Letartóztatásba általában azokat teszik akiknél szökés áll fent vagy meghiusítaná a nyomozást, úgy hogy a tanúkat befolyásolná vagy eltüntetné a bizonyítékokat?

azt hiszem, ez mindent elmond:

"Eszerint az ügyészségi indítványok 98,2%-ra elrendelte a bíróság a letartóztatást."

>> azt hiszem, ez mindent elmond, nem is szükséges tovább részletezni. aztán lehet tovább is menni, hogy kvázi az ügyészségi indítvány miért jelenti egy az egyben az ítéletet is, azaz a bíróság miért fúj egy követ az ügyészséggel, és a magyar rendszerben miért nincs semmi szerepe egy ügyvédnek, na de ez a téma újabb tanulmány lenne.

feltételezem, senki nem gondolná, hogy egy jogállamban ilyen durva "eredményességgel" lenne képes dolgozni az ügyészség. ez az eredményesség persze radoikálisan csökkenne, ha léteznének jogállami, ember jogi garanciák egy büntetőeljárás során (és pl megszűnne az a gyakorlat, hogy a gyanúsítottból kiverik a vallomást), na de ilyenről megint ne álmodozzunk itt.

a még rosszabb, hogy a legcsekélyebb esélyét se látom annak, h a helyzet javulni tudna, mert eddig is minden erre irányuló változtatást azonnal elutasítottak (pl voltak kezdeményezések arra is, hogy videokamerás rögzítés mellett folyhassanak a kihallgatások, de persze azonnal megtorpedózták, hogy nincs rá pénz, nincs rá kapacitás stb stb, pedig nyilván átlátszó hülyeség, nem jelentene igazából nagy beruházást egy szervezeti szinten, ellenben nagyban segítené az eljárás tisztulását, hát naná, nem akarják ...)

na igen, az a bizonyos üzletszerűség pedig egy olyan fogalom, amivel fantasztikusan lehet játszani, éppen ahogy az aktuális havi statisztika (felderítési mutató) megköveteli. igazából egy nagyon szibjektív dolog, ha akarom, annak bizonyítom be, ha nem akarom, nem, de végül is a magyar jog nagyjából általánosságban is ilyen.

kérdésre: igen, ezek valóban meglévő FORMÁLIS indokok, aztán nagyjából bármelyik ráhúzható bárkire, ahogy éppen akarják, kb pofára megy. de olyat is hallottam már a saját füleimmel, mikor a fogdámn voltam egy ügyfélnél, és éppen mentek a nyomozási bíróhoz, hogy "hagyjad a pi--ba a csomagjaid, ez úgyis marad", szaz előre le volt beszélve, hogy tök mindegy, ki mit akar és mik a bizonyítékok, és mennyire indokolt, őt előre eldöntötték, hogy előzetesbe megy, de nyilván a színjátékot azért el kellett játszani.

hiába na, aki benne van, pontosan tudja, hogy sok tennivaló lenne itt még a jogállami eljárás kialakítása érdekében, csak az a helyzet, h senkinek nem áll érdekében, mivel akkor tulképpen megbénulna a rendőrség, és rendkívül kevés ügyet sikerülne felderíteniük.

Érdekessége még a tanulmánynak az Emberi Jogok Európai Bírósága már 1986-ban (Leleiter kontra Franciország ügyen) megállapította, hogy:

„a szökés veszélye nem tételezhető pusztán a kiszabható büntetés mértéke alapján. Ezt a tényt számos további lényeges elem fényében kell értékelni, amelyek akár megerősíthetik a szökés veszélyét, de azok fényében tűnhet e veszély olyan csekélynek, hogy ez alapján már nem indokolt az előzetes fogva tartás.”

Innentől kezdve ezt az európai jogban kellene alkalmazni. A magyar Legfelsőbb Bíróság is a BH2009. 7. számon közzétett eseti döntésében is erre hivatkozott.

Mégis a Magyar Helsinki Bizottság megállapította, hogy:

"A Legfelsőbb Bíróság fenti állásfoglalásai ellenére az iratkutatással érintett ügyekben is sok olyan döntés akadt, amelyben kizárólag önmagában a gyanúsítás tárgyává tett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és magas büntetési tétellel fenyegetettségére, vagyis a várható büntetés mértékére hivatkozással állapította meg a bíróság a szökés, elrejtőzés veszélyét. Egy bizonyos idő eltelte után kizárólag erre az okra alapozni a szabadságelvonást sérti az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kimunkált releváns elveket."