Vannak itt olyan NEM jobbikosok, akik büszkék arra, hogy magyarok? Akik igazán úgy gondolják, hogy milyen jó is az, hogy magyarnak születtek és nem mondjuk amerikainak? .

Csak azért áll távol mert beveszitek a ballibsi cumit :)

Ez való nektek:

*****

A Jobbikkal nem az a baj, hogy erős a nemzeti öntudata, hanem hogy a programja egy kalap ...

szerinted... megtudod fogalmazni mi nem tetszik?

Szóval elhibázott tervek sorozatát tartalmazza.

biiiztóóóós?

Ezért nem szavazok rájuk.

ez meg már a te bajod

Egyébként büszke vagyok a hazámra és úgy élek, hogy a hazám is büszke lehessen rám. Például ezért nem szavazok látszatpártokra demagóg programokkal.

büszkék vagyunk rád :)

Sosem jártam külföldön,sosem dolgoztam külföldön,nem is áll szándékomban.

Mindem évben bőgök,ha márc. 15-én meghallom a Talpra magyart.

Nem vagyok elégedetlen,nicsenek a helyzetemhez képest irreális vágyaim.Pl egyiptomi utazás,vagy egy új BMW.

SOHA nem mondom,hogy sz@r ez az ország,kár,hogy magyarnak születtem!!

Ez a hazám,itt próbálok a lehetőségekhez képest boldogan élni!

A családom,és az én döntéshozói szabadságonról semmilyen anyagi haszon,vagy jobb boldogulás kedvéért nem vagyok hajlandó lemondani!

(egy nem jobbos)

Nem az én érdemem,hogy magyarnak születtem,ezért nem is lehetek erre büszke.Csak arra lehet büszke mindenki, amit saját maga ér el,tesz vagy nem tesz.

Nem hangoztatni kell a magyarságunkat,hanem úgy élni,viselkedni,hogy más ne mondhasson a magyarokról rosszat.Az öndicséret büdös, a szólás szerint.

Büszke vagyok a magyarságomra,ha egy magyar valamilyen kiemelkedő teljesítményt nyújt,élsportoló,feltalál valamit stb.

Szégyenlem viszont,amikor valaki a világ előtt viselkedésével,beszédével lejáratja az országot.

Külföldön vagy előttük úgy viselkedem,hogy jó véleményük legyen a magyarokról,de itthon nem foglalkozom ezzel nap mint nap.

És soha nem hagynám el a hazámat." Itt élned és halnod kell!"

Nem vagyok Jobbikos, és szeretek magyar lenni :) Nem azt mondom, hogy büszke vagyok, hiszen nem az én érdemem, hogy ide születtem. Büszke csak arra lehetek, amit magamnak köszönhetek szerintem. Pl. büszke lehetek a nyelvvizsgámra, vagy a gyerekemre, vagy a főztömre, vagy ilyenek. A magyarságomra nem büszke vagyok, hanem egyszerűen ez olyan magától értetődően az életem része. Ez nekem olyan dolog, hogy jártam már pár országban, sokszor néztem irigykedve azt, ami ott jobb, modernebb, vagy épp hogy megőrizték jobban a szép, régi dolgokat, vagy hogy máshol kicsit másabbak az emberek, de mégis, azzal együtt, hogy tudom, hogy itthon mi minden van, ami nem annyira szuper, azért csak itt tudom magam otthonérezni, és annyi számomra kedves dolog van az országban, hogy ez ellensúlyozza azt, ami nem tetszik. De még ami nem tetszik, az is olyan dolog, amiből azt érzem, hogy itthon vagyok.

Szeretem a szép tájainkat (jobban kéne rájuk vigyázni), szeretem a népzenénket, a magyar nyelvet, ami csodálatos és fantasztikus, a magyar irodalmat, meg még nagyon sok mindent. Ezek nekem olyan dolgok, mint az, hogy levegőt veszek, teljesen természetes és nem is tudom elképzelni, hogy ezek ne tartozzanak hozzá az életemhez.

Nocsak, az elején pont azt írtam, amit az előttem író :)

Utolsó voltam

Jó esetben az ember azért büszke a nemzetiségére, mert van rá oka/alapja. Franciáknál vagy amerikaiaknál pl. tök egyértelmű a dolog, bőven van mire büszkének lenniük. Rossz esetben viszont az ember csak azért büszke a nemzetiségére, mert bár kicsi, sárga és savanyú, de az övé. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez inkább a keleti blokkban jellemző, inkluzíve Magyarország.

Igen, voltak nagy feltalálóink (túlnyomórészt zsidók... amivel nekem semmi bajom egyébként, csak a zsidózók kedvéért jegyeztem meg), de már egy jó ideje nem nagyon van utánpótlás belőlük. Igen, volt egy Aranycsapat, de ugye tudjuk, azóta hogy áll a magyar foci. Igen, voltak forradalmak, el is buktuk mindet, de azért büszkék vagyunk azokra is. Szóval volt, volt, volt, volt... de mi VAN, kérdem én? Kb. az egyetlen, a jelenbe is kinyúló érdemünk, hogy a mai napig fennmaradtunk és megmaradtunk annak ellenére is, hogy olyan történelmünk volt, amilyen. Ez mondjuk kétségkívül nagy eredmény, de önmagában erre nemzeti büszkeséget alapozni, az csak alig egy-két fokkal jobb annál, amire szlovákék alapoznak, hogy ti. ők nem magyarok.

Szóval igazuk van azoknak, akik jelezték itt már a korábbiakban is, hogy arra lehet büszke az ember, amit ténylegesen elér és megvalósít - és ez a nemzetiségre kiterjesztve is igaz. A nemzeti büszkeség, ha hiszitek, ha nem, megjön magától, amint elkészül hozzá az alap. Amíg viszont nincs alap, addig azon sincs mit csodálkozni, ha nemzeti büszkeség sincs. Ennyi.