A Dávid Ibolya féle különcködésről (ami miatt annak idején simán nyert az MSZP) és a mostani "népszerűségéről"mit gondoltok?

Annak idején, 2001 körül Ibolya megpróbálta a külön utas politikát ezzel a "Béke-Jobb" kezdeményezéssel, de Orbán mondta neki, hogy inkább nem kelle, úgyhogy 2002-ben közös listát állítottak és vesztettek. Ibolya féltette a pártot, hogy a Fidesz bedarálja (egyébként nem alaptalanul, mert a Fidesz-statégiájában tényleg írnak arról, hogy az egyetlen konzervatív jobboldali párt kívánnak lenni a magyar politikai életben), ezért eltávolodott Viktortól és a "konstruktív ellenzék" szerepkörében tetszelgett. 2004-ben pedig önállóan állítottak listát az EP választásokon (ez nem volt annyira kockázatos kísérlet a számukra, mert nem volt nagy a tét) és be is kerültek. Ezen Ibolya felbátorodott, hogy akár 15%-ot is összeszed, ha azzal kampányol, hogy a "két Dávid / mamut / dinoszaurusz" között ők a higgadt erő, amelynek nincsenek korrupciós ügyei. Kidolgozták a "tiszta kezek programját" és azt hirdették, hogy ők az igaz konzervatívok, míg Orbánék sokkal inkább baloldaliak (ebben van is némi igazság). Itt mentek először nyíltan szembe Viktorékkal, mert tőlük kellett a leginkább megkülönböztetniük magukat. Ezután lette a Somogyi Zoltán által vezetett és részben tulajdonolt Political Capital a párt főtanácsadója. Az a Political Capital, aki az SzDSz-t is marketingelte. (Marketingszakmai szempontból szerintem jó munkát végeztek.) Aztán nekiindultak a 2006-os választási kampánynak, csakhogy sehol semmi pénz, a párttagság jelentős része idősödő nem túl aggilis emberekből állt. (Aki élt és mozgott, az jószerével átállt a Fideszhez.) A párt egy nagyon jól felépített médiahack lett, de nem több. Hiányzott alóla a szervezet, a régi szervezet meg nem volt sem lelkes, sem mobilizálható. Nagyon kellett a pénz és a kopogtatók sem jöttek (leginkább logisztikai okokból), de aztán egy kopogtató mégis jött, a tisztelet társaságából Schmuck Andor és felajánlotta az együttműködést. A TT. rendezvényei hirtelen MDF pártrendezvények lettek. Ahol korábban két Fásy Ádám szám között az MSzp-nek, ezután az MDF-nek a szekerét húzták. Az MSzP ezúttal pedig nemcsak a szadeszt, de Ibolyáékat is kisegítette kopogtatókkal. Ibolyának csak nyomnia kellett a szöveget a Fidesz baloldaliságáról meg a nagy pártok csúfságáról és arról, hogy mindkét népvezértől (O. és Gy.) egyformán elhatárolódnak, de persze Fletó hitelességét egy percig sem volták kétségbe. Mindezt a Normális Magyarországért Program nevű kampányanyagukkal és sokakat megvettek vele. Ráadásul tény, hogy 2004-ben ők voltak az egyetlen olyan parlamenti párt, amely nem szavazta meg a 2X100 napos programot. A Fidesz az első 100napos programra még igennel szavazott.

Aztán az öszödi beszéd után, mikor hirtelen mindenki aki középen állt Orbán felé húzódott, Ibolyáék nem követhették őket, mert a "kenyéradó gazdáikkal" nem akartak ujjat húzni, Orbán meg kb. rendesen haragudott rájuk. Ezzel viszont a párt a maradék támogatóit és a hitelességét is elveszítette (az öszödi beszéd után azt mondani, hogy Gy. és O. ugyanúgy szégyelheti magát elég nevetséges volt), a párton belül lázongtak azok, akik már eddig sem értettek egyet a Dávid Ibolya-féle irányvonallal. Megkezdődtek a kizárások. A népszavazáson támogatták a kórházprivatizációt, aztán a kisebbségi kormány idején hol az SzDSz, hol az MDF biztosította tvjavaslatok elfogadásához szükséges parlamenti többséget(szigúan elvek mentén:)). Most meg az SzDSz romjaira támaszkodva egy volt MSzP-s miniszterrel az oldalukon indulnak neki a választásoknak.

Csak azért írtam meg ilyen hosszan, hogy lásd, nem csak Ibolyán múlott, hogy nem indult együtt a Fidesszel és, ha így lett volna sem biztos a győzelem. Ha úgy tetszik Ibolya a körülmények áldozata lett, de ezért nem kell őt sajnálni, egyrészt azért, mert ezeket a körülményeket részben maga idézte elő, részben pedig azért nem, mert csak az válik a körülmények áldozatává aki hagyja magát. Még kihúzta a párt plusz 8 vagy 12 évig, szerintem nem érte meg. Jobb békessegben kimúlni hamar, mint sokáig vergődni és méltatlanul, a méltóságból teljesen kivetkőzve kimúlni.