Milyen volt régen a kommunizmus?

A magántulajdont korlátozták. 1 házad (lakásod), 1 nyaralód, 1 autód lehetett.

Voltak akik trükköztek ezzel is. Elváltak (ismertem ilyet), a gyerekük, de akár strómanok nevére írattak ingatlant.

Egyszerűsítve: a munkásosztálynak nem is kellett több,mert nem is tellett volna rá. Viszont volt munka mindenkinek, ebből kifolyólag volt mit enni, lakást, házat tudtál venni, minden nyáron nyaralni mentünk.

A középosztálytól felfelé más volt a helyzet, a pártarisztokrácia, és egyéb vezetők (TSZ elnökök, vállalati igazgatók,stb.) joggal érezték úgy, hogy szűk a kabát. Anyagi helyzetük engedte volna,de mégis csak 2 évente mehettek nyugatra nyaralni. Ha ez eszembe jut mindig megkönnyezem sanyarú sorsukat.

Hosszas nélkülözés után ezek az emberek kivívták a szabadságot, egy tál lencséért privatizálták a közvagyont, pártokba tömörültek: ki jobbra, ki balra, s most úgy szidják egymást, mintha nem egy tálból cseresznyéztek volna évtizedekig. Az MSZMP-nek (Magyar Szocialista Munkáspárt)800000 tagja volt a '80-as években.

Én nem. Igaz csak 40 éves vagyok, de nem voltam tagja a KISZ-nek sem(Kommunista Ifjúsági Szövetség), mert nem volt muszáj (ellenben miniszterelnökünk a középiskolában KISZ-titkár volt- őt biztos kényszerítették. Szegény. Áldozat. Na tessék, megint sírok...)

A MAGYAR ÚTTÖRŐSZÖVETSÉG-ben viszont komoly politikai szerepet vállaltam. 14 éves koromig én voltam a Mókus őrs (vagy a franc tudja hogy hívták- esküszöm nem emlékszem (könnycsepp)) nótafája (FÚJ! A diktatúra ellenére még volt kedvem énekelni), majd - karrierem csúcsán - őrsvezető helyettes (mert annak SEMMI funkciója nem volt :-)

Mea culpa! Mea maxima culpa!

Ja, és nem volt kommunizmus. (Osztályok nélküli társadalom, melyben mindenki képessége szerint dolgozik, és szükségletei szerint kap érte juttatást.)

Még szocializmus (a termelő eszközök a dolgozók tulajdonában) sem, hacsak az államkapitalizmust (a termelőeszközök az állam tulajdonában) nem nevezzük annak.

Egyébként szerintem te a szocializmust építő Magyarországra kérdeztél rá. Én csak a '70-es és '80-as évekről tudok nyilatkozni.

ÁVH-sokról nem volt tudomásom. A félelem annyiból állt, hogy benne volt a köztudatban, hogy nem szabad szidni a rendszert nyilvánosan, mert akkor elvisznek a rendőrök. Az iskolában pl. dicsérni kellett a szocializmust. Ez volt az elvárás. Cserébe mindenkinek volt munkája, és senki nem éhezett, tele volt a hűtő Épp elfogyott a pénz a hó végére, de így eléldegélt mindenki.

Röpke 4 évvel a kérdés feltevése után kommentelek :P De hát most találtam meg. :DD

Szóval, igen egyénkérdése. Akik módosabbak voltak, azoknak éden volt, mert "mindent" megkapott, amit akart. Aki viszont egy szegény családban élt az már szenvedett, más volt a helyzet.