Jobb lenne ha félelnöki rendszer lenne?

"Félelnökinek nevezzük azokat az alkotmányos berendezkedéseket, amelyekben a parlamenttől függetlenül a végrehajtó hatalom fejévé választott elnök mellett egy, a parlamentnek felelős kormány is működik. Ezekben a rendszerekben az elnök feloszlathatja a törvényhozást (bár ez a joga a finn elnöknek nemrégiben megszűnt). Az elnököt többnyire közvetlenül választják, és a közvetlen választás általában jelentős legitimációs bázist jelent és önálló mozgásteret ad az elnöknek. Azonban a közvetlen elnökválasztás, ahogy azt Ausztria, Írország, Portugália példája mutatja, összefér a parlamenti rendszerrel, amennyiben az elnök jogosítványai korlátozottak. Tehát nem a megválasztás módja, hanem a jogkörök szélessége és a hatalmi ágak elválasztásának foka jelenti a fő különbséget parlamentáris és elnöki rendszerek között. Az elnöki és a félelnöki rendszer mindenekelőtt a hatalmi ágak közötti függetlenség mértékében tér el: az elnöki rendszerekben a végrehajtó és a törvényhozó hatalom sokkal határozottabban elkülönül.

A „félelnöki" rendszer megőrizte a parlamentáris kormányzati formát, azaz a kormány parlament iránti politikai felelősségét. A végrehajtó hatalom megosztott a kormány és a köztársasági elnök között, de a nagyobb hatalom a köztársasági elnök kezében van. A kormányfő nemcsak a parlamentnek, hanem az elnöknek is felelős; személyében is az elnök kiválasztottja, miként a kabinet tagjainak a kiválasztásában is nagy befolyása van az elnöknek. A francia elnök bármikor menesztheti miniszterelnökét, és újat nevezhet ki helyette egyazon parlamenti ciklus alatt. Az utóbbi jog azonban nem az alkotmányból következik, forrása – mint megannyi más elnöki jogkörnek Franciaországban – a De Gaulle elnöki éveiben kialakult gyakorlat.

Ha a nemzetgyűlési választásokon a hivatalban levő államfő pártja vagy koalíciója stabil törvényhozási többséghez jut – és Franciaországban többnyire ez a helyzet –, akkor a parlamentáris rendszerek miniszterelnökéhez képest rendkívül nagy hatalom kerül a kezébe. Nála összpontosul a végrehajtó és a törvényhozó hatalom egyaránt: ilyenkor a miniszterelnök a köztársasági elnök politikájának a végrehajtója.

Amennyiben viszont a két ellentábor kezébe kerül a két vezető funkció – vagyis ha két különböző párt nyeri a parlamenti és az elnökválasztásokat, és a köztársasági elnök kénytelen saját parlamenti ellenzékéből kinevezni a miniszterelnököt (koha- bitáció) -, mindkét tisztségviselőjének lehetősége van arra, hogy akadályozza a másik elképzeléseinek megvalósulását."