Vannak itt rajtam kívül olyanok akik gyakran két tűz közé vannak szorulva (akár ilyen kérdésekben, akár más kérdésekben)?

Mondok két példát:

Tegnap volt egy kérdés miszerint miért nem akarunk mindenki számára élhető befogadó országot csinálni a "nemzethy keresztyény" (így gúnyolódva volt megfogalmazva) ország helyett?

Én azt válaszoltam hogy én patrióta keresztyén vagyok, de egyetértek azzal hogy valami liberális demokrácia féleség a legélhetőbb államforma, de a "mindenki számára élhető" országon belül a "mindenkibe" patrióta keresztyénként én is egyenlő módon bele akarok tartozni, mint egy kozmopolita ateista. Erre mire legközelebb néztem, a válaszomat kb. 20%-ra pontozták le, mivel gondolom a konzervatív szekértábornak nem tetszett az hogy liberális demokrácia, a liberális szekértábornak meg nem tetszett hogy patrióra keresztyén vagyok.

Vagy egy másik példa: Egy ismerősömmel szóbajött a homoszexualitás. Ő azt mondta hogy undorodik tőle, szóba nem áll az ilyenekkel. Én meg próbáltam elmagyarázni hogy nem tehet arról hogy milyen hogy kihez vonzódik, emiatt kár gyűlölni. Sőt odáig is eljutott a téma hogy azt mondtam hogy én az apa+anya+gyerekek családmodellt tartom egészségesnek, VISZONT ha az a választás hogy gyermekotthon vagy homoszexuális nevelőszülők, akkor az utóbbi szerintem egyértelműen sokkal jobb lenne.

Na most itt egy liberális álláspontot képviseltem, de egy liberális emberrel szintén lennének vitáim, mert -mint mondtam- az apa+anya+gyerekek családmodellt tartom a helyesnek igazából, illetve egy kisminkelt, szőrös, latexruhás férfit sem tudok elfogadni normálisnak.

---

Ez csak példa volt, kérlek ne vitatkozzatok arról hogy igazam van-e vagy sem! A kérdésem arra irányul, hogy vannak-e olyan helyzetek, amikor ti is "kívülállónak" érzitek magatokat vitákban? (És mik azok például?)