Miért állandó jelzője a liberális / illiberális a demokráciának / diktatúrának?

A liberális demokráciák kb. a II. VH. után nyugaton megjelenő rendszerek. Rengeteg demokrácia volt korábban is, de azok nem voltak ilyenek. Pl. az 1800-as években teljesen normális volt a demokrácia meg a rabszolgatartás kombinációja. Vagy épp az ókorban is sok demokratikus állam volt, de nem voltak liberálisak. A liberális demokrácia arra a tipikus rendszerre utal, arra ami most létezik Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, illetve kisebb mértékben Kelet-Európában és egyes Dél-Amerikai államokban.

Az illiberális demokrácia azt jelenti, hogy továbbra is demokrácia, de nem az a típusa, amit az előbb leírtam. Nyilván mivel mondjuk 1800-ban nem volt liberális demokrácia, akkoriban senki nem határozta meg magát ezzel szemben, nem neveztek semmit illiberálisnak. Vagyis az illiberális demokrácia olyan modern kori demokráciát jelent, ami a liberális demokráciákkal szemben határozza meg magát.

A diktatúra természetéből fakadóan nem lehet liberális, az illiberális jelzővel ellátni pedig tautológia, úgyhogy ilyesmit nem szokás mondani.

A demokrácia csak annyit jelent, hogy a többség akarata érvényesül.

A liberalizmusnak van egy fontos tulajdonsága, mégpedig az, hogy a többség akarata sem nyomhat el egy kisebbséget, mindenkinek vannak emberi jogai. Pl. nem lehet olyat megszavazni, pedig teljesen demokratikus, hogy xy csoportot végezzük ki. Vagy egy életszerűbb példa, hogy valakit üldöztessünk a szexuális beállítottságáért.

A liberalizmust sokan félreértik, túl sokat képzelnek bele, pedig csak ennyiről van szó.

A liberális szó mindössze annyit jelent, hogy szabad. A szabadság pedig az egyén elidegeníthetetlennek tartott szabadságjogaira utal.

Személyes szabadságjogok például:

- a szabad költözködési jog (jobbágyok röghözkötésének eltörlése),

- szólás és véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság (cenzúra eltörlése)

- lelkiismereti- és vallásszabadság

- gyülekezési és egyesülési szabadság

- oktatási szabadság (mindenki azt tanul és azt tanít amit szeretne)

- hivatásválasztási szabadság (bárki lehet művész, tudós, politikus, orvos, tanár, mérnök vagy bármi)

- a szexuális élet szabadsága (nagykorú személyek önrendelkezési joga, hogy egymással hogyan létesítenek szexuális kapcsolatokat, azt más személyek vagy a társadalom nem korlátozhatja)

Általános alapelv, hogy az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza.

A demokrácia a nép vagyis a démosz hatalmát jelenti, tehát, hogy maga a népesség dönthet saját sorsáról, nem fölérendelt uralkodó vagy kiváltságos csoport.

Ha az emberek személyes szabadságjogai sérülnek, akkor ott valódi demokráciáról nem beszélhetünk, hiszen a szabadságjogaiban korlátozott emberek hatalmukkal nem tudnak élni. A valódi demokrácia tehát csak szabad vagyis liberális lehet.

A liberális ellentéte az illiberális, a demokrácia ellentéte a diktatúra. Az illiberális demokrácia vagy a liberális diktatúra egyaránt oximoron, belső önellentmondás. A diktatúra lényegéből fakadóan illiberális, a demokrácia pedig lényegéből fakadóan liberális.

Önmagában a többségi alapú választási rendszer működtetése nem jelent demokráciát vagyis néphatalmat. Attól, hogy 4 vagy 5 évente többségi alapon választhatunk diktátort az még nem demokrácia, hanem demokratikus úton létrehozott diktatúra. Adolf Hitlert is demokratikusan választották meg. A demokrácia nem a hatalom megszerzésének módjáról, hanem a hatalomgyakorlás módjáról szól. Demokrácia ott van ahol szabadság van, ahol jogállamiság van, ahol a hatalmi ágak szét vannak választva, ahol működik a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszere, ahol nincs lehetőség az önkény semmilyen formájára.

Az illiberális köztársaságokban (Kazahsztán, Oroszország, Törökország, Belorusszia) vannak többségi választások, de a szabadságjogok sérülése miatt valódi (tehát liberális) demokrácia nincs. Ezeket féldiktatúráknak, diktatúráknak, sérült vagy fenyegetett demokráciáknak, illiberális vagy tekintélyelvű államoknak tekintjük.

Nyilván ebben fokozati sorok állíthatók fel.

1. Ha valahol a demokratikusan megszerzett államhatalom döntő dominanciát szerez a sajtó és a véleményformáló eszközök felett, akkor ott a nép tájékozódása, tájékoztatása, tájékozottsága korlátozott, a közvélemény manipulálható így a demokrácia működésképtelen mégha időnként vannak is választások vagy népszavazások. Ez a sérült vagy fenyegetett demokrácia.

- Ha valahol a választások lebonyolítása a korábban megszerzett államhatalom birtokosainak a kezébe kerül és a valós társadalmi kontroll megszűnik vagy tettetetté válik, akkor ott féldiktatúráról beszélhetünk.

- Ha a tömegtájékoztatás és a választások-népszavazások lebonyolítása is az korábban megszerzett államhatalom birtokosainak a kezébe kerül és a személyes szabadságjogokat is korlátozzák (például terrorveszélyre vagy államérdekre vagy rendkívüli helyzetre hivatkozva nem lehet szabadon ki- vagy betelepülni, véleményt nyilvánítani, pártot vagy egyesületet alapítani, vallást gyakorolni stb) akkor ott már valódi diktatúráról van szó, ahol a demokrácia látszattá silányul.