Magyarország miért nem normális munkahelyeket vonz be?

""én is úgy találtam állást, hogy volt ismerős az cégnél.""

Nagyon sokaknak csak így van lehetősége munkát találni.

Válasszuk szét a dolgokat. Az a külföldi munkáltató jön ide, amelynek ez megéri. Ez a kapitalizmus fő szabálya. Az "avatóknak" nem az a hibájuk, hogy ilyen üzemeket adnak át, ha csak ilyenek jönnek. A hibájuk az, hogy olyan gazdasági viszonyokat (törvényi és infrastrukturális környezetet) teremtenek, amelyek mellett csak ilyenek élnek meg.

Az alapprobléma két irányú. Egyfelől azért van nagy munkanélküliség, mert nagyon kevés a jó szakember. A csőszerelőtől a kutató mérnökig. A jó vállalkozó viszont hosszú távra tervez (mert egy pénzigényes vállalkozás hosszú távon lesz igazán nyereséges). És itt tervezni lehet a legkevésbé. Másfelől van munkaerőhiány, mert a deformált gazdasági igényhez nincs elég arra alkalmas munkaerő. Ennek fő oka az oktatás szétverése és részben aránytalanná tétele, részben lesilányítása. Megalázott, lehetetlen helyzetben lévő oktatótól minőségi munka nem várható, ami tovább rontja a tekintélyt, és ez létrehoz egy lefelé tartó spirált. Nehéz ám ezt megfordítani, mert meg kellene változtatni hozzá a közszemléletet.

"Én szoktam látni, amikor mennek be szegény sori munkások, kb olyan arckifejezésük van, mint akiket épp most visznek a gulágra."

Igen, erre mifelénk körülbelül úgy is bánnak a munkavállalóval, mint ha a munkahely egy munkatábor lenne, a főnök pedig a táborparancsnok.

Welcome to Halfasia!

Kérdező: Nem értelek. Informatikus ismerősödnek olyan szakmája van, ami hiányszakma. Vagy a szakértelem hiányzott?

# 1 Biorobotok. Sajnos én is látom rajtuk...

# 4 A liberális oktatási politika ide juttatta az országot. De ne feledjük azt sem, hogy az Orbán kormány 1998-2002 között a "mindenkinek diploma" elvét vallotta, mert azzal könnyű munkát találni. Most meg szakembereket, szakmunkásokat akar, mert idézem, kb: "többet ér egy jó szakember, mint egy közepes diplomás" El kéne dönteni végre mit akarunk. Egyértelmű, hogy a mérleg nyelve egyik oldalra sem billenhet ki túlzottan.

Mikor középiskolás voltam, már a 90-es évek elején is azt tapasztaltam, hogy szakmai oktatónak az ment el, aki nem értett megfelelően a szakmájához. Van is egy mondás: "aki nem ért hozzá tanítja". Soha nem felejtem el, hogy villanyszerelőként hulladék kábelekkel dolgoztunk. Így lényegében a legalapvetőbb villanyszerelési szabályokat sem tarthattuk be, mert sem a kábelek színeit nem válogathattuk meg, sem a vastagságát. Azzal dolgoztunk ami éppen szó szerint hulladékként oda volt rakva. Így volt az, hogy a földelés a zöld-sárga helyett mondjuk piros volt és a volt olyan, hogy a vékony kábelek nem bírták a terhelést és levágott mindent. De mesélhetnék arról az akkoriban igen fejlett programozható robotkarról is, amit maximum videón láthattunk, mikor az iskola promotálta magát a szülőknek és a kisiskolásoknak. Sorolhatnám még. Nem csak a pénzzel és az eszközökkel van gond, hanem az oktatók minőségével, fizetésével és a balkáni-kommunista oktatási szemlélettel is. Gyanítom sok minden nem változott.

mert ez nem normális ország.

hidd el kulimunka sincs.

ellenben az a programozó aki nem talál munkát, nagyon szerencsétlen.

műszaki mérnök is van bőven, az összes többi esélytelen.

# 7

Csak megjegyzés:

Az informatikus nem egyenlő a programozóval.

Ez kb olyan hasonlat, mintha az autószerelő egyben kamion sofőr is lenne. Persze nem zárja ki egymást, de két külön szakterület a számítástechnikán belül.

Ahhoz, hogy sok olyan munkahely legyen, amely magas hozzáadott értéket termel (informatika, elektronika, energetika, autóipari fejlesztések, stb.) teljesen át kellene alakítani az oktatási rendszert. Jelenleg gőzerővel szivattyúzzák ki a pénzt az oktatásból. Így nehéz...

Ajánlom figyelmedbe a finn példát, ott megcsinálták.