Régen miért hitték azt, hogy a nyilvános kivégzések elrettentik a bűnözőket és manapság miért gondolják a liberálisok, hogy az ilyesminek nincs semmi visszatartóereje?

Nem a büntetés súlyosságától függ a visszatartó erő, hanem attól, hogy egyáltalán mennyire lehet erre a büntetésre számítani. Ha kevésbé valószínű, hogy elkapják, illetve, ha el is kapják évekig megy a huzavona, míg aztán egy felfüggesztettel megússza, akkor lehet akár a büntetési tételek között nyilvános korbácsolás majd akasztás is, senkit se fog elrettenteni, mert úgyse kapják el, vagy ha mégis, akkor is isten tudja meddig húzódik míg lesz belőle valalmi...

Én inkább a nevesítést preferálnám egyébként. Elég nevetségesnek tartom, hogy mikor pl. rohadó egerek között csinálják a cukrászsüteményt, akkor nem mondják meg, hogy mégis ki volt. És akkor egy hónap takarítás után majd kinyithat. Meg mikor kikockázzák az arcukat, nevüket a bűncselekmény elkövetőinek. Szóval nem elég, hogy többnyire könnyen megússzák, de még dédelgetik meg védegetik őket, mert jaj a jogaik.

Akik a halálbüntetést pártolják, azok keresnek érveket a halálbüntetés mellett. Pedig tulajdonképpen arról van szó, hogy nyugodtabbak lennének, ha legalább a legsúlyosabb bűnök elkövetőit kivégeznének, hiszen így biztos nem kell tőlük tartani a jövőben.

Ha jól tudom, a halálra ítéltek is hasonlóan vannak ezzel. Náluk is oldja a feszültséget, hogy nem tényleges életfogytiglant kaptak, hanem az életükkel fizetnek bűnükért.

Mindegy, válaszolja erre az, aki kiáll a halálbüntetés mellett. A fő az, hogy a veszély el legyen hárítva.