Szerintetek mennyire lenne sikeres egy párt Magyarországon az alábbi programmal?

"Az állami szociális hálót pedig hosszútávon lehetetlen fenntartani. Magyarország nem Svédország. Azok az emberek, akik potenciálisan meghalnának a szociális háló FOKOZATOS leépítésétől, azok így is úgy is meghalnának annak közeli összeomlásától."

Akkor magyarázd el azt is az "elitnek",hogy ez itt Magyarország,nem Svédország,hogy havi több milliós fizetéseket vágjanak hozzá emberekhez!

Az a baj,hogy a kelet-európai elit is olyan luxusban akar élni,mint a nyugati országok elitje.

De ha meg a "gyengék"elpusztulnak,az jó lenne,tényelegesen?

Jó lenne,ha csak "erősek" lennének?

Akkor kinyírnák egymást...

Én liberális vagyok és nem támogatok egy ilyen rendszert.

Pont az ellenkezőjére lenne szükség.

Csökkenteni a társadalmi különbségeket.

A társadalomban nem egyformák az emberek,és ez így van jól.

Ha csak az alfák maradnak fenn,akkor káosz lesz a földön.

Vagy kiből fogod a profitot kitermelni?

Ha nincsenek szegények,a gazdag sem lesz tovább gazdag...

Én nem akarok egy olyan világban élni,ahol az emberek a profitért ölik egymást.

Ha nincs állam,ami védje a gyengéket(akik mellesleg a profitmániások rabszolgái).

Amúgy ha csak alfák maradnának kezdődne a folyamat elölről,és megint lennének gyengék,akik nem tudnának alkalmazkodni a versenyere épülő világhoz.

Amúgy ezért is ilyen sok a beteg ember a világon.

Mert a stressz tönrevágja őket,amit a kapitalizmusnak köszönhetnek.

Én a szociális piacgazdaságot tartanám helyesnek.

Nem jók a szélsőségek.

Sem a teljes egyenlőség,de a totális szabad kapitalizmus is egy zsákutca.

Pont ezért omlik össze az egész rendszer,mert még most sem elég szociális a rendszer.

Lásd nyugatom pl progresszív adózás van,mégis évről évre gazdagodnak a gazdagok és egyre többen szegényednek el.

Ez azért van,mert túl szabad a piacgazdaság.

Ez volt a szorgalmi beadandó a Corvinuson?:)

Egyébként, mint tulajdonképpen mindegyik elgondolás itt, az oldalon, úgy ez is azzal a hibával létezik együtt, hogy a "mit" és nem a "hogyan" kérdését fogalmazza meg. Hiába kelt szakmaibb látszatot a tudományosnak ható szavak beillesztésével.

Számomra az állam létjogosultsága a gondoskodó szerepből ered. Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy ki-ki gondoskodjon a maga boldogulásáról, mondván, el tudja látni maga jövőjének biztosítását. Nem minden emberben van meg erre a képesség, nem számolhatunk minden emberben ezzel a készséggel. Szükség van a jól felépített szociális hálóra.

"Az embernek nem morális kötelezettsége mások megsegítése, a szolidaritás. Ehelyett a jótékonyságnak csak is kizárólag egyéni megfontolás és lelkiismeret lehetnek az alapjai."

- De, kötelessége. Mert ez emelte ki az embert mások közül, és minden sikeres fajnak az élővilágban ez a kulcs az előbbrejutáshoz. Hogy nem egyének szintjén gondolkodunk, hanem homogén entitásként. Ez az, amiért képes egy példány saját életét veszélybe sodorni azért, hogy egy fiatalabbat, egy gyermeket megóvjon.

Ez az, amiért képesek vagyunk űrrakétát építeni. És mert vannak s**gfejek, akik úgy vélekednek, "én aztán nem fizetek TB-t más ingyenélősködéséért", majd becsapják az ajtót, muszáj erre kényszeríteni őt is, és a szomszédját is, mert akkor, amikor elcsapja a villamos ezt a s**gfejet, vagy leukémiás lesz a talán még őszámára sem közömbös anyja, az ő megtakarítása kevés lenne önmagában a kezeléséhez. Viszont a sokaké - amibe ő csak csekély részt adott bele - összetevődve már elég. Ekkor nyer jogosultságot mindez a rendszer Én pedig ezért a s**gfejért is sajnálatot, és felelősséget érzek. Hogy a mindenkitől való elzárkózásában végül ne magára hozzon bajt.

"Miért lenne egy egész életében segélyeken élő jogosult bárminemű ellátásra?"

- Nem fogadom el egy életen át tartó etetését olyanoknak, akiknek semmi inditatásuk nincs az önállóságra. A segély nem ellátás, hanem segítség. Ebben egyetértünk.

"Senki nem tesz soha semmit csupán az "emberiségért". Mindenki akar valamit elérni. Legyen az hírnév, pénz, boldogság, stb. Az emberiség csupán egy flancos ürügy, amivel lehet takargatni az egyébként valamiért nem felvállalható természetes egoizmusát az embernek."

- Ezzel nem értek egyet. Úgy hiszem, talán saját ilyenben való gondolkodásod miatti bűntudatodat akarod azon a módon kiölni, hogy ezt a tulajdonságot másokra is, általánosságban véve átruházod. Igen, nyilván annyi filantróp személy él a világban, ahány annak gondolja magát, és nem is feltétlenül azok, akik ezt gondolják magukról. Viszont nem valós az az állítás, hogy a mindenkiben természetesen jelenlévő egoizmus ne lenne túlnőhető, elfedhető bizonyos körülmények elé állítva.

De mondok egy példát. Amikor valaki a saját életének feláldozásával más életet ment, az nem önzetlen szeretet? Egy ilyenképpen meghaltat miként lehet ezért honorálni? Számít egy már nem élőnek, hogy ezt követően milyen véleménnyel vannak róla? Befolyásol ez bármit is ténylegesen őt véve, rá értve? Boldogabb lesz emiatt? Nem, hiszen a halállal megszűnnek a gondolatok és az érzelmek is.

Egy tényleges esetet mondok. Egy reggeli rádiós műsorban hangzott el, miszerint egy fiú elveszítette mindkét lábát (és talán egy karját is?), ezért speciális autója van, amit elloptak. Értékesíteni nem lehet, számára viszont nélkülözhetetlen, és kéri, hogy bármilyen módon, de juttassák vissza hozzá. Nem is ez a lényeg. Hanem hogy hogyan veszítette el a végtagjait. Egy lány, aki számára teljesen ismeretlen idegen volt, öngyilkos akart lenni a vonatsíneken. Ő kitaszította onnan, de őt elcsapta a vonat. Szerinted abban a pár ezredmásodpercben, amíg a döntés megszületett, gondolt arra, hogy esetleg pénzt kínál fel ezért neki a lány családja, netán majd az önfeláldozást látva lefekszik vele, vagy a másnapi híradóban láthatja a hőstettét? Biztos vagyok benne, hogy nem. Csak arra, hogy ott egy élet, ami veszélybe került, és meg kell mentenie, mert egyedül ő tud ilyet tenni ott.

Miért van az, hogy képesek vagyunk egy bogarat körülményeskedően kidobni a házból, és nem agyonnyomni?

Azért, mert az IQ-nk semmilyen más fajhoz sem hasonlítható megnövekedésével az EQ-nk, az érzelmi intelligenciánk is megnőtt. Igen, az ember a legelsődlegesebb okozója rengeteg állatfaj jelenben történő kipusztulásának, vagy mi tettük veszélyeztetetté a jövőjüket. De amiért az ember a legbámulatosabb számomra, az az, hogy ugyanakkor semmilyen más fáj sem tesz annyit azért, hogy ezek a fajok megmaradjanak.

Csak az ember, és a hozzá értelmében legközelebb álló bonobó majom képes egy nem saját fajába tartozó egyed iránt szánalmat érezni. Mondok egy konkrét példát. Egy természetkutató tanúja volt annak, ahogyan egy bonobó rálelt egy elpusztult madárra, felemelte, felmászott vele a fára, szétfeszítette annak szárnyait, majd elengedte. Ez két dolgot mutat. Egyfelől azt, hogy tudta, nem egy fajtársáról van szó, hiszen egy bonobón ezzel a módszerrel nem tudott volna segíteni, másfelől az intelligenciáját a helyzet felismerésére, mert értette, hogy a madár repül, és függetlenül attól, hogy elpusztult már, ez egy logikailag értelmes levezetése volt a segítségnyújtásnak.

Ezt az élet semmilyen más megjelenési formájánál nem tapasztalni, csak az embernél, és a hozzá közel eső emberszabású főemlősnél.

Más állatfajok esetén csak egyéni megnyilvánulásban, egyes példányokra vetítve igaz, például egy kiképzett vakvezetőkutyára, vagy egy tanított delfinre. De ezek is kimagaslóan intelligensek, ami előfeltétel. Viszont az ember ennél is több, mert nem tanulás útján, és nem csupán egy-egy másik példányhoz ragaszkodva, hanem általános értelemben ilyen.