Jogosan jártak el a rendőrök?

Ez nem most történt, hanem már néhány éve, de most olvastam egy hasonló kérdést és gondoltam én is felteszem, a sajátom...

Szóval felcsengettek, én felvettem a kaputelefont. Anyukám barátját keresték, aki nem nálunk lakott, néhány hónappal előtte még hozzánk volt ideiglenesen bejelentve, de akkor már nem (egyébként ezt én csak az incidens után tudtam meg, hogy valaha be volt egyáltalán jelentve hozzánk, de talán a történet szempontjából lényegtelen...) mondtam a kaputelefonba, hogy Ő nem itt lakik és kérdeztem, hogy miért keresik... Erre mondták, hogy azt nem mondhatják meg és engedjem be Őket. Mivel elég erélyesen mondta ezt az egyik rendőr, annak ellenére hogy én udvarias voltam, mondtam hogy nincsenek itthon a szüleim most nem szeretném beengedni Őket (akkor voltam 16 éves).

Erre annyit mondott az egyik, szószerint így, hogy "akkor bemegyünk máshogy".

Én letettem a telefont és nem nyitottam ki.

Utána tényleg bejutottak valahogy a lépcsőházba, gondolom máshoz becsengettek és az kinyította...

Csengettek és kopogtak a bejárati ajtónkon, egy 20-30 másodpercig nem reagáltam, de már szinte ütötték az ajtót és arra gondoltam, hogyha már feljöttek akkor nem fognak csak úgy elmenni... Így kiszóltam, hogy "egy kis türelmet", "egy pillanat". Ekkor elég erélyesen vissza szóltak/kérdeztek, hogy "mihez kell egy pillanat?!", erre mondtam nekik hogy felöltözni (előtte zuhanyoztam).

Erre nem feleltek, de megvárták.

Aztán kinyítottam. Elismételték, hogy kit keresnek és én mondtam hogy Ő nem lakik itt... Erősködtek, hogy de igen itt lakik. Ezt a kört többször lefutottuk.

Én erre mondtam, hogy én nem tudom, de többnyire csak hétvégén jön találkozni anyámmal, de nem is minden héten mert, hogy van hogy Ő megy hozzá.

Mert, hogy van egy konkrét címe. Azt meg is adtam...

Nem akartak elmenni sem, de azt sem akarták elmondani, hogy milyen ügyben keresik anyám barátját.

Aztán igazoltattak...

Hirtelen csak a lakcímkártyámat találtam, de azt mondták hogy az nem elég, aztán nagy nehezen előkerestem a személyim is, de nagyon izgultam. Azt mondták, ha nem mutatom meg, akkor bevisznek.

Mondtam nekik, hogy engem nagyon zavar ez a szituáció, mert hogy nincs itt semmilyen felnőtt és én csak 16 éves vagyok, mint az az irataimon is látszik... Itt az egyik rendőr kijelentette, hogy akkor fiatalkorú vagyok, nem kiskorú (mondjuk ezzel nem voltam/vagyok tisztában, viszont ezzel kapcsolatban nem is állítottam semmit)

Aztán mondták, hogy adjam meg anyám számát, de mondtam hogy nem tudom fejből... Megkértek, hogy nézzem ki a telómból) Erre mondtam, hogy nincs telefonom. (szervízben volt, mert elejtettem de nem akartam magyarázkodni)

Erre azt mondták, hogy ne hazudjak, olyan nincs hogy egy 16 évesnek nincs telefonja...

Bementem, és előkrestem egy papírt amin szerepelt anyám száma, azt odaadtam.

Megpróbálták felhívni, de ki volt kapcsolva mert éjszakás műszakban volt (21 óra valahány perc volt, a műszakja pont akkor kezdődött valamiért kicsit hamarabb mint általában)...

Ekkor ismét mondtam, hogy gyerek vagyok, nincs itt felnőtt, szeretném ha elmennének és majd valamikor máskor visszajönnének ha annyira kell.

Azt is mondtam nekik, hogy azt sem tudhatom, hogy egyáltalán igazi rendőrök e...

Ekkor megmutattak egy csomó papírt, de csak egy pillanatig és nem egy darab jelvényt, hanem egy ilyen kiskönyv szerűséget.

Illetve becsengettek 2 szomszédhoz, amikor kijöttek, akkor mondták hogy "mostmár van felnőtt".

Itt annyira szégyeltem magam a szomszédok előtt, hogy sírvafakadtam és nem is emlékszem a továbbiakra.

Arra emlékszem, hogy amúgy egyik szomszéd sem szólalt meg, azon kívűl hogy köszöntek.

Aztán mondták a rendőrök, hogy most elmennek, de ÉJFÉLKOR VISSZA JÖNNEK!

Az egész éjszakát átizgultam, áthívtam másik városból a nagymamámékat, akik csak 01-re értek ide, vagy még utána, de amúgy egyáltalán nem jöttek vissza a rendőrök.

Bennem elég erős volt a gyanú, hogy kamu rendőrök voltak, de másnap anyám felhívott valami kerületi cuccot (nem emlékszem pontosan mit), beszélt valami kapitánnyal, vagy magasabb rangú fickóval, oda is adta nekem a telefont hogy mondjam el hogy mitőrtént, de amikor ezt megpróbáltam félbe lettem szakítva és azt mondta, hogy adjam vissza a kagylót a NAGYKORÚ SZEMÉLYNEK!

Végülis visszaadtam anyámnak, és neki azt mondta hogyha nem jöttek be a lakásba, akkor semmi olyat nem követtek el amit ne lenne szabad.

Végülis mi nem foglalkoztunk a dologgal, de később kiderült hogy anyám barátjával csupán egy munkahelyi csalással kapcsolatban akartak beszélni, de NEM gyanusították semmivel...

Mi a véleményetek?

Tényleg mindenben jogosan jártak el?

A szomszédok a mai napig úgy néznek rám mint egy bűnözőre...