Mi a véleményetek a Horthy-korszakról, és magáról Horthy Miklósról?
arról pedig h önként és dalolva üzentünk hadat a SZU-nak álljanak itt a kormányzó saját szavai:
Helyzetünk ugyanolyan volt, mint Romániáé. Ezt Grigore
Gafenru, az akkori moszkvai román követ olyan tömör és találószavakkal
ecseteli:
„A Reich és a Szovjetunió között bekövetkezett szakítás
magával rántotta a háborúba Olaszországot, Romániát,
Magyarországot, Szlovákiát és Finnországot
a szovjettel szemben. Németországnak sikerült, hogy
azokra a népekre, melyeket nyomása alatt tartott, rákényszerítse
akaratát: az egyiket belehajtotta a háborúba,
a másikra ráeroszakolta, hogy szolidaritását
valamilyen tettel tanúsítsa. Részvételük a háborúban
olyan szükségszeruség következménye volt, melynek
hatása alól egyikük sem vonhatta ki magát.
A megszállott országok Európa új urának megfizették
a maguk véradóját. A ‘szövetségeseknek’ ez a
résztvétele egyébként elovigyázatossági intézkedés
volt, nehogy a világra Hitler által rászabadított pusztító
viharban ugyanúgy megsemmisüljenek, mint Lengyelország,
Csehszlovákia és Jugoszlávia eltuntek
egymás után. A németek oldalán való hadbalépés
annyit jelentett, hogy az illeto állam fennmaradása
érdekében megfizette a biztosítási díjat. Beletörodés
volt a segédcsapatok hajtóereje. Semmivel sem lelkesültek
jobban, – int azok a kis német fejedelmek, akik
egykor Napoleont Oroszországba követték. Azok is,
ezek is egyaránt tudták, hogy a gyozelem nem az o
gyozelmük és hogy a „nagy hadsereg” válogatott
csapatainak csak egyetlen kiváltságában osztozkodhatnak:
a hosi halál dicsoségében.”
Mi, amennyire csak lehetett, eddig kivontuk magunkat a
Hitler által óhajtott korlátlan szövetség megkötése alól és még
1941. június 22-e után is ennek a politikánknak folytatására
tettünk kísérletet. Közvetlenül a német támadás megkezdése
után ismét kaptam olyan levelet Hitlertol, amilyent az ember
237
kelletlen érzéssel, vonakodva bont fel. Azt kívánta, hogy
üzenjünk hadat a Szovjetuniónak. Az elso minisztertanácson,
mely errol tárgyalt, Bárdossy miniszterelnök még a diplomáciai
összeköttetés megszakítására sem volt hajlandó és úgy gondolta,
hogy magatartásunkhoz moszkvai követségünk tájékoztató
szolgálatának hasznosságára való hivatkozással a németek
belenyugvását is elérheti. Amikor Jagow német követ a
külügyminiszteri sajtóiroda közleményébol értesült errol,
azonnal felkereste Bárdossyt és kijelentette, hogy a diplomáciai
kapcsolat megszakítása a legkevesebb, amit Berlin a magyar
kormánytól vár. Június 23-án ismét összeült a minisztertanács
és megtárgyalta Werth vezérkari fonök eloterjesztését, mely
haladéktalan hadüzenet érdekében foglalt állást. Hivatkozott
arra, hogy Románia máris belépett a háborúba, úgy hogy Magyarország
a helyett, hogy egész Erdély megszerzésére nyílnék
kilátása, vonakodásával a bécsi döntésben visszakapott részét
is kockára teszi. Bárdossy álláspontját ez az érv sem ingatta
meg és ehhez a kormány tagjai is csatlakoztak Györffy-
Bengyel tábornok kivételével, aki a távollevo Bartha Károly
honvédelmi minisztert képviselte és az o utasítását követte. A
határozat az volt, hogy a diplomáciai kapcsolatot megszakítjuk,
de tovább nem megyünk
Ennek megfeleloen adtam választ Hitlernek és közöltem,
hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy Oroszországnak
még hozzá minden kihívás nélkül – hadat üzenjen. Az
ilyen lépés a két ország méretei között fennálló igen nagy különbségre
és eroink csekély voltára tekintettel valóban nevetségesnek
látszott elottem.
Június 26-án az a hír lepett meg bennünket, hogy Kassát
és Munkácsot bombatámadás érte. Werth vezérkari fonök jelentése
szerint az azonnali vizsgálat azt állapította meg, hogy a
támadást szovjet repülogépek hajtották végre. Egy bombarepeszdarabon
a leningrádi hadiszergyár jegyét ismerték fel. Ezzel
a „kihívás” bekövetkezett és június 27-én megjelent a hivatalos
nyilatkozat:
„Magyarország a felségterületén végrehajtott, nemzetközi
jogellenes, ismételt szovjetorosz légitámadás
238
miatt a Szovjetunióval hadiállapotban lévonek tekinti
magát.”
Nem kímélhetem meg Bárdossyt attól a szemrehányástól,
hogy azokban a válságos napokban eltitkolta elottem moszkvai
követünk egyik táviratát, melyrol csak három évvel késobb
értesültem. Ekkor Bárdossy, nyomatékos kérdésemre, be is
ismerte ezt a tényt. Kristóffy követ távirata azt a jelentést tartalmazta,
hogy Molotov Magyarország semleges magatartása
esetére az erdélyi kérdésben a szovjet támogatását helyezte
kilátásba. Ennek az ajánlatnak komolyságára vallott, hogy követségünknek
június 23-át követoleg még nyolc napon át lehetové
tették, hogy a szokásos rejtjeles táviratok útján érintkezzék
Budapesttel. Moszkva ezenkívül erélyesen cáfolta,
hogy a magyar városok ellen intézett „kihívó” bombatámadásokat
szovjet repülogépek hajtották végre.
Molotov ígéretének, melyet Kristóffynak tett, bizonyára
kérdéses az értéke; nagyhatalmak ilyen vonatkozásban nem
éppen tartózkodóak, ha arról van szó, hogy kis államokat bevonjanak
a háborúba, vagy attól távol tartsanak, különösen pedig
akkor, ha ígéretük másnak a számlájára történik. Moszkva
cáfolata azonban szemben a saját vezérkari fonökünk jelentésével
– megfelelt a valóságnak!
Erre a keseru megállapításra a tények kényszerítenek.
Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár 1944-ben olyan
titkos összejátszásról tett nekem utólag jelentést, amilyennek
lehetoségével sohasem számoltam. Az elozmények közvetlen
ismerete alapján mondta el Bárczy, hogy Krudy Ádám repüloezredes,
a kassai repülotér parancsnoka írásban jelentette Bárdossy
miniszterelnöknek, hogy o saját szemével látta, hogy a
bombákat német repülogépek dobták le. Idoközben azonban a
hadiállapot már beállott. Ezért aztán Bárdossy Krudy ezredest
hallgatásra intette és figyelmeztette, hogy ellenkezo magatartása
ránézve kellemetlen következményekkel járhat. A miniszterelnökség
tisztviseloi is parancsot kaptak, hogy hallgassanak.
Krudy ezredes ez annakidején tett jelentését Bárdossy
perében 1946-ban esküjével erosítette meg.
Elméletileg ugyan nem teljesen kizárt az a lehetoség,
hogy Krudy repüloezredes 1941. június 26-i megfigyelése
esetleg téves volt, ez azonban két okból nagyon is valószínutlen.
Mint említettem, vezérkari fonökünk éppúgy kívánta volt,
akárcsak Hitler, hogy résztvegyünk a háborúban. Mindkettojüknek
tehát, hogy úgy mondjam, „érdekében” állott, hogy az
a „kihívás”, amelynek hiányára Hitlerhez intézett levelemben
elutasító álláspontom megokolása során hivatkoztam, valóban
bekövetkezzék. Másrészt ismeretes, hogy milyen gyenge lábon
állt az orosz légiero különösen akkor, a gyors visszavonulás
napjaiban. Nyilvánvaló, hogy az oroszok összes bevetésre alkalmas
gépeiket az elonyomuló ellenség ellen fordították, és
nem rendelkeztek olyan felesleggel, hogy olyan állam városainak
bombázására gondoljanak, amelynek semlegessége kétségtelenül
érdekükben állott.
Ez tehát a Szovjetunióval szemben bekövetkezett hadbalépésünk
hiteles története.
Horthy:Emlékirataim
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!