Hogy lehet, hogy régen a tehetség számított a politikában és nem a barátság?

Akkoriban nem volt ekkora pénzközpontúság, mint most.

Manapság minden a kapcsolatokról és a pénztől szól.

De, nem muszáj a politikáig elmenni, nézz körül a nagyobb cégeknél.Ott ugyanez megy.

Kedves #3-as, ez a legújabb kutatások fényében hamis beállítás, mert állítólag csak kölcsönvette, ami az akkori szabályokkal nem volt ellentétes.

Ugyanakkor az igaz, hogy a kormányba akkoriban csak főrendek, de legalább is nemesi címmel rendelkezők lehettek, akiknek a hátterében ott voltak a mindennapi betevő és egyebek biztosítására alkalmas birtokok, gyárak, manufaktúrák, bányák stb. Azon kívül a választójog is erősen korlátozott volt. Szóval egy kőbányában dolgozó munkás gyerekéből nem lehetett miniszterelnök, még ha főúri támogatói pénzén jurátus is lett belőle.

Ajánlom figyelmedbe (nekünk még kötelező olvasmány volt...)

[link]

Én azért nem nézném annyira idillikusnak a XIX. századi helyzetet, mert pont hogy régen nem számított a tehetség, hanem elég sokáig nepotizmus volt (feudális jellegű társadalmakban alapvető volt a nepotizmus). Igazából 1848-49 után is maradtak feudális maradványok, vagy inkább szemléletek a magyar társadalom felsőbb rétegében, így többek között a nepotizmus is eléggé divatozó jelenség volt egészen 1945-ig. Előttem valaki belinkelte a Rokonok című regényt, de lehetne akár a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényt is mondani.

Egyébként 1848-ban, az első felelős magyar kormányba direkt úgy választották a kormánytagokat, hogy minden politikai oldalt reprezentáljon legalább egy politikus. Battyány, Kossuth, Deák, Szemere liberálisok voltak, Mészáros Lázár ezredes, majd később tábornok sima katona volt (tehát politikailag semleges), Eötvös centralista, Széchenyi pedig Széchenyi volt (:D), Eszterházy pedig udvarhű arisztokrata.

Ezzel akarták kifejezni a nemzet egységét, hogy egy konszenzusos kormány jött létre. Széchenyit pedig nem lehetett ebből kihagyni, hiszen ő óriási jelentőségű figura volt. És egyébként tényleg értett a közlekedésügyhöz, hiszen a reformkorban számos olyan intézkedés kötődik a nevéhez, ami ezt reformálta meg, tehát a folyók szabályozása, a vasúti tervek, a hidak ugyebár... Szóval a posztra egy nagy tekintélyű és hozzáértő személy kellett, és ez Széchenyi volt.