogy ez nem is maga a kúriai határozat szövege, csak egy kivonatos sajtóközlemény, ezért sem a pontos tényállás, sem az indokolás egésze nem ismert. Az indokolásból kivett mondat valóban félreérthető, a közlemény címe azonban egyértelmű.
A "kihívás" nem a szórakozóhelyről való kihívást jelenti, hanem a verekedésre kihívást, annak az elfogadása eredményezi a jogos védelmi helyzet elvesztését. Szép is lenne, h vlki kimegy verekedni, aztán ha úgy érzi, hogy veszít, akkor büntetlenül szúrhatna!
Köszönöm.
Akkor ez nem a kúria, megértettem. De azért hozzátenném, hogy az egész interneten ez az egyetlen 3 sor az, ami "definiálja", hogy mi minősül kihívás elfogadásának a magyar joggyakorlat szerint. És az az idézett három sor egyértelműen valóságtól elrugaszkodott.
Szóval akkor ezek szerint csak jól éreztem, hogy valami nem stimmel az idézett indoklással. Mert szórakozóhelyen történt incidensekből egyszerűen nem lehet kifelejteni azt a tényt, hogy a két fél, bárminemű nézeteltérés után, közös megegyezéssel azért is kimehet, mert a tömeg és a hangzavar zavarja őket a konfliktus megbeszélésében. És nem azért, hogy tanúk ne lássák őket. Eleve, pont a magyar dohány törvény miatt tele van a szórakozó hely bejárata is lehetséges tanúkkal. Szóval maga a feltételezés is hibás, hogy ott nincsenek tanúk.
"Szép is lenne, h vlki kimegy verekedni, aztán ha úgy érzi, hogy veszít, akkor büntetlenül szúrhatna!" persze persze, egyetértek, hogy ebben az ügyben ő verekedni ment ki.
De vajon mi lenne a bírósági megítélése egy olyan ügynek ami csak látszólag hasonlít. Egy olyannak, hogy egy bedrogozott kihívó gyorsan és váratlanul intézi a sértést és a kihívást, pl. odalép mondjuk egy paphoz, arcon önti sörrel, majd odamondja rögtön, hogy gyere ki verekedni, majd gyorsan kirohan és ott várja a papot. Ő pedig az idő rövidsége, és a váratlanság miatt meg se tudott addig mukkanni, utánamegy hogy megkérdezze, hogy mi történt? Lehet, hogy valami félreértés van?... vagy csak szól, hogy ő már pedig nem verekszik, de kihívja a rendőrséget, ha nem áll le.
Nos, ha az idézet szövege helyes, akkor nagyon nagy baj van, mert az említett papnak így nem lenne jogos védelme, pedig erre senki nem mondaná hogy párbajozni ment ki.
" Eleve, pont a magyar dohány törvény miatt tele van a szórakozó hely bejárata is lehetséges tanúkkal. Szóval maga a feltételezés is hibás, hogy ott nincsenek tanúk."
Ez vagy így van, vagy nem, puszta feltételezés, amire általános érvénnyel nem lehet építeni. Igaza van az előzőnek, hogy minden úgy más és más.
A kérdező által belinkelt kúriai döntésben egyébként a jogász számára semmi újdonság nincs, ezt a kérdést általános érvénnyel rendezi a 4/2013. büntető jogegységi határozat, ami szerint:
"A 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem korlátai:
verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe,
megtorlásként nem alkalmazható,
kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre,
támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől,
javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti. A 22. § (3) bekezdése szerinti túllépés azonban nem zárható ki."
Ott van tehát benne a "kölcsönös kihívás", ami egyértelműen a verekedésre való kihívást jelenti mindkét fél részéről.
Azt tudom, hogy a kölcsönös kihívásnál nincs jogos védelem, csak azt nem tudom, hogy mi számít "kihívásnak" és "elfogadásnak"!
Ha a fenti idézetem valóban csak ehhez az esethez tartozik, mert minden eset más, akkor örülök, és tudomásul veszem ezt is.
Viszont tényleg nagyon meg szeretném tudni, hogy általában mi minősül kihívásnak, és elfogadásnak. - Mert nem jó környéken lakom, voltam már megtámadva, volt régen rossz munkahelyem, ahol fenyegettek, én még sosem ütöttem meg senkit. -
- Kell, hogy létezzen egy legális út ahhoz, hogy a kihívott a kihívó után mehessen valamilyen más célzattal, ami nem minősül "elfogadásnak". Mert annak van alapja, hogy bizonyos esetben a kihívott valamiről mindenképpen szólni akar vagy valamit kérdezni akar a kihívótól, ott és akkor, akár azért, mert a kihívás pillanatában ezt nem tudta megtenni.
- Lehetetlennek tartom, hogy bárminemű nézeteltérés után, közös megegyezés alapján történő helyiség elhagyása automatikusan verekedésre való kihívás és elfogadás. (mert akkor nincs vizsgálva a többi releváns zavaró benti tényező, ami miatt indokolt lehet kimenni a helyiségből, abban a hiszemben, hogy békés módon folytatjuk)
Mindenesetre, amit az utolsó két válaszoló írt, mindenképpen megnyugtató, köszönöm! Tud valaki egyéb esetről, amit érdemes elolvasni? Hol tudhatnék meg erről többet, nem hiszem, hogy ezért elmegyek most ügyvédhez, de ez a három soros idézet nem hiszem, hogy elég, én pedig csak azért is ki fogom deríteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!