Létezhet, hogy valakinek ennyire szinte kötélből legyenek az idegei?

A Kékfényben egy kriminálpszichológus azt mondta hogy a gyilkos nem tud sokáig együtt élni bűnével és szinte várja és megkönnyebbülést érez ha bűnhődhet érte. Ezért ha netán nem bukik le egyik gyilkos, akkor látszólag ő maga rendezi úgy a körülményeket hogy megtalálják. Például elmondja a kocsmában mit tett. A menekülő gyilkosnak nagy kín például egy szirénázó mentőt hallani mert nem tudja nem érte jön-e egy rendőrautó. De ha elkapják akkor úgy érzi na végre, vége a mindennapos bizonytalanságnak.

De egyes erőszakos bűnözőknek tényleg kötélből vannak az idegeik. Például régen még a halálos ítéletüket is rezzenéstelen arccal hallgatták végig. De ez lehet azért is mert tudják hogy nem menekülhetnek, tehát beletörődnek sorsukba.

Megértelek. De nincs itt rejtély. Csak alapvetően más neveltetés, tapasztalat és azokból leszűrt következtetés.

A gyilkolás a normális érzelmi állapotú embernek borzalmas. De akiből kiölték az érzelmeket, annak annyi, mint neked az, hogy beverted a könyököd. Nem sokat törődsz vele. Ő se. A saját életével se.

Nézd azokat a fiatalokat, akik számítógépes játékokon nőttek fel, soha semmi más nem érdekelte őket. Sokan közülük meg vannak győződve, hogy a gyilkolás azért nem gond, mert az illetőnek "öt élete van". Egy gyilkolás még nem "game over". És ezt mélységesen elhiszik. Ez a primitív fajta, de vannak sokkal komplexebb esetek. A te hősöd ezek közé tartozik.