Miért költünk évente 4-5000 e milliárdod nyugdíjasokra míg az oktatásra alig?

Én nem feszítenék ellentétet a nyugdíjas és a fiatal közé, először is, mert amíg nyugaton remekül működik az öngondoskodás és a magánnyugdíjpénztár, egyrészt ugye van miből, másrészt az állam is ezt támogatja, addig errefelé egy fiatal még a jelenlegi bérének a duplájából sem feltétlen tudna annyit öregkorára félrerakni, mint nyugaton. Akik ma nyugdíjasok, azok ledolgoztak egy életet, keményen fizették a nyugdíjjárulékot ők is, és most tulajdonképpen ezt kapják vissza. Akkor még ez volt az egyetlen lehetőségük. Nem kellett volna a magánnyugdíjpénztárakat kicsinálni, és akkor a mostani fiatalok nyugdíjas korára már beállt volna egy egészségesebb rendszer.

Normális nyugdíjas nem elissza a pénzét, hanem az unokájára költi. Mifelénk ez a szokás.

Egyébiránt mi pl. jóval többet keresünk, mint a szüleink nyugdíja. Így mi támogatjuk őket, ha szükségük van valamire. Persze, aki úgy gondolkozik, hogy minek az öreg, már semmire sem jó, az arra is gondoljon, hogy lesz még ő is öreg. Ráadásul, ha a nyugdíj csak vegetálásra elég, a fiatal meg jól keres, annak erkölcsi kötelessége segíteni a szüleit, nagyszüleit. Szóval normális családban nagy anyagi változást nem hoz a pénz másfajta elosztása.

Elvándorlás pedig a munkanélküliség miatt van, nem a nyugdíjak vagy az oktatás miatt. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

"az átlag szolgálati idő 36 év:) amiből egy jelentős rész jutott a jó öreg socializmusban. Szóval nem dolgoztak le egy életet."

Ez azt jelenti, hogy "a jó öreg socializmusban" nem dolgoztak...Akkor miért nem maradtunk benne, ha úgy is meg lehetett élni?...

Azt nem szabad elfelejteni, hogy a nyugdíjasok nagy többsége a munkás életének jelentősebbik felét még a szocializmusban töltötte. Ott lényegében senki nem kapott akkora bért, hogy abból lehetősége lett volna előtakarékoskodni a nyugdíjára. Nyugaton azért alacsonyabbak a nyugdíjak, mert nagyon régóta nagyon sok lehetőség van az előtakarékosságra, és ez része is a gondolkodásnak. A szocializmus alatt nemcsak hogy anyagi lehetőség nem nagyon volt az előtakarékosságra (bár persze lehetett takarékbetéted meg ilyesmi), de ez egyáltalán nem is volt a közgondolkodás része, hiszen a képlet egyértelmű volt: nem kapsz sok bért, de egy csomó minden cserébe ingyen van, és idős korodban nyugdíjat kapsz.

Ezt csak úgy lehet igazságosan kivezetni, ha fokozatosan szoknak rá az emberek a nyugdíjtakarékosságra. Nem lehet azt mondani, hogy "oké, nem forszíroztuk, hogy takarékoskodj, nyugdíjat ígértünk, hát bocsi, szívás".

A másik dolog, hogy a "van háza" stb. hozzááláás is megtévesztő, mert azért egy háznak ugye rezsije is van. Gyógyszereket kell kiváltani (mondjuk egyet vérnyomásra, egyet cukorra, egyet meg valami harmadik betegségre - ez azért nem irreális) ami nem ritkán havonta eléri a 20-30ezret (vagy többet is). Szóval 60ezres nyugdíjból nem lehet gyógyszer+rezsi+kaja kiadást fedezni.

Az oktatásra persze lehetne fordítani a nyugdíjakon megspórolt pénzt, de amíg annak bérekben mérhető eredménye lesz, az legkevesebb 10-15 év. Addig ki fogja eltartani a nyugdíjasokat? A gyermekeknek most már alkotmányos kötelessége gondoskodni az idős szüleikről (bár ezt nagyon nem részletezik), tehát akkor a többet ezután sem kereső munkavállalókra fog nagyobb teher hárulni.

És persze a nyugdíjasok a mostaninál még jobban arra kényszerülnének, hogy feléljék mindazt, amit máskülönben egyszer majd örökségül hagynának az utódaikra. Ez nemcsak azért lenne gáz, mert a most keveset kereső, félretenni alig tudó munkavállaló nem fog örökölni semmit, hanem mert pl. a sok piacra dobott családi háztól megint bezuhanhatnának az árak a lakáspiacon.

Szóval, egy reális forgatókönyv: anya/anyós eladja a szülői házat, a ház árából beköltözik egy otthonba, a csökkentett nyugdíja persze nem lenne elegendő a havi fedezetre, tehát a gyereke alkotmányos kötelessége lenne kiegészíteni azt, és a ezek után az egyetlen öröksége a családi fényképalbum lenne.

De persze a gyereke minőségi oktatásban részesülhetne, és remény lenne arra, hogy tudja majd támogatni őt nyugdíjas éveiben. Hacsak ki nem vándorol, mert állandóan azt hallja otthon, hogy itt szar élni. (Aztán majd kintről panaszkodik haza, hogy de jó nektek otthon kedves szüleim, mert nem kell egy házat fenntartani, csak a hőszigetelt panel rezsijét fizetni. Bezzeg nekünk milyen nehéz...)

Gondolom, hogy ne haljanak éhez az öregek, de nyugi, ennek hamarosan vége lesz (mi már nem kapunk kb. semmit)

Inkább úgy tenném fel a kérdést, mi a bánatnak költünk baromságokra milliárdokat és miért tesszük tönkre szándékosan az oktatást (költői kérdés: aki gondolkodik annak kb. vannak ötletei), miért hagyjuk lerohadni az egészségügyet?

Annak, aki szerint Magyarországon dőzsölnek a nyugdíjasok, csak annyit, hogy anyám utolsó nyugdíja 82 ezer forint volt. 14 éves kora óta dolgozott, csakhát ebből kevés évet volt ugye befektetési bankár. Ha nem vagyunk mi, a családja, emberhez méltó életre nem futotta volna belőle. Sokan vannak ilyenek. Meg biztos olyanok is, akiknek a jövedelméhez (a mi jövedelmünkhöz? a nemzeti összejövedelemhez? ???) viszonyítva baromi magas nyugdíja van, de a legtöbb nyugdíjas nem dőzsöl ám, emberek!