Letartóztatásba általában azokat teszik akiknél szökés áll fent vagy meghiusítaná a nyomozást, úgy hogy a tanúkat befolyásolná vagy eltüntetné a bizonyítékokat?

Az 50 ezer alatti lopás is vétség, ha üzletszerűség megállapítható.

És hogy mikor állapítható meg:

[link]

A letartóztatás napjaink szelid tortúrája, ahogy Hack Péter az ELTE büntetőjogi professzora mondta:

"A letartóztatás ugyanis a nyomásgyakorlás egy módja, afféle "szelíd tortúra". A bűnüldözők eddig építhettek arra, hogy az előzetesbe helyezettet zárkatársai fizikailag bántalmazzák, esetleg meg is erőszakolják, ami gyorsíthatja a beismerő vallomás megtételét."

forrás: [link]

úgy ahogy a 6-os írta.

egyrészt teljesen pofára megy, vagy előre lezsírozva, másrészt egyenlő egy konkrét nyomásgyakorlással, h az illető valljon be mindent. a nagy gond csak ott van, h azt is, amihez köze sincs.

többek közt ezt a témát is kicsit jogállamizálni kellene, mert a jelenlegi mód agyrém.

bár a 72 órás teljesen önkényes foigvatartás alatt is ronggyá tudják verni az illetőt, ha olyan a dolog és semmi bizonyíték (=azaz így bevallja, vagy legalábbis alíratják vele, amit megírnak neki vallomásként), így aztán az előzetes már teljesen gördülékenyen megy, lesz mire hivatkozni.

nyilvánvalóan mindkét lehetőségen változtatni kellene, de az is nyilvánvaló h nem fogják meglépni, mert akkor radikálisan csökkenne a rendőrség felderítési eredményesége. fizikai, pszichikai erőszak nélkül az ügyek elenyésző részét lennének képesek megoldani.

Itt a Magyar Helsinki Bizottság 5 éves tanulmánya:

[link]

Eszerint az ügyészségi indítványok 98,2%-ra elrendelte a bíróság a letartóztatást. 90%-ban érv volt a szökés vagy elrejtőzés veszélye (ezek 93%-ban várható büntetés hossza indok volt, 40%-ban az, hogy munkanélküli), akiket korábban is elítéltek ott a bűnismétlés is 90%.

részletek:

“ Megjegyzendő, hogy egy kúriai bíró a Magyar Helsinki Bizottság egy korábbi projektjében jelezte: figyelemmel arra, hogy a rablás a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett vagyon elleni bűncselekmény, „nagyon kicsi az esélye annak, hogy ne kerüljön előzetes letartóztatásba az, akit rablással gyanúsítanak, illetőleg [...] vádolnak”. Lásd: Bárdits Anna – Kádár András Kristóf – Novoszádek Nóra – Simonovits Bori – Szegő Dóra – Vince Dániel: Utolsók az egyenlők között – Sérülékeny csoportok törvény előtti egyenlősége a büntető igazságszolgáltatásban. Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2014, 114. o., 41. lábjegyzet, [link]

153 Lásd: Sulaoja kontra Észtország (Application no. (Application no. 55939/00, Judgment of 15 February 2005), § 64.”

“ A rablás (két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő) alapesetének kiválasztása mellett az szólt, hogy – a Legfőbb Ügyészség által rendelkezésünkre bocsátott, 2009–2013 közötti adatok szerint is – a legtöbb előzetes letartóztatást évente magasan a rablás bűncselekménye kapcsán rendelik el a lopás után. ”